Top Web Hosting

.

Elérhetőségek

Cím:
8000 Székesfehérvár
Deák Ferenc u. 11.
Tel.:
+36-22/315-012

+36-70/198-6333

E-mail:
titkarsag@jaky.hu

OM-kód: 203053
Iskola azonosítója: 072105

GPS:
szélesség: 47.188656
hosszúság: 18.420084

Iskolánk helye - megtalálása

Legfontosabbak

Hamarosan...

aug.21., 9.00: Tanévnyitó tantestületi értekezlet

aug.28., 8.00: Pótvizsgák

 

 

 


Jáky Könyvtár

Katalógusunk online böngészhető.

Rendkívüli álláshirdetés


A magyar tulajdonú vállalatunk a hazai mélyépítés meghatározó szereplőjeként a minőség mellett elkötelezett a legújabb, innovatív és egyben környezetbarát technológiák alkalmazására.

Székesfehérvári csapatunkba keresünk hosszú távra az alábbi munkakörbe elkötelezett munkatársat:

Munkahelyi mérnök (Monitoring mérnök)

Feladatok

  • Árajánlatok összeállítása, kiértékelés
  • Havi teljesítések dokumentálása, egyeztetése
  • Számlákhoz kapcsolódó műszaki dokumentáció összeállítása

Követelmények:

  • Szakirányú főiskolai vagy középiskolai végzettség (lehetőleg mélyépítő)
  • Felhasználó szintű ismeret autocad, excel, word
  • „B” kategóriás jogosítvány

Előny:

  • PDE program használatának ismerete

Amit nyújtunk:

  • alapbér + ösztönző kompenzációs és juttatási csomag
  • munkaeszközök (céges telefon, laptop, autó)
  • Jelentős szakmai fejlődési lehetőség
  • hosszú távú munka lehetőség

Egyéb információ az állásról:

Pályakezdők jelentkezését is várjuk!

Munkavégzés helye: Székesfehérvár és környéke

Jelentkezés módja:

Az önéletrajzodat a hr@dunaaszfalt.hu email címen várjuk, a tárgysorban a „Munkahelyi mérnök” feltűntetésével.


Székesfehérvári építőipari mérnöki iroda keres minimum magasépítő technikus végzettségű munkájára igényes, nagy munkaképességű AutoCAD-es szerkesztő-rajzoló kollégát fő állásba, hosszú távra.
Auto-CAD, Word, Excel felhasználói szintű tudása elengedhetetlen feltétel. Auto-CAD Architectural ismerete előny.
Elsősorban építészeti, statikai és villamos tervek szerkesztése-rajzolása lenne a feladat. Gyors tanulóképesség és mielőbbi önálló munkavégzés szükséges.
Fiatalos, vidám hangulatú irodában biztos folyamatos munkahely. Nem a szigorú munkaidő keret kitöltése a lényeg nálunk, hanem az adott munka elvégzése a lehető legrövidebb határidővel.

Bérezés a kezdeti betanuló 1-3 hónap próbaidő után fix bér + prémium.

Amennyiben érdekli a betöltendő munkakör, kérjük, hogy önéletrajzát és motivációs levelét fizetési igényének megjelölésével a tendercad@gmail.com e-mail címre küldje el.


Címlap Évkönyv A második negyedszázad 1975-1989
PDF Nyomtatás E-mail

A második negyedszázad 1975-1989

Az 1974–75-ös tanévet – évfolyamonként három osztályban – 381 tanuló és 20 fős tantestület kezdte meg.
A tanév jelentős eseménye az iskola 25 éves évfordulójának megünneplése volt. Tantárgyi versenyek sokaságát rendeztük, irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdettünk, sportmérkőzéseket szerveztünk. Az intézmény nevezetes eseményét évkönyv megjelentetésével és egynapos ünnepséggel is köszöntöttük. Ennek éppúgy része volt a megemlékezés és az irodalmi műsor, mint az osztálytalálkozók, ahol egykori diákok és tanáraik együtt emlékeztek.
Érdemes azt is felidézni, hogy ezekben az években milyen oktatási döntések foglalkoztatták a tantestület tagjait. Az értekezletek folytonosan visszatérő témáit az 1973-ban meghirdetett tananyagcsökkentés szakmai és pedagógiai kérdései jelentették. A tanulói túlterhelés csökkentésének programjáról megfogalmazott tanári vélemények inkább kritikusak voltak, mint pártolók. Nemcsak azért, mert a törzsanyag és a kiegészítő anyag merev szétválasztásával nem értettek egyet, nemcsak azért, mert új tankönyvek nem jelentek meg, és a meglévőkben kellett – volna?! – a tanárnak kijelölnie, majd a tanulókkal kihúzatnia a nem törzsanyagként szereplő részeket, hanem azért is, mert a túlterhelést csökkentő utasítás olyan magától értetődő pedagógiai elveket kérdőjelezett meg, mint a házi feladatok tanulási folyamatban betöltött szerepe. Az elvi és gyakorlati fenntartásokat csak erősítette, hogy az utasítás a tanári önállóságot is sértette.
A tanulói túlterhelés csökkentése együtt járt az érettségi módosításával is. Ennek lényeges eleme a kötelező történelem érettségi eltörlése, és a három fokozatú értékelés – „kiválóan megfelelt”, „megfelelt”, „nem felelt meg” – bevezetése. Ezek az intézkedések – természetesen nem hatásukat tekintve – rövid életűek voltak, egy maradt meg közülük: az átlagosztályzat eltörlése.
1975 szeptemberétől a tanórák ellátásában a 21 főállású pedagógus mellett 7 óraadó is részt vett. A tantestület új tagjai Boros Erzsébet műszaki tanár és Tóth László mérnök.
Ebben a tanévben született meg a döntés arról, hogy a következő év őszétől az addig a Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskolában folyó építőipari szakközépiskolai képzés is az intézmény feladata lesz. A feladatkör bővülésére fel kellett készülni. Ez a tartalmi munkára történő felkészülés mellett a növekvő tanulólétszám elhelyezési gondjának megoldását is jelentette, hiszen az addigi 12 osztály zavartalan munkáját is már csak kabinetrendszerű oktatással lehetett biztosítani, a magasépítő tagozat átkerülése pedig egy újabb osztály azonnali indítását tette szükségessé. Ennek a tanulólétszámnak az oktatása még megoldható volt, viszont a további osztályszám növelés már csak jelentős beruházással volt biztosítható. De addig is meg kellett találni azokat a lehetőségeket, melyek rövid idő alatt megvalósíthatók. Az iskolabővítésről 1976 májusában készített feljegyzés ezért egy optimális elképzelést és egy áthidaló megoldást is tartalmazott. Az optimális program az iskolával szomszédos Martinovics utcai lakóházak kisajátítását feltételezte, és helyükön egy új épületszárny felépítését szorgalmazta. Az áthidaló tervezet viszont olyan megoldásmódokat keresett, melyek rövid idő alatt juttatják új tantermekhez az oktatást. 1976 júliusára eldőlt, hogy az elképzelések közül melyik lesz megvalósítható. Megállapodás született, hogy az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar az iskolával szomszédos, kollégiumként használt emeleti részét 1977 tavaszán átadja, a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat pedig a szükséges átalakításokat elvégzi.
Az 1975–76-os tanév pedagógiai eseményei közül szólni kell két tantárgy osztályozás nélküli tanításának kísérletéről, egy nevelési eredményvizsgálatról és a matematikának egy újfajta tanítási módjáról. 1975 szeptemberétől a szakközépiskolákban a megyei művelődési osztály engedélyével a testnevelés és a világnézetünk alapjai tantárgyakat osztályozás nélkül lehetett értékelni. Ezt a lehetőséget az iskola az eredményesség reményében kérte. A tantestület ezzel is hangsúlyozni kívánta a testnevelés készségtárgy jellegét, a világnézetünk alapjai tantárgy esetében pedig arra gondolva hitték jó megoldásnak, hogy a korábban feleltetésre felhasznált idő így tisztázó vitákra és az ismeretek bővítésére fordítható. Egy évig tartó kísérlet után azonban az iskola mindkét tantárgyban visszatért az osztályozásra. „Az osztályozás nélküli tanítás egy olyan kísérlet volt, melynek megszűnése azt mutatta, hogy a tanulói öntudat – melyre az elgondolás épült – nem elégséges motiváció az eredményes munkához.” Az országos nevelési eredményvizsgálatba mintaválasztás alapján került az intézmény. 1976 márciusában a második és a negyedik évfolyamon végzett az Országos Pedagógiai Intézet és az Oktatási Minisztérium kérdőíves felmérést, A válaszokból a tanulók világnézeti, politikai és erkölcsi neveltségére következtettek. A matematikatanítás Peller-féle módszerének országos kísérletében Szabó Lászlóné és Szücs Sarolta vett részt: irányító tanmeneteket szerkesztettek, elkészítették és kipróbálták a módszer lényegéhez tartozó feladatlapokat. A kedvező tapasztalatok után az iskola többi matematikatanára is már ezzel a módszerrel oktatta a tárgyat egészen a kísérlet országos megszüntetéséig.
A tanév kapcsán – legalább tanulságként – azt is regisztrálni kell, hogy tantestületi értekezleteken olyan problémák fogalmazódtak meg, melyek vagy még nem léteztek az oktatásügy irányítói számára, vagy azok megítélése részükről akkor még optimistább volt. A felvetések fő része – a tanulói igénytelenség, a munkamorál csökkenése, a fásultság, a tanárok túlterhelése – napjainkra az oktatásnak már mindenki előtt nyilvánvaló tényei. A problémákat egyértelműen jelezték a bukások, a tanulmányi átlag romlása és a tanulói hiányzások növekedése. Ezeket a jelenségeket nem takarhatta el az a sikersorozat sem, melyet a diákok legjobbjai értek el. Nemcsak a továbbtanulásra jelentkezők száma volt magas, de országosan is kiemelkedő volt a felvettek aránya. Lassan az is természetessé vált, hogy a szakmai tanulmányi versenyen megszerzik az első öt hely valamelyikét. A tanulmányi nehézségekben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy intenzív és céltudatos beiskolázási munka ellenére csökkent az általános iskolát végzettek érdeklődése az útépítő szakma iránt. Így a rosszabb előképzettségű tanulókat is felvettük. Az is gyakorlattá vált, hogy a más iskolában eredményes felvételi vizsgát tett, de az abba az intézménybe helyhiány miatt felvételt nem nyert tanulóknak is felajánlottuk a beiratkozást. A beiskolázási gondok annak ellenére jelentkeztek, hogy a végzettek iránt változatlanul nagy volt az érdeklődés. Nemcsak az építő vállalatok várták az itt érettségizetteket, hanem a tanácsok, tervezőirodák, beruházási vállalatok, termelőszövetkezetek, víztársulások és geodéziai munkát végző intézmények is igényt tartottak munkájukra.
Változást jelentett az iskola életében, hogy a Radnóti Miklós Kollégium épületét 1975-ben a Kandó Kálmán Főiskola kapta meg, így a kollégisták a távoli Sörház térre, egy volt munkásszálló épületébe költöztek. Onnan 1977 őszén kerültek át a Széchenyi úton felépült új fiúkollégiumba. A változások nem múltak el nyomtalanul. A korábbi, az iskola szomszédságában lévő kollégiumot az iskola magáénak „tudta”, most olyan nevelési gondokkal kellett szembenézni, melyek eddig ismeretlenek voltak.
Az iskolai közösségépítés jelentős tényezője a hagyományok ápolása. Ezekből az intézmény sokat megőrzött. Ilyenek a szeptember 13-i ünnepségek, ahol az iskola névadójára emlékezünk, a Mikulás-estek, ahol a negyedikesek tartanak görbe tükröt tanáraik elé, a Jáky-napok, melyek programjában előadás, tantárgyi- és műveltségi vetélkedő, tréfás játék éppúgy szerepel, mint sportverseny. A szalagavató és a ballagás a végzősök hagyományos ünnepélyei. A hagyományok vagy változatlanul élnek tovább vagy bizonyos módosításokkal. Az 1975–76-os tanévnyitó tantestületi értekezlete döntött úgy, hogy változzon az iskola névadójáról történő megemlékezés hagyományos rendje. Külön választottuk az elsőévesek és a végzősök megemlékezését. Az elsősök minden év szeptember 13-án – Jáky professzor halála napján – az aulában ünnepi műsor keretében ismerkednek a névadó életével és tevékenységével, a negyedikesek pedig a Farkasréti temetőben lévő sírját koszorúzzák meg. Az ekkor elfogadottak szerint történik napjainkig is ez a megemlékezés azzal a módosítással, hogy a budapesti koszorúzáson a negyedik évfolyam képviselői vesznek részt. 1975-ben a huszonöt éve elhunyt Jáky Józsefről a megemlékezést munkatársa és tudományos munkájának folytatója, Kézdi Árpád Állami-díjas tanszékvezető egyetemi tanár tartotta. A névadó tárgyi emlékeit is őrizzük. Közöttük a tudományos munkásságát reprezentáló publikációk sokaságát, és dolgozószobájának néhány berendezési tárgyát: íróasztalát, írókészletét, asztali lámpáját és könyvszekrényét. A hagyományokat nemcsak őrzi az iskola, hanem újakat is teremt azzal a céllal, hogy tanár és diák minél több szállal kapcsolódjon az intézményhez. Ezt a kötődést a felnőtteknél az 1977 májusában elfogadott törzsgárda-szabályzat ismerte el, tanárokra és diákokra egyaránt vonatkozóan pedig a koszorús iskolajelvény kitüntetés. A kitüntető jelvény arany-, ezüst- vagy bronz fokozatát a kimagasló eredményt elért tanulók és dolgozók kaphatják, nevük iskolai évkönyvben történő megörökítésével.
Az iskola 1976-ig útépítési- és fenntartási ágazaton képzett szakembereket, az 1976–77-es tanévben már magasépítő szakon is megkezdődött az oktatás. A képzési terület bővülése az intézmény nevében is tükröződött. Az iskola új neve; Jáky József Építőipari, Út- és Vasútépítési Szakközépiskola. Nappali tagozaton csak az első évfolyamon voltak magasépítő osztályok, felnőttoktatásban az intézmény átvette a Vasvári teljes levelező tagozatát. A nappali tagozat tizenhárom, a levelező tagozat tizenegy osztályának órái, a korrepetálások, szakkörök és előkészítők együttes óraszáma elérte a 847-et. A tantestületnek kellett ellátnia a még Vasváriban maradt építőipari osztályok műszaki óráit is. Mindez a tanári létszám növelését tette szükségessé. Hat új kolléga kezdte a tanévet: Békési Ferenc építőmérnök, az iskola egykori diákja, Forró István építőmérnök egy évre szóló szerződéssel, Holti Béla szakoktató, Kiss Szilárdné testnevelő, Révay Lászlóné orosz és Várdai Lajosné matematika-ábrázoló geometria szakos tanárok. Így 28 főhivatású pedagógus és 5 óraadó látta el a megnövekedett feladatokat.
Hasonlóan az előző évekhez, az érdeklődő tanulók fejlődését 9 szakkör és az egyetemi előkészítők segítették. Hat év után újból átadhatták a négy éven át kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók kitüntetését, a Jáky emlékérmet. Fülöp Györgyi és Kőhegyi Imre voltak azok, akik a négy év során bizonyítványukba csak jeles érdemjegyet kaptak. A tanév eredményeihez tartozott az OSZTV-n elért ötödik helyezés, és a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” megyei vetélkedőn a szakközépiskolák között elért első hely. 1976 októberében az iskolai élet kétévenként ismétlődő eseményeként került sor a diákparlament megtartására. Itt olyan problémák is megfogalmazódtak, melyeket a fiatalok a megoldás reményében a megyei diákparlamentre is eljuttattak. Ezek között szerepelt a sokakat érintő technikusminősítés kérdése. A diákok véleménye szerint a technikusminősítő vizsgára készülők helyzete sérelmes, mert mind a vizsga, mind pedig az erre felkészítő tanfolyam önköltséges, miközben a vállalatok nem kötelesek sem munkaidő-kedvezményt, sem tanulmányi szabadságot biztosítani. Azt kérték, hogy azonos feltételeik lehessenek a felnőttoktatás más formáiban résztvevők tanulmányi feltételeivel.
1977 augusztusára elkészült az iskola Pirosalma utcai emeleti része. Az új épületszárnyban tantermek, szertárak és öltözők kialakítására került sor.
1976 őszén magasépítő tagozaton felmenő rendszerben indult a képzés, de 1977 szeptemberétől a megyei tanács művelődési osztálya az időközben megtörtént iskolabővítésre hivatkozva áthelyezte az addig a Vasváriban működő harmadikos szakközépiskolai osztályt is. Nemcsak a 15 osztályunk 464 tanulójának, hanem még a Vasváriban maradt negyedikes építőipari osztálynak is helyet adott az iskola mindazokon a napokon, amikor műszaki tantárgyakat tanultak.
Új kollégák Szabó Lilla matematika-fizika szakos tanár, Tiber Péter és Vas József szakoktatók. A 31 főállású pedagógus munkáját az óraadók mellett a félállásban dolgozó orosz-történelem szakos Kassai Jánosné és az orosz-magyar szakos Gutai Miklós is segítették.
1977 decembere és 1978 márciusa között átfogó szakfelügyeleti látogatásra került sor. Az óralátogatások jegyzőkönyvei és az összegzésként megszületett záróanyag adtak ugyan néhány tanácsot az oktató-nevelő munka javítására, de alapvetően a hosszú idő óta végzett jó munkának az elismerő dokumentumai. Szakfelügyelők fogalmazták meg, hogy kiegyensúlyozott, önálló karakterrel rendelkező, hagyományokban gazdag és azokat tudatosan felhasználó tantestület és iskolavezetés dolgozik a Jákyban. Az itt tapasztalt tanári munka szakszerűségét, tervszerűségét és módszerességét példaértékűnek ítélték. Azt is hangsúlyozták, hogy olyan pedagógiai és szakmai felkészültséggel rendelkezők tanítanak az intézményben, akik hivatásuknak érzik mindennapi munkájukat.
A tantestület tagjai az oktatási elképzelések formálóiként is hallatták véleményüket. 1978 februárjában javaslatot készítettünk az érettségi vizsgaszabályzathoz. Ebben kezdeményeztük a számológépek érettségin történő használatát, valamint a földméréstan érettségi tantárgyként történő bevezetését. A heti két fakultációs óra felhasználását pedig úgy javasoltuk, hogy a továbbtanulásra jelentkezők fizikát, a továbbtanulni nem szándékozók az első félévben gépkocsivezetési ismereteket, a második félévben pedig számítástechnikát tanulhassanak. A felsőoktatási intézmények felvételi rendszerének megváltoztatására azt indítványoztuk, hogy szakirányú továbbtanulás esetén – a matematika mellett – az egyetemi vagy főiskolai szak jellegének megfelelő műszaki tárgyból tehessen a jelentkező felvételi vizsgát.
Az intézmény külső kapcsolatainak sorában jelentős szerepet játszottak a vállalatokkal létesített megállapodások. A Közúti Építő Vállalattal az iskola 1973 májusában kötött szerződést, melyet 1976 novemberében a szerződő felek felülvizsgáltak és meghosszabbítottak. Ismételt megújítására 1983-ban került sor. A Földmunkát Gépesítő Vállalattal az első szerződést 1974 decemberében írtuk alá, 1977 januárjában tartalmi kiegészítésekkel meghosszabbítottuk. Az iskola profilbővülése után a megye legnagyobb építőipari vállalatával, a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalattal is együttműködési megállapodást kötöttünk. Aláírására 1978 májusában került sor. A KPM Székesfehérvári Közúti Igazgatósága, mellyel az iskolának több évtizedes kapcsolata volt, szintén javasolta az együttműködési szerződést: aláírása 1979 júliusában történt. 1984-ben a közúti igazgatóságok átszervezése után a veszprémi igazgatósággal – mint jogutóddal – az iskola a szerződést meghosszabbította. 1982-ben a Városgazdálkodási Vállalattal bővült az iskolával együttműködő vállalatok sora. Mit jelentettek ezek a szerződések az iskola számára? Legtöbbször konkrét segítséget: építési anyagot, bérmunkát, az évközi és nyári szakmai gyakorlatok lehetőségét, munkahely látogatásokat, laboratóriumok használatát. A tények egyértelműek: az iskolának már azelőtt is voltak szerződésben rögzített kapcsolatai, mielőtt meghirdették az „Egy üzem - egy iskola” mozgalmat. Más igény hozta létre ezeket, mint amit a gimnáziumok esetében e mozgalomtól vártak. Így amikor egy megyei felmérés arról tájékozódott, hogy milyen hatása van a vállalatokkal kialakult együttműködéseknek a fizikai munkára nevelésben és a pályaválasztásban, az iskola a következőket válaszolta: „A fizikai munka nem ismeretlen tanulóink előtt, mert a nyári gyakorlatokat üzemekben töltik, ott a többségük fizikai munkát végez. Ennek során sok, és nemcsak szakmai tapasztalatot szereznek. Benyomásaik negatív élményt is jelentenek számukra, mert anyaghiány miatti gépállást, szervezetlenség miatti munkaidő-kiesést, hó végi hajrát is láthatnak. Vállalati élményeik hatása a pályaválasztásra azért nem meghatározó, mert ők már választottak! Legfeljebb a látottak csak eltántorítják őket a 14 évesen választott szakmától.”
Az 1977–78-as tanév rendezvényekben, kulturális- és sporteseményekben gazdag volt. Iskolai ünnepséget tartottunk Ady Endre születésének 100. évfordulóján, levéltári dokumentumok ismertették az 1848–49-es forradalom és szabadságharc megyei eseményeit, kiállítás mutatta be Ady Endre, Nagy László és Illyés Gyula munkásságát, valamint a szent korona történetét. A honvédelmi napokat májusban Káptalanfüreden rendeztük: három napig táborozott itt az iskola minden tanulója.
Az 1978–79-es tanévben a tanulólétszám 499. A 33 fős tantestület új tagjai a magyar-történelem szakos dr. Kujbus Sándorné, a matematika-ábrázoló geometria szakos Mágó Lászlóné, a korábban már félállásban illetve óraadóként tanító orosz-történelem szakos Kassai Jánosné és Ságer Ernő üzemmérnök.
Közhelyszámba menő, annak igazságtartalmát azonban nem csorbító megállapítás, hogy a diákok alapvető kötelessége a tanulás. Ennek eredményességét kívánta fokozni a KISZ KB kezdeményezésére meghirdetett tanulmányi mozgalom. A helyi követelményeket kialakító fiatalok és tanárvezetőjük, Szabó Lilla lényegesnek ítélték, hogy a verseny – megőrizve a részvétel önkéntességét – átfogja az iskolai munka egészét. Az értékelés is sokszempontú volt. Figyelembe vette, hogy melyik osztály érte el a legjobb tanulmányi eredményt, javított legtöbbet a tanulmányi átlagán, hiányzott a legkevesebbet, illetve melyik tett a legtöbbet az önképzésben és a szakköri munkában. Az elbírálás félévenként az iskolai KISZ-bizottság és a tantestület közös feladata volt. A győztes osztály kiváló közösségként vándorzászló birtokosa lett, tanulmányi kirándulásra szabadnapot és autóbuszt kapott.
A tanulás sokoldalú segítése mellett az is magától értetődő feladata volt a tantestületnek, hogy diákjaink érdeklődő, a világ értékeire nyitott, azok befogadására alkalmas személyiségek legyenek. A tanévben 12 szakkör működött. Az irodalmi szakkör munkájának középpontjában az iskolai ünnepségekre történő felkészülés állt, a zenei szakkörön a zenei irányzatok áttekintése történt meg, a matematika szakkör tagjai versenyfeladatokat oldottak meg, a történelem szakkör résztvevői helytörténeti kérdésekkel foglalkoztak, a földméréstan szakkörön pedig a zsebszámológépek geodéziai felhasználásával. Az útépítéstan szakkör résztvevői az autópálya- és metróépítés témáját dolgozták fel, az épületszerkezetek szakkör munkájához pedig éppúgy hozzátartozott a munkahely-látogatás, mint az építészeti előadás. Szervezett lehetőség volt opera- és hangverseny-látogatásokra, heti négy alkalommal sportolásra, napközben és délutánonként könyvtárhasználatra, hétvégeken kirándulásra, télen síelésre, nyáron táborozásra. Ezeket a lehetőségeket az iskola azért biztosította, hogy tanítványaiknak minél több irányban legyen lehetőségük érdeklődésük és tehetségük kibontakoztatására. A mindennapok praktikus ismereteit az orvosi és jogpropaganda előadások, a betegápoló, elsősegélynyújtó és csecsemőgondozó tanfolyamok közvetítették.
A tanév jelentős eseménye az ún. „K-vizsga” bevezetése volt. Ez teremtette meg annak a feltételét, hogy szakirányú főiskolán továbbtanulni akarók egyszerre tegyenek érettségi és felvételi vizsgát. Megfelelő számú jelentkező esetén kerülhetett sor az összevont érettségi-felvételi vizsgára. Ezt a lehetőséget 1979 júniusában még csak a magasépítő tagozatról szakirányban továbbtanulni szándékozóknak tudta az iskola biztosítani, de 1980-tól minden évben, mindkét tagozaton szerveztünk ilyen típusú vizsgát. 1989-ben azért szűnt meg ez a forma, mert átalakult a képzés struktúrája.
Az iskola vezetése a tantermek számának növelését megoldotta, ugyanakkor továbbra is megmaradtak a gyakorlati oktatás „kényszer” munkahelyei. Ezek használata több ok miatt kifogásolható: az alagsori műhelyek egészségügyi és oktatási szempontból egyaránt elfogadhatatlanok voltak. A gyakorlati oktatás és az ahhoz szorosan kapcsolódó raktározási gondok miatt született meg az elképzelés egy új épületrész felépítéséről. A terveket Békési Ferenc készítette, azt szakoktatóik irányításával a diákok valósították meg. Az 1982-re elkészült egyszintes épületben új raktárhelyiség, torna- és talajmechanika szertár kialakítására került sor.
Társadalmi munkával évek óta komoly értékeket hoztunk létre. 1976-ban 4510 órában 340000 Ft, 1977-ben 57600 Ft, 1978-ban 1951 órában 213660 Ft, 1979-ben 171760 Ft értékben végeztünk társadalmi munkát. A város óvodáiban KRESZ-pályát építettünk, a középiskolákban szakirányú munkákat végeztünk, részt vettünk az ifjúsági sporttelep és műjégpálya kialakításában, az utas- és forgalomszámlálásban, valamint az iskolabővítő és karbantartó munkában. Mindezek elismeréséül 1979 májusában a városi tanács a „Székesfehérvárért” emlékérmet adományozta az intézménynek.
Az 1979–80-as tanév a változások éve. Az első olyan esztendő, amikor az útépítő és magasépítő osztályok száma megegyezett: tagozatonként nyolc osztály tanult az iskolában. Változás történt a hatósági irányításban: az intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat a városi tanács vette át, a szakmai felügyeletet továbbra is a megyei művelődési osztály látta el. Személyi változásokra is sor került. Vincze Miklósné a megyei könyvtár dolgozója lett, helyére az orosz-francia szakos Sütő Ágnes került. A változások sorában a legjelentősebb az új tantervek bevezetése volt.
Az intézmény képzési feladataiban az 1979-es tantervi rendelkezések lényeges változást nem hoztak. A továbbtanulásra előkészítő feladat meghatározásába került be, hogy elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő továbbtanulásra készítse fel hallgatóit. Így az új tantervek harmadik és negyedik osztályban lehetőséget adtak a felvételi tárgyak – matematika, útépítés, szilárdságtan – csoportbontásban történő tanítására. A negyedik osztály két fakultációs óráján a szakirányban továbbtanulni szándékozóknak a felvételi vizsgán szakmai tantárggyal nem helyettesíthető matematikát tanítottunk, a többieknek útépítést illetve építésügyi ismereteket.
A tantervekkel kapcsolatos tapasztalataikat a szaktanárok már a bevezetés évében megfogalmazták, az első összegzésre az 1980–81-es tanévben vállalkoztak. A műszaki tantárgyak tanterveit bíráló szó alig érte, de a műszaki képzés évtizedes gondjait ez alkalommal is jelezték: a tankönyvek és segédletek hiányát, illetve a használatban lévők korszerűtlenségét tették szóvá. Tarthatatlannak minősítették a szabványok és mértékegységek használatában mutatkozó kaotikus állapotot. Mint ahogyan azt a TANÉRT-gyakorlatot is, amely szakközépiskolák szakmai oktatásához szükséges szemléltetőeszközt egyáltalán nem forgalmaz, szaktanári ambícióra, ügyességre és vállalati jóindulatra bízva ezek beszerzését. Egyértelmű dicséretet a matematika kapott: a tankönyveket és feladatlapokat mind szakmai, mind pedagógiai szempontból jónak minősítették. A fizikát annál kevésbé. Többek között azért is, mert tananyaga nem volt szinkronban a matematikatanítással. Emiatt hiányzott az a matematikai ismeret, amely szükséges lett volna bizonyos elméleti kérdések megértéséhez és feladatok megoldásához. A magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tantárgyaknál az új tantervek kapcsán is ugyanazok a nehézségek fogalmazódtak meg, amelyek évek óta akadályozták e tárgyak eredményesebb oktatását. Az alacsony óraszám, az elavult tankönyvek, a csoportbontás hiánya, a történelem négyéves tantárgyként történt megkérdőjelezése, érettségi tárgykénti szüneteltetése már évek óta nehezítették a munkát. A szakközépiskolákban ezek a tantárgyak egyre nehezebb, és más tárgyakhoz viszonyítva egyre „igazságtalanabb” helyzetbe kerültek, miközben fokozódó tantervi és társadalmi elvárásokat kellett teljesíteniük.
A példa a magasépítési ágazat érettségi tantárgyainak négyéves óraszáma.

Tantárgyak I. év II. év III. év IV. év
Magyar nyelv és irodalom 96 96 96 85
Történelem 64 64 64 56
Matematika 160 160 128 58
Építéstan 128 160 256 145
Szilárdságtan és tartószerkezetek - 64 96 145
Építésszervezés és gépesítés - -
- 174

Az új tantervekhez kapcsolódóan az intézmény igazgatóhelyettese, Varga Imre folytatta tankönyvírói tevékenységét. Az első földméréstan tankönyvét az útépítési szakközépiskolák harmadik osztályai számára 1970-ben még akkor írta, amikor a technikumok szakközépiskolákká alakultak. Miután az 1979-es reform kapcsán a földméréstan tanterv is módosult, a korábbi tankönyvet nemcsak átdolgozta, de ehhez munkafüzetet is készített.
Tanárok és diákok számára egyaránt sikeres évek voltak ezek. Az érettségi teljesítmények, a felvételi arányok, a verseny- és pályázati eredmények mutatták ezt. Az érettségi elnökök elismerően szóltak a jelöltek felkészültségéről és fegyelmezett magatartásáról. A 108 ipari szakközépiskola között a felsőoktatási intézményekbe felvettek aránya alapján az iskola az ötödik helyre került. A versenyeredmények is kimagaslóak voltak. A szakközépiskolások legjelentősebb szakmai versenye az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV). A döntők első öt, ill. hat helyezettje érettségi jegyként szakmai tárgyakból jeles osztályzatot kapott, és felvételi vizsga nélkül kerülhetett szakirányú egyetemre vagy főiskolára. Az eredményesen szereplő tanulókat iskolai jutalom is megillette. A ballagási ünnepélyen koszorúsjelvény kitüntetést kaptak, pénz- és könyvjutalmat vehettek át. Az országos döntőt minden évben más iskola rendezte, a Jáky először 1975-ben, majd 1979 áprilisában. Mindkét alkalommal arra törekedtünk, hogy ne csak versenyélményekhez jussanak a résztvevők, hanem ismerjék meg a házigazdák városát is. Ajándékba is a városhoz kapcsolódó emléktárgyakat és könyveket kaptak. Az útépítő szakközépiskolák versenyének első évében, 1974-ben és az azt követő években az intézmény tanulói ötödik helyezést értek el: Vass Lajos 1974-ben, Ruzsa Károly 1975-ben, Zámbó József 1976-ban, Morácz István 1977-ben, Sturcz Mihály 1978-ban. Valamennyien a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán tanultak tovább. Az 1979-es verseny hozta az OSZTV addigi legnagyobb iskolai sikerét. Az első és harmadik helyezett is jákys diák lett: Szíjártó Attila és Sajtos István. A következő tanév versenye már mindkét képzési szakon jákys diákok győzelmével zárult: Németh László az építőipari szakközépiskolák magasépítési versenyén ért el első helyezést, Mihók Tamás az útépítő szakközépiskolások versenyét nyerte meg, Németh Erzsébet pedig második lett ugyanott. 1981-ben az utas eredményt sikerült megismételni: Szabó Zoltán lett az első. A megyei történelmi versenyen az iskola csapata 1980-ban második volt, 1982-ben és 1983-ban kategóriájukban e versenyek győztesei lettek. Sportban a lány kosárlabda és a fiú röplabda szakosztályok voltak a legeredményesebbek: a különböző korcsoportokban a megyei versenyek győztesei, ill. helyezettjei voltak.
Az iskolai munka szervezését a munkaközösségek segítették. A közismereti tárgyak munkaközössége már korábban kettévált humán és reál tárgyakat tanítók munkaközösségére, a hatékonyabb munka érdekében most a műszaki munkaközösség is ugyanezt tette. Megalakították az útépítési és a magasépítési tárgyakat tanítók munkaközösségét. A szakmai közösségek mellett a bemutató óráknak volt még szerepe a tanítási tapasztalatok átadásában.
Példamutató az a tanári lelkesedés és iskolavezetési gyakorlat, amely ezekben az években a tárgyi feltételeket javította. Értékes műszerek és felszerelések kerültek a talajmechanika laboratóriumba, a kémia előadóba. Sor került rajzgépek, számológépek, sportfelszerelések vásárlására. Gyarapodott a könyvállomány, oktatófilmekkel is gazdagodott az intézmény. Mindezek ellenére az 1981 decemberében készített iskolai kimutatás a magasépítő tagozat műszaki tárgyainál a minimális eszközigény értékét további 2,5 millió forintban határozta meg.
A tanév pályázati eredményei is említésre méltók. A megyei szakmatörténeti pályázatra tizenkét pályamunka érkezett, ebből hétnek jákys diákok voltak a készítői: négy kapott arany oklevelet, és valamennyit országos kiállításon mutatták be. Egy első és egy második díjat nyertünk az „Újító pedagógusok – újító diákok” versenyén is. Az ifjúsági szervezet munkáját – közöttük az Ifjú Gárda sikereit, az ODK-teljesítményeket, az építőtábori eredményeket – az 1979–80-as tanévben a megyei KISZ-bizottság kitüntető zászlóval, 1981 áprilisában a KISZ KB Vörös Vándorzászló átadásával ismerte el.
Hogyan születtek meg ezek az eredmények? A siker a többet és jobbat akaró tanárok és a többet és jobbat akaró tehetséges diákok együttműködésének eredménye. Azoknak a diákoknak a sikere, akik élni akartak és élni tudtak a tanáraik által kínált lehetőségekkel.
A tanári továbbképzést az iskola mindig ösztönözte. Többen ezekben az években szerezték előzőnél magasabb iskolai végzettségüket vagy második diplomájukat. Sokan végeztek szakmai és módszertani tanfolyamokat, jó néhányan jártak szakmai konferenciákra. Az önképzést a legújabb szak- és szépirodalom olvasása, az újság és folyóirat közlemények naprakész ismerete, a színház- hangverseny- és tárlatlátogatások jelentették. Ezért is töltötték el aggodalommal a testületet ezek megvalósításának már ekkor nehezedő anyagi feltételei. Erőfeszítéseink eredményeként ez legtöbbünk kulturális életvitelében ekkor még nem tükröződött: értékes házikönyvtárak, operahangverseny- és színházbérletek, igényes lemezgyűjtemények mutatták ezt.
1980 szeptemberében 32 tagja volt a tantestületnek. Nyugállományba vonult Szabó Károly magyar-német szakos tanár és Horváth Imre szakoktató. Helyükre a magyar szakos Kárpáti Lajosné és Nagy Andor szakoktató került. A tanév jelentős eseménye, hogy 1981 júniusától ismét kötelező érettségi tárgy lett a történelem. A rendezvények közül kiemelkedett a januári ifjúsági fórum, a Bartók-évforduló három rendezvénye, a Bethlen Gáborról tartott megemlékezés, az ODK 15 évközi túrája és tátrai nyári táborozása. Több százezer forint érték született társadalmi munkából: ez 1980-ban 700000, 1981-ben 400000, 1982-ben 150000 forintot jelentett.
1981 júniusában a tantestület olyan kollégáktól búcsúzott, akik az iskola alapítói voltak. Cserháti Lászlóné és Kiss Lajos harminc, Szabó Lászlóné harmincegy év tanítás után ment nyugdíjba. Személyükben olyan tanárok váltak meg az iskolától, akik generációk sokaságát tanították, és nemcsak szaktárgyaik alapos ismeretére, hanem a lelkiismeretesen és örömmel végzett munkára is. Megvált az iskolától a Veszprémbe költöző Kiss Szilárdné is. Az 1981–82-es tanév augusztusi nyitóértekezletén pedig már az új kollégákat köszöntöttük. György Lászlóné kémia-fizika szakos, Kádas Mihályné magyar-orosz szakos, Kozma Péterné testnevelő tanárokat és Kántor József szakoktatót.
1981 őszén két parlamentre is sor került. Októberben a harminc éven aluli dolgozók parlamentjére, novemberben a diákokéra. Innen a megyei diákparlamentre több iskolai javaslat került. Ezek a testnevelés óraszámának növelését, magasépítő szakon a földméréstan gyakorlat bevezetését, a tankönyvkérdés megoldását sürgették.
Az 1982–83-as tanévben 514 tanulója volt az iskolának. A tantestület létszáma a személyi változások ellenére változatlan maradt, mert a tanári pályájukat Egerben ill. Miskolcon folytató Kárpáti Lajosné és Kádas Mihályné helyett két új kolléga érkezett. A magyar-német szakos Kígyóssy Lászlóné és Kutnyánszky László építőmérnök. Az új gazdaságvezető a dr. Kiss Tibornét ebben a munkakörben felváltó Ivicz Lászlóné. A tanév legnagyobb tanulmányi sikere, hogy Molnár István második, Gyuricza István negyedik lett az útépítő szakközépiskolák országos versenyén.
A tanév sajátos feladatait a tanévnyitó tantestületi értekezlet határozta meg: az ötnapos tanítási hét megszervezése, a módosított óratervek bevezetése, az érettségi vizsgák új előírások szerinti előkészítése jelentették ezeket a feladatokat. Az ötnapos tanítási hét első tapasztalatait a második félévben összegeztük. Az új oktatási rend megváltoztatta a kialakult szokásokat, a tanárok és a tanulók élet- és munkarendjét egyaránt. A szorgalmi időszak hosszabb lett: az I-III. osztályban az eddigi 32 helyett 36 hét, a IV. osztályban 29 helyett 32 hét. Zsúfoltabbak lettek a hétköznapok. Annak érdekében, hogy délutánra ne kerüljön tanítási óra, az ún. „nulladik” óra vált általánossá. Az óraszámok és csoportbontások következtében a 16 osztály 5 napos órarendjében 80 alkalomból mindössze 14 esetben volt 6 órás a tanítási nap, a többi esetben 7 órás volt az. Nehezebbé vált a délutáni foglalkozások megszervezése: a szakkörök működtetése, a korrepetálások megtartása. És hogyan hasznosult a hosszabb hétvége? Az első tapasztalatok azt mutatták, hogy ennek okos kezelése még nem vált általánossá: az ötnapos tanítási hét a családok szokásait döntő módon és pozitív értelemben nem változtatta meg. Nem erősítette a tanulási morált sem, a diákok a hétvégén tanultak talán a legkevesebbet. Átmeneti visszaesés következett be a tanulmányi eredményekben: romlott az átlag, több volt a bukás, az előző évinek több mint kétszerese.
Az ötnapos tanítási héttel összefüggésben sor került az óratervek módosítására is. A szakmai tárgyaknál lényeges óraszámváltozás az építéstan tantárgynál és a szakmai gyakorlatnál következett be.

Tantárgy I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály Összesen
Építéstan + 86 -16 - 4 + 1 + 69
Szakmai gyakorlat -84 +24 +24 +6 -30

Az elméleti óraszám növelését, illetve ezzel egyidejűleg a szakmai gyakorlat óraszámának csökkentését azzal indokolták, hogy a gyakorlat ún. elméletigényesebb tananyagrészeit célszerűbb az elméleti órákon tanítani.
A változásokhoz kapcsolódóan a minisztérium újrendszerű órarend készítését javasolta. Ettől az iskola eltért: egész évre szóló órarend készült, négy különböző típusú héttel. Azért döntöttünk így, mert ennek számos előnyét láttuk a minisztérium által javasolt forma hátrányai nélkül. A legnagyobb pozitívuma az volt, hogy így az egyes tantárgyakból megtartott órák száma egész éven át egyenletes elosztású lett. Ha követjük a minisztérium által javasolt óratervi felosztást, akkor pl. történelemből az első félévben 33%-kal több órát tartottunk volna, mint a második félévben. De ugyanez lett volna a helyzet mindazoknál a tárgyaknál, amelyeknél a heti vagy ciklusonkénti óraszámot tört órákban határozták meg.
Módosult az érettségi rendje is. Ez a humán tárgyaknál hozott jelentősebb változást. Történelemből konkrét tételeket nem, csak témaköröket ismerhettek a jelöltek. Ezért válaszuk logikai felépítését, mondanivalójuk megszerkesztését is az érettségi vizsgán kellett elvégezniük. Így a témaköröktől remélt előrelépés, tudniillik az egyes történelmi korok komplex ismerete, sok tanuló esetében csak az elvi lehetőség szintjén maradt. De hiába jeleztük a témakörökből adódó nehézségeket, hosszú évekig nem történt változtatás. A műszaki tárgyaknál kevesebb változást hozott az érettségi, de az évek óta meglévő gondok, a tankönyvek és segédletek hiánya az érettségin is éreztették hatásukat. A tanórai „tankönyvírás” olyan teendőktől vette el az időt, mint a feladatmegoldó jártasság erősítése, a rajzkészség javítása, a beszédkészség fejlesztése. A szaktanárok azt is kifogásolták, hogy a magasépítési tagozaton legnagyobb óraszámban tanított építéstanból a jelöltek nem tesznek gyakorlati érettségi vizsgát.
A felnőttképzésben ekkor került bevezetésre a két napos konzultáció. Ebben a tanévben ezen a tagozaton már csak nyolc osztály tanult.
A távlati elképzeléseket a tanévnyitó értekezleten és a decemberi nevelési értekezleten határozatban is rögzítette a tantestület. Közülük a legtöbb időtállónak bizonyult. Ezekhez sorolható a második idegen nyelv tanulásának az ösztönzése, a számítástechnika iskolai alkalmazásának bővítése, az anyanyelvi műveltség fejlesztése, az erkölcsi értékrend megszilárdítása, az igénytelenség visszaszorítása. Ez utóbbit így rögzítette a jegyzőkönyv: „Legyen mindennapi, de minden óra és minden perc teendője az igénytelenség felszámolása, a tehetségek sokoldalú kibontakoztatása”. A határozat nemcsak a pedagógusok, hanem az iskola vezetőinek feladatairól is szólt: „Az intézmény minden tisztségviselőjének legyen feladata a kísérletező, alkotó kedv támogatása, a pedagógusok munkakörülményeinek javítása, a kiemelkedő teljesítmények minden vonatkozású elismerése és elismertetése, a tanítási, pedagógiai munka nyugodt feltételeinek biztosítása, a pedagógiai munka erősítése, a tantestületi demokrácia mind teljesebb megvalósítása”.
A kiemelt fejlesztési területek között szerepelt a számítástechnika oktatása. Az iskolai helyzetről 1982 novemberében és 1983 októberében helyzetelemzés készült. Ez egyrészt tételesen felsorolta a számítástechnikai eszközök számát és fajtáját, másrészt utalt arra is, hogy mely tantárgyak keretében folyik számítástechnika oktatás és mely tantárgyak tanításánál használják rendszeresen a számítógépeket. Az elsőre példa a földméréstan és a technikusi tanfolyam volt, az utóbbira a földméréstan és a matematika. A beszámoló örömmel vette számba azokat a képzett kollégákat – Tóth Lászlót, Szombathy Csabát, Filep Lászlót – akik már évek óta foglalkoztak ezzel a területtel: tanították, szakköröket vezettek, programokat készítettek, pályázatokat írtak. Miközben az iskolavezetés az anyagi lehetőségek teljes kihasználásával igyekezett az eszközparkot fejleszteni, a kollégák is megtettek mindent annak érdekében, hogy a jelentős ös szeget képviselő érték ne holt tőke legyen. A számítástechnika szakkörök száma hat ill. nyolc volt ezekben az években, a háziversenyek is nagy népszerűségnek örvendtek.
Technikusi vizsgára felkészítő tanfolyamokat és technikusminősítő vizsgákat útépítő szakon már 1975-től szervezett az iskola. Csakhogy az intézményben 1976-tól már magasépítő szakon is folyt képzés. Azóta volt létező igény az ÁRÉV és más magasépítő vállalatok részéről, hogy szakközépiskolát végzett dolgozóiknak Székesfehérváron biztosítsák az építőipari technikusképzést. Egy ÉVM állásfoglalás a tanfolyami felkészítők szervezését már néhány év óta lehetővé tette, de a képesítő vizsgákra mindeddig Budapesten került sor. 1982 szeptemberében járult hozzá a minisztérium ahhoz, hogy ne csak a tanfolyamokat, hanem az azt követő vizsgát is az iskola szervezze.
Ebben a tanévben is folytatódott az iskola korszerűsítése. Megkezdődött az épület villanyhálózatának rekonstrukciója és a tornatermi szárnyon a fűtés korszerűsítése. Ennek előzményei évekre nyúltak vissza. Az iskola már az 1970-es években kezdeményezte a széntüzelésű kazánok gázkazánnal történő felváltását. Cseréjük biztonsági és környezetvédelmi szempontból is indokolt volt. Miután ezt a megoldást a gázgyár nem engedélyezte, 1983-ban az intézmény a József Attila utcai lakótelep új fűtési rendszeréhez kapcsolódott.
Az 1983–84-es tanév jelentős személyi változással kezdődött. Az iskolaalapítók utolsó tagja, Szabó László is nyugdíjba vonult. Helyére egykori tanítványa, Mátrai Csaba építőmérnök került. Részben ő vette át a Székesfehérvárról elköltözött Kutnyánszky László óráit is. A magyar-angol szakos Kovács István kulturális nevelőtanári feladatok ellátását is vállalta. A tantestület főállású pedagógusainak száma 33 volt, a tanórák ellátásához óraadóra nem volt szükség.
1983 októberében tantestületi értekezlet vitatta meg a közoktatás fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Kritikai észrevételként hangzott el az oktatás társadalmi követelményektől elmaradt fejlesztése, az oktatáspolitika több átgondolatlan lépése, stratégiai kérdések eldöntésénél is a személyi befolyás elsődlegességének érvényesülése. Hangot kaptak azok a már évek óta tapasztalt jelenségek, hogy az iskola által meggyőződéssel képviselt és gyakorolt értékek mások, mint az iskola falain kívül megvalósulók. „Sokszor okoz nehézséget, hogy az iskola alapelvei, értékei és a társadalmi gyakorlat között ellentét van. A diákok azt tapasztalják, hogy leértékelődött a tanulás, a tudás.” Az is aggodalommal töltötte el a tantestületet, hogy akkor „sérült” meg az iskola nevelő funkciója, amikor ennek másik alapintézménye, a család is válságba került. A tanárok egyetértéssel fogadták a javaslat megállapítását: a tartalmi fejlesztés kulcsfigurája a pedagógus. Az olyan tanáregyéniségek, akik szakmailag frissek, pedagógiailag jól képzettek, akik képesek az emberi kultúra mind teljesebb elsajátítására, és annak igényét másokban is felébresztik.
1983 őszére az intézmény értesült az új rendszerű technikusképzésről: ez levelező tagozaton az 1984–85-ös, nappali tagozaton az 1985–86-os tanévtől a műszaki szakközépiskolai oktatás keretében történik. Előzményei hosszú időre nyúltak vissza. 1972-ben érettségizett az utolsó technikusi osztály. Alig múlott el az évtized, mind erőteljesebben jelentkezett az igény az iskolarendszerű technikusképzés visszaállítására. Ez a törekvés sokakban a megszüntetés pillanatától kezdve létezett, de komoly erőt képviselő ellenzői is voltak. Évek teltek el, míg hivatalos fórumokon is pártfogásra leltek a támogató nézetek. Ilyen kapott hangot az országgyűlés ipari bizottságának 1980-as novemberi ülésén, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének 1981. októberi közgyűlésén, a művezetők 1981. decemberi országos konferenciáján, végül az MSZMP KB közoktatás fejlesztésére vonatkozó 1982-es áprilisi állásfoglalásában. 1982 novemberében a művelődési miniszter javaslatot terjesztett a minisztertanács elé, amelyben megfogalmazta, hogy a technikusképzést a műszaki szakközépiskolai oktatás keretében kell megvalósítani. 1983 novemberében az Építési és Városfejlesztési Minisztérium az alábbiakban összegezte véleményét: „Az új technikusképzés sajátos módon ötvözi az érettségit adó közismereti és a középfokú szakmai végzettséget adó szakmai képzést. A negyedik osztály sikeres elvégzésével felsőfokú (szakirányú) tanintézeti továbbtanulásra jó alapot adó közismereti ismeretanyaggal kell rendelkezniük a tanulóknak, de nem építőipari szakmai végzettséggel. Ennek alapvető oka, hogy szakmai képzésük a negyedik osztály befejezésével még nem tekinthető befejezettnek. Ezért nem is akarunk ragaszkodni ahhoz, hogy az érettségi tantárgyak között szakmai tantárgyak szerepeljenek.”
Elkészültek a technikusképzés tantervi tervezetei is, amelyeket az építőipari munkaközösség véleményezett. Javasolták a nyári szakmai gyakorlat céljának és tartalmának újragondolását. Kezdeményezték a számítástechnika önálló tárgyként történő tanítását. Részletesebben a földméréstan és kitűzés tantárgyról szóltak. Ennek elméleti és gyakorlati oktatásához a korábbitól eltérő, teljesen új tantervjavaslatot készítettek. Elemezték az építéstannal és szilárdságtannal kapcsolatos elképzeléseket. A tantervi koncepciót jónak ítélték azzal a megszorítással, hogy az eredményes oktatáshoz elengedhetetlenül szükségesek az új tankönyvek és segédletek. Az építéstörténet tantervi koncepcióját kiemelkedőnek tartották. A szemléltető anyagok készítéséhez közreműködésüket ajánlották fel.
A jövőbe vetett pillantás nem vonhatta el a figyelmet a mindennapokról. Az 1980–81-es tanévben 29, 1981–82-ben 38, 1982–83-ban 48, 1983–84-ben 68 volt az elégtelenre minősített tanulók száma. Az okok felderítésére tantárgyanként elemzések készültek. A szaktanárok nem zárkóztak el munkájuk kritikus értékelésétől, de az összegzés szólt az oktatás irányításának felelősségéről is.
A tanév kimagasló sikereihez Puspán Béla igazgató kormánykitüntetése és a szakmai tanulmányi verseny eredményei tartoztak. A magasépítők között Tatai Róbert harmadik lett, az útépítők versenyén Szatzger Tibor második, Kovács Péter harmadik, Kóbor János negyedik helyezést ért el.
Tantárgyi változásra is sor került: a világnézetünk alapjai tantárgy helyébe a bevezetés a filozófiába tantárgy került. Tankönyve részletekben érkezett, anyaga elsősorban forrásfeldolgozásra épült.
Az iskolát sem kerülték el a Nemzeti Színház felépítésére kiadott központi rendelkezések. 1984 márciusában emlékbélyeget vásároltak az intézmény dolgozói. A művelődési osztály ezeket tanulólétszám alapján osztotta szét az iskolák között, hivatkozva arra, hogy annak felépítése közügy. Idézet a körlevélből: „A színházat 1989-ben kell átadni rendeltetésének. Az addigi időszak erőpróbája lesz a nemzeti összefogásnak, a lakosság segítőkészségének.”
1984 szeptemberében a tantestület változatlan létszámmal kezdte a munkát. A második félévben került az intézményhez Kassai Istvánné építészmérnök. A tanévnyitó értekezlet jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy a tanév számottevő feladatai közül kettő hangsúlyosan foglalkoztatta a tantestületet. Az egyik az átfogó szakfelügyeleti látogatás, a másik a technikusképzés. Ez utóbbival kapcsolatban kérdések hangzottak el, azonban a művelődési osztály jelenlévő képviselője egy évvel az új képzési forma indítása előtt még azt volt kénytelen válaszolni, hogy a technikusképzésről keveset tudnak. Még a félévi értekezlet jegyzőkönyvében is az szerepelt, hogy „sajnálatos módon az ősztől induló új technikusképzéssel kapcsolatos óraterveket, nevelési terveket még nem kaptuk meg”. Ezek csak 1985 februárjának utolsó napjaiban érkeztek meg az iskolába.
Az átfogó látogatás előtt – nem minden vita nélkül – a munkaközösségek elkészítették saját tevékenységük értékelését. Ezt az átfogó látogatás lezárását jelentő jegyzőkönyv 1984. december 21-én úgy rögzítette, hogy az előző szakfelügyeleti látogatás óta eltelt időszak pedagógiai munkájának elemzésébe a tantestület és az iskola vezetése is bekapcsolódott. Az összegző látogatás során minden munkaterületről elismerő vélemény született. „A testület tagjai munkájukat szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen végzik.” Az iskola munkáját összességében is kimagaslónak minősítették. „Az intézmény nevelő-oktató munkája eredményes és hatékony, működésének szervezettségével középfokú intézményeink között a legjobbak közé tartozik.” A tanári kar örömére szolgált annak jegyzőkönyvi rögzítése is, hogy „a tantestület egésze érzékeny az újra, a tanári szoba közvéleményében érték a nyitottság, a folyamatos önképzés”.
A tantestület az iskolai körülményeket olymódon jellemezte, hogy a tantervi feladatok teljesítéséhez a személyi feltételek jók, az oktatáshoz szükséges technikai felszerelések mennyisége megfelelő, de rendkívül nagy gondot jelent a helyiséghiány. Megoldását az 1985-ben kezdődő technikusképzés is sürgette, hiszen az 1989–90-es tanévben a tizenhat osztály helyett várhatóan már húsz osztálya lesz az intézménynek. Az iskolabővítéshez már korábban is kértük a tanács segítségét. Most is konkrét adatokkal és számításokkal érveltünk az iskolabővítés mellett. Tényekkel bizonyítottuk a zsúfoltságot. A 6361 m2-ből 3256 m2 volt a beépített terület – ez tanulónként 6,5 m2-t jelentett –, 3105 m2 volt az udvar területe, azonban számos funkciója miatt a ténylegesen használható szabad rész diákonként mindössze 3,5 m2 volt. Az épület kihasználtsága is teljes volt. Az osztályok és a csoportok száma több volt mint a tantermeké. A megoldást az jelentette, hogy néhány osztálynak mindig testnevelésórája vagy gyakorlata volt. Ahhoz, hogy az ötödik év kezdete ne okozzon megoldhatatlan helyzetet, a fennálló körülményeken változtatni kellett. Az intézménynek a legjobb megoldást változatlanul az iskola szomszédságában lévő lakóházak és kertek kisajátítása jelentette volna. Arra az esetre javasoltuk csak az emeletráépítés lehetőségének újbóli megvizsgálását és könnyűszerkezetes építési mód alkalmazását, amennyiben a kisajátítás nem valósítható meg.
Az 1984-es novemberi nevelési értekezlet feladata kettős volt: az intézmény középtávú programjának előkészítése és az oktatási törvénytervezet véleményezése. Sokak és gyakran igen szenvedélyesen mondták el a véleményüket. Azokat az észrevételeket, melyekben közös álláspont kialakítására került sor, eljuttattuk a minisztériumba és a tanácshoz is. Egyértelmű tiltakozást váltott ki a törvénytervezet azon elképzelése, amely a szakmai tankönyvek kiadását a szakminiszterre bízná. „Az elmúlt évtizedek tapasztalata, de a jelenlegi helyzet is azt igazolja, hogy a szakminiszter legkisebb feladata is nagyobbnak tűnik annál, mintsem hogy néhány szakközépiskolában van-e tankönyv vagy nincs.” Emiatt kezdeményeztük, hogy a tankönyvkiadás egésze a művelődési miniszter kezében legyen. Elmarasztaltuk annak a sok kárt okozó gyakorlatnak a törvényesítését is, hogy pedagóguspályán képesítés nélküliek is dolgozhassanak. Indítványoztuk, hogy a törvény a minisztérium számára is írjon elő kötelezően végrehajtandó feladatokat. Többek között arra vonatkozóan is, hogy az iskolákat érintő rendelkezéseiket életbe lépésük előtt mennyi idővel kötelesek az érdekeltek tudomására hozni. Sürgettük az olyan intézkedések felszámolását, amelyekről már bevezetésük pillanatában tudható volt elhalásuk ideje is. Támogattuk viszont mindazokat a lehetőségeket, amelyek az intézmény pedagógiai és gazdasági önállóságát fokozzák. Ennek szellemében vitattuk meg, hogy milyen feladatai lesznek az iskolának a tehetséggondozásban, az esélyegyenlőség biztosításában, a nevelőtestületi önállóság megteremtésében.
Eredményekben gazdag volt a tanév: a tanárok közül ezt elsősorban Kovács István mondhatta magáénak. „Az elidegenedés és a társadalmi cselekvés ábrázolása Németh László szépprózai munkáiban” címmel védte meg doktori disszertációját. A szakfelügyelői vélemények alapján pedig az iskola három tanára kapott vezető pedagógusi besorolást: Filep László, Szombathy Csaba és Szvoboda Ágnes. A diákok közül Kása Miklós és Angyal Géza a magasépítési versenyen második, illetve ötödik helyezést ért el, Remetei Ádám és Fejér Károly az útépítési versenyben a harmadik, illetve az ötödik helyet szerezték meg. Nagy anyagi értékű munkát fejeztek be a diákok: szakmai gyakorlaton elkészült az épület teljes külső felújítása. 1 millió forint értékű munka elvégzését jelentette ez.
Az iskolai hagyományok újabbakkal bővültek: az évenkénti egyhetes tátrai sítáborokkal és képz?m?vészeti kiállítások rendezésével. Az első tárlatok 1985 tavaszán voltak láthatóak. Pinke Miklós és Áron Nagy Lajos legújabb alkotásait ismerhették meg az érdeklődők. 1985 októberében Kőnig Róbert grafikusművész, 1985 decemberében pedig M. Tóth István festőművész állított ki az iskolában.
A tanév jelentősebb eseményei: a megyei történelmi verseny megrendezése, két osztályban matematikából és történelemből megyei felmérő dolgozat megíratása. 1985 őszén diákparlamentre is sor került. Tapasztalat: csökkent az érdeklődés, és feltűnő volt a felvetett témák meglehetősen szűk köre is.

Az 1985–86-os tanévet 484 diák és 35 fős tantestület kezdte, köztük a magyar-történelem szakos Várkonyi Gáborné. A tanév személyi változásai közé tartozott, hogy 1986 februárjában Kárpáti Imre helyére Polányi Péter mérnök került.
1985 szeptemberében öt évre szóló pedagógiai programot dolgozott ki az intézmény. Az oktatási törvény életbe lépése után, 1986 októberében a tantestület ezt felülvizsgálta, majd 1990-ig ismételten megerősítette. A program meghatározta az 1985-től 1990-ig terjedő időszak teendőit: a középpontba a személyiségfejlesztés összetett feladatait és megvalósításuk eszközrendszerét állította. Megfogalmazta a tantestület munkájával összefüggő szakmai és módszertani feladatokat és az iskolavezetés intézményi szerepét. Mellékletként tartalmazta az évenkénti rendezvénytervet és a munkaközösségek feladattervét.
Döntő módon határozta meg a tanév feladatait az első évfolyamon megkezdett technikusképzés. A diákok az építési szakcsoportban 2+3-as képzési rendszerben, magasépítési és útépítési ágazaton kezdték meg tanulmányaikat. Az első két évben azonos közismereti és alapozó tárgyakat tanultak, csak a harmadik évtől vált ketté a műszaki tárgyak oktatása. Változást jelentett a második idegen nyelv kötelező bevezetése. A fizika is négy éves tantárgy lett, a biológia pedig a harmadik osztályban új tantárgyként jelent meg. A műszaki tárgyakban az óraszámok évfolyamok közötti átrendeződése és új tantárgyak bevezetése jelentette a változást. Módosult az iskola által adott végzettség is: „A tanulók... az öt évfolyamos műszaki szakközépiskola negyedik évfolyamának elvégzése után érettségi vizsgát, az ötödik évfolyam elvégzése után képesítő vizsgát tesznek.” Az érettségi tárgyak mindkét szakon azonosak: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika. A sikeres felvételi után a diákok felsőoktatási intézményben folytathatják tanulmányaikat, vagy pedig az ötödik évfolyam tanulói lesznek. Ezt az évet technikusi oklevelet adó képesítő vizsga zárja. A magasépítő szakon magasépítéstanból, szilárdságtanból, építésszervezés és gépesítésből valamint gazdaságtanból, az útépítési szakon útépítés- és forgalomtechnikából, földméréstanból, gazdaságtanból és szakmai gyakorlatokból vizsgáznak. Az új képzési formával az iskola neve is változott: Jáky József Műszaki Szakközépiskola lett az új neve.
Az útépítési ágazaton az új földméréstan tanterv alapján Varga Imre megírta a Földméréstan I. című tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet. Társszerzőként működött közre a Földméréstan II. című tankönyv és munkafüzet megírásában. Miután a magasépítési ágazaton földméréstanból azt a tantervi javaslatot hagyták jóvá, melyet ő állított össze, ehhez olyan munkafüzetet készített, amely elméleti anyagrészeket is tartalmazott.
A tanévzáró tantestületi értekezlet az iskolarendszerbe újra szervesen beépült technikusképzés első tapasztalatait már ös szegezte. Beiskolázási tapasztalatként azt rögzítettük, hogy az érdeklődés csak a magasépítő tagozaton növekedett. Itt túljelentkezés volt, de az útépítési tagozaton továbbra is megmaradtak a beiskolázási gondok. Összességében a négy építési szakcsoportos osztályba jelentkező tanulói létszám alig haladta meg a felvehetők számát. De nemcsak a jelentkezők száma volt alacsony, hanem a felvettek közül is sokan vallottak kudarcot. A huszonhét, eredetileg útépítési ágazatra jelentkezettből tizenhárman buktak, és tanulmányi átlaguk is sokkal alacsonyabb lett az iskolai átlagnál. Az első osztályban vezették be a három tantárgyat magába foglaló szakmai alapismeretek című tantárgyat. Felölelte a korábban önálló tantárgyként oktatott műszaki rajzot és anyagismeretet, valamint az újonnan bevezetett számítástechnikát. Komplex volta miatt három tanár tanította, de egy tárgy lévén, a diákok egy osztályzatot kaptak. Több ok miatt bíráltuk ezt a tantárgyat. Egyrészt azért, mert alkotóelemeinek nehézségi foka, óraszáma, a tanulóktól elvárható készségek szintje nagymértékben különbözött, másrészt a három részjegyből adódó, semmit sem tükröző, jellegtelen minősítés nem ösztönzött a jobb munkára. A technikusképzéssel megjelent számítástechnikát az első két évben elméleti órán és gyakorlaton is oktattuk. Ehhez számítástechnika munkatermet alakítottunk ki. A szaktantermet Videoton számítógépekkel és televíziókkal rendeztük be. A második idegen nyelv bevezetése zökkenőmentesen valósult meg: a tanulók német, angol és francia nyelv között választhattak. A magyar nyelv és irodalom valamint a történelem tantárgyaknál az egységes középiskolai oktatás koncepciójából következően a tananyagban „közelítés” történt a gimnáziumokéhoz, de az óraszámok változatlanul alacsonyak maradtak. Néhány tantárgyat már évek óta csoportbontásban oktattak: oroszt, matematikát, útépítéstant, szilárdságtant, valamint szakmai gyakorlatot. Miután az új képzési forma változást hozott a felvételi tárgyakban is, módosult azon tantárgyak köre, melyek csoportbontásban taníthatók. Csoportbontásban tanulták a diákok az idegen nyelveket, harmadik osztálytól a matematikát és a fizikát. Így végezték a szakmai gyakorlatot. A csoportbontások miatt újabb tantermekre volt szüksége az iskolának. Ezt viszont csak úgy lehetett biztosítani, hogy tantermeket kettéosztottak. Ez kényszermegoldásként több hátránnyal is járt, a helyhiányt pedig alapvetően és hosszabb távra nem oldotta meg: ilyen átalakításokkal sem lett az épület nagyobb tanulólétszám befogadására alkalmas.
1985 őszén emberségről, segítőkészségről tettek tanúbizonyságot diákok és tanárok egyaránt. Augusztus 15-én földrengés rázta meg Veszprém megye térségét A 3.d osztály Békési Ferenc vezetésével segítségét ajánlotta fel a földrengéskárok helyreállításához. Javaslatukhoz az iskola többi harmadikos osztálya is csatlakozott. Mind a négy osztály Berhidán dolgozott egy-egy hétig a földrengés során megrongálódott lakóházak helyreállításán. Az utolsó csoport október közepén fejezte be a munkát. Berhidára naponta szállította autóbusz a diákokat, ebédeltetésükről a helyi tanács gondoskodott. A segítséget a helybeliek örömmel fogadták, sokan írtak köszönőlevelet, volt amelyiket a tantestületnek címezték. „Részesüljenek dicséretben a tanulók, amely kijár az olyan embereknek, akik nem hagyják cserben a másikat. Nagyon jól esett a tanulók tisztességes, lelkiismeretes munkája.” A munkálatok irányítója pedig azt nyilatkozta, hogy „hétközben leginkább a székesfehérvári Jáky József Szakközépiskola tanulóira támaszkodhatunk. Le a kalappal előttük, mindennel meg lehet őket bízni, igazi profik és még jobban megemelem a kalapom az iskola igazgatója előtt, aki merte vállalni a rizikót”. A megyéből összesen hét vállalat és intézmény dolgozott a helyreállításon, de legtöbbet az iskola diákjai teljesítettek: 9120 órát.
A tanév eredményeit számba véve szólni kéli a Puskin verseny megyei fordulóján elért második helyezésről. Sipos Zsuzsanna nemcsak most szerepelt eredményesen, hanem 1986-ban is, amikor első helyezett lett. A területi versenyen pedig, amely hat megye diákjainak versenyét jelentette, harmadik.
Harminchat fős tantestület kezdte az 1986–87-es tanévet, köztük Szarka Andrea matematika-fizika szakos tanár. Miután az igazgatói kinevezés a tanév végén lejárt, pályázatot írtak ki az igazgatói állás betöltésére. Ezt az állásban lévő igazgató, Puspán Béla pályázta meg. A tantestület egyöntetű igenlő vélemény-nyilvánítása után a városi tanács 1992-ig ismét őt bízta meg az igazgatói feladatok ellátásával.
A tanév jelentős eseménye az oktatási törvény bevezetése volt. Az augusztusi tanév-előkészítő tanácskozás és az őszi nevelési értekezlet középpontjában az ezzel kapcsolatos iskolai teendők álltak. A törvény átfogó és részletes elemzése során az egyes területekről, többek között a tankötelezettségről, a szakmai oktatásról, az ifjúságvédelemről, a fegyelmi eljárásokról, az osztályozásról, a tantestületi jogkörről hangsúlyosan is szó esett. Az oktatási törvény az iskolai tevékenység egészét átfogó működési szabályzat kidolgozására kötelezte az intézményeket. Előkészítésére munkabizottság alakult. A tanév végéig a tervezet elkészült, tantestületi megvitatása után a művelődési osztály hagyta jóvá. Változás történt az iskolai sportélet irányításában is, az a sporthivatalok feladata lett. Tartalmi változtatásra is sor került: a tömegsport támogatása lett a fő cél. A középiskolákban megszűntek a szakosztályok, gazdaságilag önálló sportkörök jöttek létre. 1986 szeptemberében két sportcsoportban – általános és természetjáró – megalakult a Jáky József Műszaki Szakközépiskola Diáksportköre is.
Tóth István (Székesfehérvár szülötte, építőmunkásként került külföldre) kanadai állampolgár és felesége 1986 októberében közel 9 millió forint értékben alapítványt létesített. Az alapítvány kamataiból ösztöndíjat kaphattak az alapító által megjelölt iskolák olyan diákjai, akiknek tanulmányi eredménye elérte a legalább 4.0 átlagot, és valamilyen ok miatt hátrányos helyzetűek. Az ösztöndíjakat először 1986 decemberében osztották ki. Köztük voltak az iskola tanulói is.

Földméréstan óra Göde Ferenccel

Földméréstan óra Varga Imrével

Az iskola kulturális tevékenységének összegzését adta az a pályázat, amellyel a Fejér Megyei Közművelődési Alapból százezer forintot pályázott meg az intézmény. Ennek indoklása mutatta be azt a közművelődési tevékenységet, melyet az iskola az utóbbi években dr. Kovács István irányításával folytatott. A vendégek között köszöntöttük Kálnoky László, Takács Imre, Bella István, Kárpáti Kamil, Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Serfőző Simon, Parti Nagy Lajos, Fodor András költőket, Sobor Antal írót. Az irodalomtörténészek közül Király István, Czine Mihály, Bécsy Tamás, Cs. Varga István, Vörös László és Tüskés Tibor tartottak előadásokat. Bródy János, Sztevanovity Zorán, Dinnyés József, Marosi Júlia, Budai Ilona, Sebő Ferenc fellépését is nagy siker kísérte, mint ahogyan az előadóművészek, Tompa László és Sándor György szereplését is nagy taps követte. 1986-ban és 1987-ben több kiállítás is volt az iskolában. Ezek rendezésében Meretei László vállalt kiemelkedő szerepet. 1986-ban két grafikusművész állított ki: márciusban Jónás Attila, októberben Lendvai Antal. 1987-ben két fotóművész volt az intézmény vendége: márciusban Gelencsér Ferenc, májusban Tóth István. Novemberben Szegedi Zoltán festőművész kiállítását nyitottuk meg.
Új színt, új tartalmat jelentett az iskolaújság megjelenése. Jóllehet már 1984-ben kezdeményeztük kiadását, az engedélyezésre két év elteltével, 1986 novemberében került sor. 1987 tavaszán Ép/ít/ész címmel jelent meg az első szám, amelyet továbbiak is követtek. Ebben a tanévben készült el az iskolát bemutató videofilm is. A karácsony közös köszöntése pedig – a fenyőállítás és a Jáky-postán küldött jókívánságok – a hagyományokat gyarapította.
1986 őszén gondokról is beszámolt a tantestület. Jeleztük, hogy az építőipar fejlődése ugyan lassú, de az oktatás számára a fejlődés jelenlegi ütemének követése is nehéz. Az új anyagok és technológiák szervezetten nem jutnak el az iskolához, csak személyes ismeretek, kapcsolatok és utánjárás enyhít a helyzeten. A műszaki ember számára nélkülözhetetlen rajzkészség fejlesztését pedig az hátráltatta, hogy a rajzoktatás az első osztály végén befejeződik. A tanév megerősített korábbi negatív tapasztalatokat: a jelentkezők és felvettek gyenge általános előképzettségét. Harminchat első osztályos tanuló kapott valamilyen tantárgyból elégtelent. Elhelyezkedési gondok is jelentkeztek. Ez az építőipar általános helyzetén túl más tényekkel is összefüggésben állt. Csökkent a távolabb lakó tanulók száma, így Székesfehérváron a túlképzés jelei mutatkoztak, a lányok pedig kevesebb munkaterületen voltak foglalkoztathatók.
A kiemelkedő képességű és szorgalmú diákok a szakmai tanulmányi versenyen értek el eredményt. Galántai Péter harmadik, Dénes Zoltán negyedik helyezett lett az utasok országos tanulmányi versenyén. A sportolók nagyszerű teljesítménye, hogy a fiúk két korcsoportban is megnyerték a megyei kosárlabda kupát. Az iskolai Ifjú Gárda szakalegységek pedig a városi és a megyei első hely elérése után ebben az évben is képviselhették a megyét az országos szemlén. A tanárok közül Filep László igazgatóhelyettes kapta a legmagasabb elismerést: elsőként az iskola tanárai közül a Kiváló Pedagógus kitüntetést.
Az 1987–88-as tanévben 477 tanulója volt az iskolának. A tantestület létszámában nem történt változás. Óraadó egy évfolyamon segítette a munkát.
Az oktatási törvénnyel kapcsolatos első tapasztalatok ös szegzésének lényeges megállapítása az volt, hogy az iskolai önállóság elsősorban gazdasági területen érvényesült, pedagógiai téren kevésbé. A feljegyzés utalt arra is, hogy fegyelmi ügyekben az eljárás nehézkes és hosszadalmas, a tankötelezettség betartása néhány esetben nehéz. Sajnos kevésbé gyakorlati, inkább elvi megfontolások miatt, de kedvezőtlennek ítéltük a felvételi-alkalmassági vizsga eltörlését is.
Az iskolabővítéssel kapcsolatos erőfeszítések ezekben az években is folytatódtak. 1986 novemberében az iskola udvarán épülő raktárhelyiségek terveinek módosítására került sor oly módon, hogy a korábban engedélyezett raktár fölé tantermek épülhessenek. A tervek készítője az iskola tanára, Lada Csaba, kivitelezői a diákok és a szakoktatók voltak. 1988-ban az iskola vezetése több alkalommal tárgyalt művelődési és pénzügyi szakemberekkel az iskolabővítés kérdéséről. Legfontosabb érveik a tények voltak.

16 tanulócsoport Szabvány szerint Jelenleg
Területigény 10 000 m2 6360 m2
Beépítettség maximum 25% 51%
Folyosó, zsibongó 500 m2 300 m2
Futópálya 1 -
Homokgödör 1 -
Pihenőterület minimum 1000 m2 -

A tárgyalásokon mindig az intézmény számára legoptimálisabb megoldást jelentő lehetőséget akarták elfogadtatni, de mind nyilvánvalóbb lett, hogy a Martinovics utcai családi házak kisajátítása és a helyükön történő építkezés 1989 őszéig nem valósulhat meg. Így merült fel a Pirosalma utcai részen az emelet-ráépítés. A nélkülözhetetlen vizsgálatok közül számosat saját erőből végeztek el: az alapokat, a teherhordó falakat és a födémszerkezetet vizsgálták Lada Csaba irányításával. A további vizsgálatokat az Agrober végezte. 1989 augusztusára az Alkotás Kisszövetkezet kivitelezésében az emeletráépítés elkészült.
A közművelődési pályázat is eredményes volt: a Közművelődési Tanács 1987 októberében ötvenezer forint támogatással ismerte el azt a kulturális tevékenységet, amit az iskola az előző években folytatott. Ez az összeg is segített abban, hogy 1988 februárjában elhangozhasson Monostori Imre irodalomtörténész előadása Németh Lászlóról, hogy felejthetetlen élmény maradjon Koncz Gábor előadásában Arany János Toldija, hogy márciusban Serfőző Simon versein gondolkodjanak a költészetét kedvelők, hogy felcsendülhessen a Vujicsics Együttes muzsikája, hogy áprilisban Schirilla György életvezetési tanácsainak legyenek lelkes igenlői vagy fanyalgó elutasítói, hogy októberben csillagászati előadáson táguljon a hallgatók világképe. Ez segített a Buda Ferenc költővel való ismerkedésben és Koch Péter építészeti előadásának meghallgatásában. A céltámogatás segített abban is, hogy az „Örökségünk őrei” címmel meghirdetett országos műemlékvédelmi vetélkedőn az iskola két csapata indulhasson. A „Fiatal építészek a tervezőirodából” kiállítás 1988 februárjában nyílt meg. Honthy Márta kiállítása pedig májusban. 1988 januárjában a tantestület egyhangú döntéssel jelentkezett a Németh László Társaság pártoló tagjai sorába, mely pártoló tagságot a Németh László-i életmű megismertetésével kívántuk kifejezésre juttatni.
Az 1987–88-as tanévben a Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálatot végzett „A számítástechnika bevezetése és alkalmazása az általános és középiskolákban” témakörben. Az összefüggő jegyzőkönyv megállapítása: „Vizsgálatunk az önök intézményénél az átlagosnál jobb helyzetet talált. A jelzett saját kezdeményezésű intézkedéseikkel eredményesen valósítják meg az e célra meghirdetett programot.” A vizsgálatot végzőket erre a megállapításra többek között az is ösztönözte, hogy az iskola számítógépek beszerzésére több mint 1 millió forintot fordított. 1977-ben 200 db programozható zsebszámológép vásárlásával kezdődött a fejlesztés és már az 1986-os kormányprogram meghirdetése előtt is számos személyi számítógép beszerzésére került sor. Erre a tanévre pedig befejeződött a második számítógépterem kialakítása is.
Az elmúlt években nagy előrelépés történt a videó-használat területén. Ezt több tény is segítette. Az 1985 februárjától munkába állt oktatástechnikus munkája éppúgy, mint az elektromos hálózat rekonstrukciója során kiépített zárt láncú TV rendszer. A videofelvételek célirányos gyűjtése két forrásból táplálkozott: a központilag készített műsorok beszerzéséből és a televízió adásainak a rögzítéséből.
A versenyeredmények ebben a tanévben is számottevők. A szakmai tanulmányi versenyen mindkét tagozat versenyzői jól szerepeltek. A magasépítők versenyén Kállai György harmadik, Muskovits István ötödik helyezést ért el, az utasok versenyén Pusztai József második, Galler Henrik ötödik lett. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen matematikából Jánosa Gábor tizedik, orosz nyelvből Sipos Zsuzsanna a megyei második hely elérése után az országos döntőben tizenharmadik lett. Történelemből „A város török alóli felszabadulásának 300. évfordulója” emlékére rendezett versenyen az iskola csapata kategóriájában első helyezést ért el, abszolút sorrendben pedig a második lett. Az „Örökségünk őrei” műemlékvédelmi versenyen, melyben több mint hatszáz intézmény vett részt, az iskola egyik csapata a tizenegyedik lett, és jutalomként Csengeren táborozhatott. A tanárok közül Szombathy Csaba részesült magas elismerésben: a matematikusok Beke Manó-díját kapta meg.
A tanévben jelentős összeget utaltunk át a városi uszoda építésére. A tanulók egynapi társadalmi munkájuk ellenértékét ajánlották fel, a tanárok pedig egy napi munkabérüket.
Az 1988–89-es tanévkezdésre a tanulók létszámában jelentős változás nem következett be (484), a tanári karban viszont személyi változások történtek. Sütő Ágnes ezt a tanévet már nem az intézménynél kezdte, Kassai Istvánné Budapestre költözése miatt pedig félévkor változtatott munkahelyet. Feladatait az iskola egykori diákja, Mészáros József műszaki tanár vette át. Lazányi Ildikó matematika-fizika-számítástechnika szakos tanár szeptembertől lett a tantestület tagja.
A tanév elemzésekor az iskola olyan problémákat is megfogalmazott, melyek megoldása túlmutatott az iskola lehetőségein. A tantestület felhívta a figyelmet arra, hogy a minisztériumok összevonása óta a szakképzés irányításában érdemi változás nem történt, a szaktanácsadói tevékenység továbbra sem hatékony. Az iskolák autonómiája mellett pedig fontos lenne a szakminisztérium – a Közlekedési, Hírközlési és Építési Minisztérium – sokkal nagyobb szakmai és gazdasági segítsége. A szaktárgyakban akuttá vált tankönyvhiány megmaradt, a szakmai alapismeret tantárgy tartalmában szerencsétlen „turmix”, amelyet egy osztályzattal értékelni pedagógiai lehetetlenség. Szakmailag értelmetlen az első osztályosok nyári gyakorlata, mert sem elméleti sem gyakorlati előképzettségük nincs még ehhez. A továbbított javaslatok között szerepelt a honvédelmi oktatás tartalmának megváltoztatása oly módon, hogy ezeket a napokat az iskola szabadon használhassa, akár honismereti célokra, akár állampolgári ismeretek bővítésére vagy kirándulásokra. Az Országos Pedagógiai Intézettel és megyei intézményével kapcsolatos véleményét is megfogalmazta a tantestület: a tanárok mindennapi munkáját nem tudják hatékonyan segíteni. Sokszor olyan felmérésekbe fektetik a tanárok és az ott dolgozók energiáját, amely felmérések az energiapazarláson túl azért is feleslegesek, mert a következtetések felmérések nélkül is köztudottak a gyakorló tanárok között. Az OPI-ban olyanok jutnak döntési joghoz, akik már sokadik koncepciójukat fogalmazták meg az éppen üdvözítőnek vélt pedagógiai tanok – vagy tévtanok – bűvöletében.
Az 1988–89-ben érettségizők a korábbi évekhez képest más érettségi vizsgát tettek: az érettségi vizsga tantárgyai módosultak. A jelöltek magyarból, történelemből, matematikából és fizikából adtak számot tudásukról. Szakmai érettségükre nem lehettünk kíváncsiak, hiszen műszaki képzésük a negyedik évvel még nem fejeződött be. Ez a vizsgamód már első alkalommal is számos bírálatot kapott.
A tanév nagy sportsikert hozott. 1989 áprilisában a Pécsett megrendezett diákolimpia kosárlabda döntőjében az iskola fiúcsapata az V. korcsoportban első helyezést ért el. Ugyanezen verseny IV. korcsoportjában a fiúknak a megyei második helyet sikerült megszerezniük, a lányoknak a harmadikat. Az évek óta rendszeresen és jól dolgozó iskolai diákklub munkáját 1988 októberében oklevéllel ismerték el. Az ifjúsági szervezet új formában és néven működött: a POLISZ tömörítette a fiatalokat. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan folytatódott a kiállítások rendezése, 1988 novemberében Horváth János grafikáit, 1989 márciusában a „Petőfi a képzőművészetben” címmel megrendezett tárlatot láthatták az érdeklődők. 1989. októberében Koppány Attila grafikáit mutattuk be.
1989. szeptember 1-jén 608 tanuló kezdte meg a tanévet. A létszámnövekedés oka, hogy a nagyobb létszámú korosztály érdekeit figyelembe véve az első évfolyamon öt osztályt iskoláztunk be, és megjelent a technikusképző ötödik évfolyam is három osztállyal. A tantestület létszáma is ennek megfelelően nőtt: negyven tanár és szakoktató tanított a 20 osztályban. Köztük Kelbertné Nun Ilona fizika-kémia szakos tanár, Vajnai Endréné, Szigeti-Szászné Nagy Csilla, Pótsa Krisztina mérnökök és az iskola két egykori diákja, Kovács Péter műszaki tanár és Horváth Lajos szakoktató. Ketten váltak ki a tanári karból: a nyugdíjba vonult Vas József, valamint Mátrai Csaba.
1989 őszére sok minden megváltozott az iskolát körülvevő világban és az iskola falain belül is. Változtak az iskolai megemlékezések, megszűnt kötelező nyelvként az orosz, az oktatás segítésére létrehozták a vállalati támogatási alapot, nagyobb lett az iskola gazdasági és pedagógiai önállósága. Ezek megörökítése azonban már egy következő évkönyv feladata lesz.

Szvoboda Ágnes 1989

 
bottom

Támogatja a Exchange Hosting Projector Lamps & TFeri.hu. Valid XHTML and CSS.