Top Web Hosting

.

Elérhetőségek

Cím:
8000 Székesfehérvár
Deák Ferenc u. 11.
Tel.:
+36-22/315-012

+36-70/198-6333

E-mail:
titkarsag@jaky.hu

OM-kód: 203053
Iskola azonosítója: 072105

GPS:
szélesség: 47.188656
hosszúság: 18.420084

Iskolánk helye - megtalálása

Legfontosabbak

Hamarosan...

okt.17. 16.00: Szülői értekezlet,
majd fogadó óra

okt.20.: Városi ünnepély (okt. 23.)

okt.27.: Őszi szünet előtti utolsó tanítási nap

okt.30-nov.3.: Őszi szünet

nov.6.: Őszi szünet utáni első tanítási nap

 

 


Jáky Könyvtár

Katalógusunk online böngészhető.

Rendkívüli álláshirdetés


Cégünk 25 év alatti munkavállalót keres.
Munkakör: Üzletkötés, vállalkozások- és magán személyek személyes és telefonos megkeresése ajánlatokkal.
Feltétel: Intelligens, jó beszédkészségű, pozitív hozzáállású, kreatív, üzletkötő alkat.
A munkavégzés helye: Székesfehérvár és környéke (Fejér megye)
Bruttó bér: max. 300 000 Ft
Ezen felüli plusz pénzkeresésre is van lehetőség.

Érdeklődni: Kobi Trade Hungary Kft.
+36 70 362 65 14
+36 20 568 69 12

info@kobitrade.eu
www.kobitrade.eu


A magyar tulajdonú vállalatunk a hazai mélyépítés meghatározó szereplőjeként a minőség mellett elkötelezett a legújabb, innovatív és egyben környezetbarát technológiák alkalmazására.

Székesfehérvári csapatunkba keresünk hosszú távra az alábbi munkakörbe elkötelezett munkatársat:

Munkahelyi mérnök (Monitoring mérnök)

Feladatok

  • Árajánlatok összeállítása, kiértékelés
  • Havi teljesítések dokumentálása, egyeztetése
  • Számlákhoz kapcsolódó műszaki dokumentáció összeállítása

Követelmények:

  • Szakirányú főiskolai vagy középiskolai végzettség (lehetőleg mélyépítő)
  • Felhasználó szintű ismeret autocad, excel, word
  • „B” kategóriás jogosítvány

Előny:

  • PDE program használatának ismerete

Amit nyújtunk:

  • alapbér + ösztönző kompenzációs és juttatási csomag
  • munkaeszközök (céges telefon, laptop, autó)
  • Jelentős szakmai fejlődési lehetőség
  • hosszú távú munka lehetőség

Egyéb információ az állásról:

Pályakezdők jelentkezését is várjuk!

Munkavégzés helye: Székesfehérvár és környéke

Jelentkezés módja:

Az önéletrajzodat a hr@dunaaszfalt.hu email címen várjuk, a tárgysorban a „Munkahelyi mérnök” feltűntetésével.



Címlap Évkönyv Az első negyedszázad (1950-1975)
PDF Nyomtatás E-mail

Az első negyedszázad (1950-1975)

Iskolánk ötven éves, az épület már csaknem száz: történetük csak 1951 szeptemberében kapcsolódott össze. A közel egy évszázados múltra visszatekintő épületben a középiskolai oktatást ugyanis hat évtizeden át megelőzte a népiskolai: a főépület falai egykor 6–12 éves kisiskolásoknak adtak otthont. A századfordulón – az egykori „Pirosalma huszárlaktanya” helyén – emelt iskolaépület eklektikus ornamentikáját már csak a tervrajzok és az emlékezet őrzik. A második világháború romba döntötte a Deák Ferenc utcai elemi iskolát: a várost ért bombatámadás 1944 októberében romhalmazzá változtatta, csak kiégett falai maradtak meg.

Újjáépítését követően 1951 szeptemberében népesült be ismét az épület, de nem csak a középiskolai tanulmányaikat akkor kezdő elsőévesekkel. A velük együtt érkező másodévesek 1950-ben még az Ady Endre utcai Ybl Miklós Gimnázium épületében a leánygimnáziummal közös igazgatás alatt kezdték meg tanulmányaikat, mint a 10. számú Építőipari Gimnázium tanulói.

Az iskola elnevezése nem a közös igazgatásban rejlik, a középiskolai reform egységesítési törekvéseiben keresendő, amikor is a középiskolákat egységes gimnáziumi szerkezetbe foglalták. A szakirányú középiskolákat gimnáziumoknak nevezték, miközben a hagyományos gimnázium neve általános gimnázium lett. A három osztállyal és 121 tanulóval induló iskolánk az ország 41 ipari gimnáziumának egyike volt.

Az első évben a középiskola vezetője a leánygimnázium igazgatója, Borbély Gábor volt. Az órák nagyobb részét is a leánygimnázium pedagógusai látták el, mert csak Botfy Éva, Wolf Erika és Kiss Lajos voltak az ipari gimnázium kinevezett tanárai. A Közoktatási Minisztérium a szaktárgyak tanításával Loós Jánost bízta meg, akit még ebben a tanévben igazgatónak neveztek ki, feladatául szabva a „honfoglalás” előkészítését is.

A kezdet nehéz volt, hiszen a tanítás ideiglenes helyen folyt, segédeszközök és felszerelés nélkül. A szemléltető eszközöket először meg kellett tervezni, s azután saját kezűleg elkészíteni, hogy a tanítás jobb és eredményesebb lehessen. Mindezen fontos munkák mellett az új iskolát, az új iskolatípust népszerűsíteni is kellett, ha élni és fejlődni akartak. Márpedig akartak! A tanári kar nagyobbrészt fiatalokból állt. Az idősebbek is csak harminc év körül jártak: a tantestület átlagéletkora 25-26 év volt. Tele tervekkel, elérhető célokkal, ambícióval és az alkotókra jellemző akarattal, fáradtságot nem ismerve, éjt is nappallá tevő szorgalommal dolgozott mindenki. Kis létszámú tantestület volt ugyan az első, de mindegyik nevelő szinte „megszállottja” volt a munkaterületének. A saját munkájukba mégsem feledkeztek bele annyira, hogy társuk eredményeit vagy nehézségeit észre ne vegyék, s ha kellett, segítettek egymásnak. Közös volt a cél: az eredményes nevelés, a fiatalok alapos felkészítése a munkára és a továbbtanulásra.

1951 őszén a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium irányítása alatt Mélyépítőipari Technikum néven útépítő tagozattal kezdte meg önálló életét az iskola. Az irányító főhatóságban és a névben bekövetkezett változások azt jelzik, hogy a középiskolai reform igen rövid életű volt, mindössze egy esztendőt ért meg. Az 1950. évi 40. számú törvényerejű rendelet már arról intézkedett, hogy az ipari gimnáziumok neve ezután ipari technikum, az 1951. évi 16. számú törvényerejű rendelet alapján pedig valamennyi ipari technikum a szakirányának megfelelő minisztérium irányítása és felügyelete alá került.

Még csak a második tanév, és máris mennyi változás! Ezek sorában most teszünk említést a történelmünk fordulatait is jelző utcanév változásokról: a háború előtti Deák Ferenc utcát később Sztálin, majd József Attila utcának hívták, a közelmúlttól viseli ismét Deák Ferenc nevét. Mindez az iskola címének változásait is jelentette.

Egy 1950-es rendelet az ipari technikumok feladatát abban jelölte meg, „hogy fejlődő iparunk részére a szocialista nevelés elveinek megfelelően jól képzett, általános műveltséggel és önálló kezdeményezőerővel rendelkező technikusokat neveljen és a felsőbb műszaki tanulmányokra előkészítsen”. Így a technikum, akárcsak az elődje, az általános iskolára épülő négy évfolyamos középiskola volt szakirányú képesítést adó képesítő vizsgával, amellyel ipari technikusi oklevél volt szerezhető. Ez a technikusi cím viselése mellett mindazokra az állásokra képesített, amelyeket a kollektív szerződések technikusi munkakörként állapítottak meg. Erről ugyanis általános irányelv vagy intézkedés nem született: az egyes vállalatok a maguk szükséglete és belátása szerint határozták meg a technikusi munkakört. Így osztályvezetőktől és főépítésvezetőktől kezdődően a műszaki rajzolón át laboránsig bezáróan a legkülönbözőbb beosztásokban dolgoztak technikusok. Ugyanezen jogszabály kiszélesítette azoknak a főiskoláknak és egyetemi karoknak a körét is, amelyeken a technikusok felsőbb tanulmányokat folytathattak.

Az újjáépült iskolában az 1951–52-es tanévben a négy első és a három második osztályban 248 tanuló kezdte meg illetve folytatta tanulmányait: immár a saját otthonban. Ezután folytatódott igazán a népszerűsítés! Nemcsak a helybeli általános iskolákban hanem vidéken is: a környező és a távolabbi falvakban, városokban. Mintha a Shakespeare vagy Déryné-korabeli vándorszínészet elevenedett volna meg. Az iskola „őskorában” sok őszi, tavaszi vasárnap és ünnepnap telt el „vándorlással”, iskolapropagandával.

A tantestület létszáma gyarapodott. A tanári kar tagjai: Loós János igazgató, Vincze Júlia igazgatóhelyettes, Bodor Aladár, Botfy Éva, Demeter Etelka, Horváth Imre, Kiss Lajos, Kovács Kálmán, Kutor Ferenc, Molnár Eszter, Sajkás Károly, Szabó Károly, Szabó László, Weninger Mátyás és Wolf Erika.

Az iskolaalapítók közül többen innen mentek nyugdíjba. Számukra még volt jelentősége a mára már sokak szemében fontosságát vesztett hűségnek. Az alapítók közül itt búcsúzott aktív tanári pályafutásától Cserháti Lászlóné Botfy Éva, Horváth Imre, Kiss Lajos, Szabó Lászlóné Molnár Eszter, Szabó László, Szabó Károly. Örömünkre még velünk ünnepelheti az évfordulót Cserháti Lászlóné, Szabó Lászlóné, Horváth Imre és Kiss Lajos. Szomorúságunkra már eltávoztak közülük Szabó Károly és Szabó László. Az iskolához ragaszkodók példája nem múlt el nyomtalanul. Voltak és vannak követőik.
A vidéki diákok közül a fiúk a Gépipari Technikum internátusában, a lányok a Kossuth Zsuzsa Leányotthonban kaptak elhelyezést. 1953-ban, az önálló diákotthon megteremtésének első lépéseként, 68 első éves már az iskola jelenlegi dísztermében lakott: az akkor tornateremként funkcionáló helyiséget alakították át hálóhelyiséggé. Étkezőt az iskola pincéjében alakítottak ki, az élelmet a Széchenyi úti diákotthonból szállították. Az iskolában nem volt étel melegítésére lehetőség, még az edények mosogatásához szükséges meleg vizet is a környező magánházakból biztosították. A diákotthon vezetője Weninger Mátyás volt. A következő évben a fiútanulók már saját kollégiumukban lakhattak, csupán a lányok maradtak vendégei a közgazdasági diákotthonának.

Az Útépítési Diákotthon 1954 szeptemberében az iskola szomszédságában, az akkori Schönherz Zoltán, ma ismét Gyümölcs utcai épületében kezdte meg működését. Berendezése szerény: emeletes vaságyak szolgáltak fekvőhelyül. Akkori lakói még csak nem is álmodtak azokról a felszerelésekről, melyek a 70-es évek legelején már a kollégisták rendelkezésére álltak: a színes televízióról, a sztereó lemezjátszóról, a magnetofonról és a filmvetítőről, hiszen még rádiójuk sem volt. Az induló tanulólétszám 123: elhelyezésük háló-tanulószoba rendszerű volt. A személyzeten kívül két nevelő és az igazgató gondoskodott a bentlakásos intézmény szakszerű működtetéséről. Miután a KISZ Központi Bizottsága meghirdette a diákotthonok kollégiummá válásának feltételeit, az Útépítési Diákotthon eredménnyel csatlakozott a felhíváshoz. 1963. december 13-án ünnepséggel egybekötött rendezvényen kapta meg a kollégiumi címet. Ekkor választották névadóul Radnóti Miklóst.

Nevelési szempontból a saját diákotthonnal az iskola sokat nyert. Ezért tartottuk számunkra előnytelen változásnak az oly módon történő „megszűnését”, hogy először a város távoli pontjára, a Sörház térre költöztek, majd a Széchenyi úti központi fiúkollégium felépülte után „beolvadtak” a város összes fiúkollégistájának otthont adó intézménybe.
1952–53-ban az iskola tovább épült: új épületszárnyat kapott, melyben kilenc tanterem, irodák, tanári szoba, új lépcsőház, ideiglenes tornaterem került kialakításra. Az építés egy részét a tanulók gyakorlati órákon végezték, de tanáraik vezetésével délutánonként és vasárnaponként is nagy örömmel és lelkesedéssel dolgoztak. Munkaszüneti napokon a szülők is segítették az építkezést.

Négy első osztály indult, 11 tanulócsoporttal: 324 tanuló népesítette be a megnövekedett épületet. A tantestület új tanárai: Csath Béla, Haáder István és Ligeti Antal.

Ez év őszén tartották az első nagyszabású iskolai kultúrversenyt: az évfolyamok álltak versenyben egymással, külön-külön műsorral szerepeltek. A nyertes darabot decemberben a Városi Színházban a székesfehérvári közönségnek is bemutatták.

A következő tanévben, 1953–54-ben, a 15 osztályba 451 tanuló jár. Új feladatot és szakirányt kap az iskola, és nevében Út-, Vasútépítési Technikumra változik. Ebben a tanévben képesítőznek először a végzős IV. osztályok és búcsúzik a 65 technikus az Alma Matertől. Új ballagási ének született:

„Mi nem felejtünk el soha
Te kedves, drága iskola
Ég veletek, barátaink,
Igazgatónk, tanáraink.

Óh mennyi emlék fűz ide,
Egy barna kislány hű szíve,
Mindezt feledni nem tudom,
El-elkísérnek utamon.

Építünk várost és falut,
Mit kössön össze út-vasút,
S az új időknek hajnalán
Gyújtsd meg a fényt, te iskolám!”

Változott a tantestület is. Ekkor nevezik ki Debreczeni Gábor, Jakab János, dr. Kerekes Lajosné, Lenyó György és Velencei László tanárokat, míg távozik Csath Béla.

1954–55-ben az iskola 14 osztályos és 397 tanuló készül a technikusi pályára. A tantestület tagjainak száma 23, de a kollégiumi nevelőkön kívül sok óraadó is tanít. Új tanárok is jönnek: Göde Ferenc, Móczár Ferenc, Réti Sándor, Szilágyi Ákos és Albert József.

Szeptember 25-én az iskola diákjai bemutatták Kisfaludy Károly: Kérők c. vígjátékát a város közönségének. Ebben a tanévben készült el iskolánk névadójának, dr. Jáky Józsefnek a mellszobra, s április 4-én lepleztük. le. Az ünnepélyen jelen volt a névadó özvegye is, aki ez alkalommal Jáky-emlékeket: írókészletet, író- és rajzszereket, asztali lámpát, s műszaki könyveket adományozott az iskolának. Ezzel megvetette a kis iskolai múzeum alapját.

A képesítőzött osztályok száma 3, a végzetteké 45 fő. A tanév végén a tantestületből eltávoztak; Albert József, Debreczeni Gábor, Demeter Etelka, Ligeti Antal és Szilágyi Ákos.

Az 1955–56-os tanév elején felavatták az iskola udvarán a tanulók által készített mintautat, a kitűzőcsarnokot és a Szabadság-kutat.

A tanítási célt szolgáló mintaút a tanulók munkája. A földméréstan kulcstárgya az útépítésnek, s ezért fordított egyre nagyobb gondot az iskolavezetőség annak tanítására. Rendszeres, nyugodt és jó munka csak úgy végezhető, ha megvannak a feltételek. Ezért épült a kitűzőcsarnok, mely az időjárás változásait kiküszöbölve lehetővé tette a geodézia gyakorlati tanítását: a kitűző műszerek állandó, rendszeres használatát. Ekkor már a kezdetleges és kissé korszerűtlen műszereket korszerűbbekkel sikerült kiegészíteni.

A Szabadság-kút a Segner-kerék elvén működik, s forgó karjai a kutat övező virágoskert öntözését is végezhetik.

Az iskola épülete 1945 után

Az iskola épülete 1955-ben

Az iskola épülete 2000-ben


A Sztálin út – Pirosalma utca sarok 1955-ben

A Deák Ferenc utca – Pirosalma utca sarok 2000-ben

 

Év elején megkezdődött az iskola tornacsarnokának építése, mely hosszú éveken át volt városunk egyik legkorszerűbb sportcsarnoka. A méreteiben impozáns épület, a város sportéletének is előrelendítőjévé vált. 11 osztályban ekkor 317 fiatal tanul. Technikusként 58-an végeztek. Az iskola tanári karából eltávoztak Móczár Ferenc és Réti Sándor.
1956–57-ben bizonyos visszaesés tapasztalható a tanulók létszámában, de ez nem jelentős, mert a 10 osztályban 292-en tanulnak, azaz a tavalyinál mindössze 25-tel kevesebben.

1956 viharában néhány tanulónk külföldre távozott. Sajnálatos, hogy tudásukat nem népünk és hazánk javára fordították.
Ebben az évben a KPM iskoláiban földméréstanból tanulmányi verseny kezdődik. A verseny országos jellegű, s az egyes iskolák legjobb 8 tanulója vehet részt ezen. Ebben a tanévben tagja lett a tantestületnek Rehák Ferenc és távozott Lenyó György. A gyakorlati oktatás javítása érdekében megvalósult a kőművesműhely átalakítása.

A társadalmi munka már hagyomány az iskolában, a tanulók szívesen dolgoznak a közösségért. Így kerül sor a Halesz-liget kialakítására, illetve átrendezésére 1957 tavaszán. A liget újonnan kialakított képe azóta alig változott. A tanulók érdeklődését bizonyítja, hogy az amatőrszínjátszás, a szórakoztató zene mellett többen igénylik a komolyzenei előadásokat. Első év ez, amikor sokan operabérletet váltanak, s élmény számukra az előadás megtekintése. Ez az igény évente kissé hullámzóan ugyan, de megmarad.

Ez az év valami nagyszerűt, maradandót is hozott. Jáky-emlékéremmel tüntethetők ki és 1000 Ft jutalomban részesülhetnek a négy éves tanulmányi idő alatt kitűnően végzett tanulók. Az első kitüntetett 1958-ban megkapta a Jáky-emlékérmet a tanévzáró ünnepélyen. A technikusi oklevelet 3 osztályból 77 tanuló szerezte meg. A tanév végén Loós János, aki a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási előadója, illetve szakfelügyelője lett, megvált az iskolától, s helyébe Jakab Jánost nevezi ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium az iskola igazgatójának. A tantestületből eltávozott Bodor Aladár rajztanár is.

A tanévet ebben az évben is – 1957–58-ban – 234 tanuló (9 osztályban) kezdte meg. Az első három évfolyam két-két párhuzamos osztályból, a negyedik 3 osztályból áll.
Szeptember 13-án, a névadó halálának évfordulóján emlékünnepséget tartunk, amelyen megjelenik özv. dr. Jáky Józsefné, a névadó özvegye. Az emlékünnepélyen méltatjuk a névadó alkotói munkáját, emberi nagyságát. A megemlékezés mindig az özvegy zárószavaival ér véget, melyek a példa követésére és becsületes, szorgalmas munkára buzdítanak.

Tanulóink ebben az évben is kiveszik részüket a társadalmi munkából. A Vörösmarty Színház földmunkálatainál segítenek. Novemberben szellemi olimpiát rendezünk, decemberben Móricz: Légy jó mindhalálig c. darabját mutatjuk be a szülőknek az iskola kultúrtermében.

Március 15-én Petőfi Sándor bronz mellszobrát avatták a tanulók. A szobor Turáni Kovács Imre alkotása, s a KPM ajándéka. Májusban a Megyei Diáktalálkozón szerepeltek a tanulók. Júniusban a KPM Országos Földmértan Tanulmányi Versenyén 8 tanulónk közül 3 eredményesen szerepelt: egy II. és két III. helyezést értek el. Ebben az évben 62 technikus végzett. A tantestület létszámában változást jelentett, hogy Nagy József kinevezést kapott iskolánkba.
1958–59-ben 8 osztályban folyik a tanítás, s a tanulók létszáma 241 fő, a végzők száma 53 fő.

Ez évben a tantermek a meglevő hidegpadlóra parkettát kapnak. A tanulók között mindig akadnak olyanok, akik szeretik a művészetet, s akik maguk is szívesen szerepelnek a színjátszásban, a néptánccsoportban, vagy az irodalmi körben. Ez évben először szerepelnek a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken az iskola képviseletében, s mind a szavalásban, mind a néptáncban szép eredményt érnek el. Ez az eredmény újabb lendületet adott az iskolai kultúrmunkának.

Az év végén Budapestre történő áthelyezéssel távozik az iskolától a Weninger házaspár.
Az 1959–60-as tanévben indul a Felsőfokú Földmérő Technikum, amely az anyaiskola épületében nyer elhelyezést. Az I. osztályba a jelentkezők nagy száma miatt válogatással kerülnek a hallgatók. Létszámuk 30 fő. A tanulmányi idő 2 és 1/2 év. Az oktatást részben az anyaiskola tanárai látják el, részben külső óraadók. Ez az év újszerűséget is hoz a tanulók életbe: Természetjáró Túravezető Tanfolyam és Horgászati Tanfolyam indul a téli szünetben. Előadóik szakképzett emberek, s szép filmek vetítésével színesítik az érdekes előadássorozatot.

Ez év tavaszán rendezője és résztvevője az iskola a Felszabadulási Kultúrversenynek. Eredményes szereplésünket Dicsérő Oklevél, illetve Emléklap tanúsítja. Új rajztanár kerül az iskolánkba Áron Nagy Lajosné személyében. A 251 tanuló közül 37-en kezdik meg a képesítővizsgát.

Az 1960–61-es tanévben 8 osztályban 290 diák tanul. A Felsőfokú Földmérési Technikumban 2 osztály indul, s részükre a tanév végére megépül az az épületszárny, mely a tantermeken, laboratóriumokon kívül irodákat, gyakorlóhelyiségeket, raktárt, kollégiumot foglal magába. Így megkezdhette önálló életét Székesfehérvár új oktatási intézménye.
Közben megválik iskolánktól Velencei László és Kutor Ferenc, míg volt tanítványunk Szeidel István, valamint id. Szathmáry Ferenc kinevezést nyer.

Az iskolánk felszerelése is korszerűsödik. A KPM az oktatás színvonalának emelése érdekében új útlabort rendez be, amit 1961. június 7-én adnak át. Ez a labor azóta is nagyban hozzájárul a tanulók korszerű oktatásához, A végzett technikusok száma 48 fő.

1961–62-ben 287 tanuló jár a 8 tanulócsoportba, s a végzettek száma 60 fő. Az évközi ünnepélyek megrendezése az új kultúrteremben történik, mert a Felsőfokú Földmérési Technikum új épületének kialakításakor változott az anyaiskola épületszárnya is: új műhelytermeket, öltözőket, mellék- és irodahelyiségeket, raktárt, fürdőket kapott, s új kultúrtermet, valamint az emeleti részben az új iskola a kollégiumi hálókat.

A kulturált környezetben rendezik az évközi szavalóversenyeket, a néptánc-foglalkozásokat, és itt gyakorolnak a színpadon az amatőr színjátszók, sőt itt kerülnek megrendezésre a hagyományos Mikulás-esték, s az iskolabálok.
Ez évben is sikerrel szerepel az iskola a keszthelyi Helikonon. Szavalatban és néptáncban jeleskednek a tanulók. Díszoklevelek és helyezések tanúsítják eredményes részvételüket.

A tanév végén Haáder István műhelyfőnök tanár nyugdíjaztatását kéri, s meghívást kap tanári állásra a Felsőfokú Földmérési Technikumba.
1962–63-ban 313 diák tanult az iskolában, s technikusként 65-en végeztek. Nagy József a Felsőfokú Földmérési Technikum tanára lett, Kutor Ferencné Budapestre nyert áthelyezést. Varga Imre, aki ebben az iskolában szerzett technikusi végzettséget, egyetemi tanulmányai után, mérnökként került vissza iskolájába. A tantestület tagja lesz Madarász János.

A néptánccsoport tanítását Kárpáti János tánctanár végzi. Bár azt megelőzően az „úttörő” tánccsoport sok szép eredményt mondhatott magáénak, a szakszerű vezetés az eredményekben is fokozottan jelentkezik. A legnagyobb sikert a Megyei Diáknapokon, majd ezt követően a Helikonon érik el. Ez évben nyeri el az iskola kultúrcsoportja szép szerepléséért a Helikoni Serleget.

1963–64-ben az iskola tanulóinak száma 311, s a végzett technikusok is 64-en vannak. A Közgazdasági Technikumból új történelemtanár kerül az iskolához, Fekets Gábor. A szakoktatás korszerűségének biztosítására a mechanika és a vasbeton, illetve a földméréstan tanításához gépeket, ill. műszereket kapunk a KPM-től. A korszerű geodéziai műszerek a magyar műszeripar termékei, bár a szertárban már szép számmal akadnak Zeiss-műszerek is.

1964 nyarán az iskola harmadik igazgatója, Jakab János is munkahelyet változtat: a KPM Győri Közúti Igazgatóságának vezetői székét foglalja el. Helyébe Sajkás Károly igazgatóhelyettes lép. Ez évben a földméréstan-versenyen Andrics Gyula első, Varga Ida a harmadik helyen végzett.

Az 1956-ban épült kitűzőcsarnok

… és 2000-ben

A tanulók létszáma 1964–65-ben is emelkedik, s egyenletesen növekszik minden évben. A tanulók száma 335, s a végzők száma is 71 főre emelkedett. A tantestület zöme változatlan. Csak Szeidel István távozik Zalaegerszegre, a megyei tanács Építési Osztályához. Helyére Tövisháti Andrásné mérnök kerül. 1965-ben kezd tanítani Filep László matematika-fizika-ábrázoló geometria szakos tanár.

Az oktatás és nevelés munkája zökkenőmentes, s kiemelkedő események sem szakítják meg a munkás hétköznapokat. A tanulók készülnek az évente ismétlődő Helikonra, de megszületik a KPM iskolák találkozójának terve is. Az első találkozót 1965. április 23-24-én rendezik meg Székesfehérváron. Az ünnepi műsor még szerény: a megnyitón kívül az irodalmi színpad szerepel Tolsztoj: Háború és béke című regényének egy részletével, a néptáncosok a Legénytáncot adják elő és egy szavalat hangzik el.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vándorzászlót alapít azzal, hogy amelyik iskola 6 év alatt háromszor elnyeri, annak az örökös birtokában maradjon.
1965–66-ban is növekszik a tanulólétszám: 362, a végzett technikusoké 72-re emelkedik. Megválik a testülettől Madarász János. A KPM testvériskolák találkozóin tanulóink 1966-ban Szegeden a kulturális vetélkedés mellett a műszaki pályázaton is indulnak. Ez utóbbin 1. helyezést ért el Lovas István 3.b osztályos tanuló és 600 Ft-os pályadíjat nyert „Az elpusztult Erzsébet-híd újjáépítése” című pályázatával. A kulturális versenyben gazdag programmal szerepeltek a tanulók.
A kulturális vetélkedőt itt is, akárcsak 1965-ben Székesfehérváron nagyszabású sportverseny követte, ahol jó eredmények születtek.

1966–67-ben 391 tanuló jár az iskolába, s 73-an szereznek technikusi oklevelet. A KPM találkozót Budapesten a Puskás Tivadar Technikum szervezi. A tanulók Megyei Diáknapokon és iskolai ünnepségeken szerepelnek, s nem vallanak szégyent. Tanárkért került vissza iskolánkhoz volt diákunk, Heinrich Róbert.
1967–68-ban 431-en tanulnak az iskolában, s 75-en végeznek technikusként. A testvériskolák ismét találkozóra készülnek, Budapesten. A rendező iskola az Autóközlekedési Technikum. Ezen a találkozón igen szerény az indulók száma. A pályázatok mellett a kultúrműsorban csak a néptánccsoport szerepel két számmal: Székely leánytánc és Karcagi páros (bronzérem).

A tantestületből kiválik Göde Ferenc, aki más területre megy dolgozni, míg Áron Nagy Lajosné rajztanár nyugalomba vonul. A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól Tövisháti András mérnök kerül az iskolához.
Az 1961. évi III. törvény és ennek 1965. évi módosítása értelmében a középfokú technikumok fokozatosan szakközépiskolákká alakulnak át. A szakközépiskolában érettségizett tanulók az érettségi bizonyítvány szakmai záradékában feltüntetett képesítésnek megfelelően betölthetik mindazokat a munkaköröket, amelyeket ezt megelőzően a középfokú technikumok elvégzése után láthattak el a fiatalok. Az átalakulás még nem érezteti hatását, mert a tanulók száma rekord magasságú.

1969-ben a 4 évfolyamon 12 tanulócsoportban 459 tanuló tanul. Az I. évfolyam már szakközépiskolás. A megváltozott név és a végzettség sok gondolatot kelt a szülőkben, diákokban és a tanárokban egyaránt, s némi bizonytalanság is tapasztalható. Még nem világos sem a végzők szakmai képesítése, sem a technikusi vizsga lehetősége és módja. A végzett technikusok száma: 94 fő. Az új műhelyfőnök Kiss Lajos, s áprilisban új testnevelő tanár, Meretei László jön iskolánkhoz.

Az 1969–70-es tanév vége ismét változást hozott, Az iskola éléről 1970 augusztusában távozott Sajkás Károly, és áthelyezéssel a József Attila Gimnáziumba került. Az új igazgató kinevezéséig Varga Imre igazgatóhelyettes kapott megbízást az iskola ügyeinek vitelére.

A négy évfolyam tanulóinak száma 443 fő, a végzetteké 107 fő. Veszprémben az iskola levelező tagozata kihelyezett osztályt szervezett. Az 1970–71-es iskolai évben a beiratkozott tanulók száma 420 fő, s a végzetteké rekordszám: 120 fő. Ez volt az utolsó technikumi osztály. 1970 októberében nevezték ki igazgatónak Puspán Bélát, aki a Ságvári Endre Gépipari Technikumból került az iskola élére.

1971 januárjában elment az iskolából Heinrich Róbert mérnöktanár, s távozott Tövisháti András mérnök is a Városi Tanács Építési Osztályára. Helyettük a hirdetett szaktanári állásokra ifj. Szathmáry Ferenc és Kárpáti Imre mérnökök nyertek kinevezést. Az utóbbi szintén iskolánk növendéke volt. Velük is növekedett a fiatalok száma.

1971–72-ben megkezdődött az iskola épületének teljes felújítása, a berendezések korszerűsítése. A helyiségek fénycsővilágítást kapnak, ezt követi a gázfűtés bevezetése és az osztálytermek falának burkolása, az épület külső-belső tatarozása, ruhatár helyett a folyosóra szekrényeket építünk. Ez az év gazdag egyéb programokban is. A tanulók munkájával elkészül a Schönherz Zoltán Általános Iskola előtt vezető fekete burkolatú út.

Fekets Gábor nyugdíjazását kérte. Ősszel ülésezett az Ifjúsági Parlament. Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló kormányhatározat szerint: „Az ifjúság közéleti tevékenységének fokozása, valamint a fiatalok tájékoztatása érdekében, legalább két évenként Ifjúsági Parlamentet kell tartani”. A felvetett kérdések megoldására az iskolát patronáló Közúti Építő Vállalat igazgatójának, Simóka Endrének a segítségével, a gyakorlati munka végzéséhez telket kaptunk a vállalat területén, s engedélyt a területen egy tanműhely felépítéséhez.

A Diákparlamenten az ifjúság vállalta, hogy a városban felszámolásra kerülő épületek bontásával biztosítja a szükséges építőanyagot. Még ebben a tanévben a szakmai gyakorlatok keretében megkezdtük a tanműhely építését.
A most már csak sportcélokat szolgáló iskolaudvar aszfaltozható lesz. Az iskola ápolja a külföldi kapcsolatokat, szívesen lát vendégeket. A tavaszi szünetben a KPM meghívására jugoszláv tanári csoport érkezett tapasztalatcserére iskolánkba. E találkozás is segítette a két szomszédos nép barátságát. Az idén végeztek először szakközépiskolások. A tanulók létszáma 393, a végzetteké 94 fő. 1972–73-ban a tanulók száma 300 fő, a végzetteké 842.

Új matematika és műszaki rajz szakos tanárt is kaptunk Szücs Sarolta személyében, aki itt kezdi tanári pályáját, Szvoboda Ágnes történelem-magyar szakos tanárt, aki a nyugdíjba vonult Fekets Gábor helyébe lépett és Lada Csaba technikustanárt.

Az ifjúsági szervezet életében jelentős változást hozott a vegyes életkorú KISZ-alapszervezetek megalakulása.
Ez évben befejeződött az osztálytermek falburkolása, és a gázfűtésre való átállás.
Kaposváron is újra indult egy kihelyezett levelező tagozati osztály.
A modern nyelvtanítás módszere az audiovizuális rendszer. Ennek érdekében elkezdődött a nyelvi-labor szerelése. Ezt korszerű feleletválasztós berendezés egészíti ki. Felhasználható a nyelvoktatáshoz, szakköri munkához, valamennyi tantárgy oktatásához, a tanuló tudásának ellenőrzéséhez és egyidejűleg 12 tanuló feleletének értékelésére. Bár a neve nyelvi-labor, más tantárgyak is oktathatók általa eredményesen. Dr. Kerekes Lajosné megbetegedett és ezért nyugdíjaztatását kérte. Az 1973–74-es tanévben a tanulók száma 391, a végzetteké 93 fő.
A Műszaki Tanulmányi Versenyen Vass Lajos tanulónk jó eredménye alapján felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre.

Új nevelőkkel gyarapodott a tantestület: Szombathy Csaba matematika-fizika szakos tanárral és Csillag György technikus tanárral.

Elkészült a nyelvi-labor is a tanév végére, s így ez az új taneszköz is az oktatást szolgálja.
Év közben vonult nyugalomba id. Szathmáry Ferenc. Új oktatótanár jött a helyébe, Szabó János.
Az 1974–75-ös tanévben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. és az iskola alapításának 25. évfordulóját. Az évfordulók méltó köszöntésre egyaránt készül tanár és diák. A legtöbb tantárgyból tanulmányi versenyeket szervezünk, és pályázati felhívások buzdítják a sportolókat, képzőművészeket, fotósokat, az egyes műszaki vagy közismereti tárgyak jelesebb művelőit, hogy tudásukból minél többet mutassanak. A kiemelkedő munkákat oklevéllel és pénzzel jutalmazzuk.
Az idei Diákparlament jó lehetőséget adott ifjúságunknak, hogy gyakorolja jogait, véleményt mondjon az őt érintő kérdésekről. Újabb munkafelajánlás született. Ennek célja az iskola udvarának aszfaltozása. A fiatalok lelkesedése találkozott bázisvállalatunk, valamint a KPM Székesfehérvári Közúti Igazgatósága fiataljainak és vezetőinek segítőkészségével. Ennek eredménye, hogy az ősszel megkezdett munkát a jó idő beköszöntésével be is fejezzük.
A közösségi érzést bizonyítja, az a minden nehézséget legyőző társadalmi munka is amit tanítványaink egyetlen panaszkodó szó nélkül végeztek 1974 őszén a mezőgazdaságban.

Az oktatási intézmények egységes irányításának megvalósítását jelentette, hogy 1974. szeptember 1-től iskolánk a Fejér megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának hatáskörébe került.

1974 szeptemberétől az orosz nyelv oktatását iskolánk új tanára, Vincze Miklósné orosz-magyar szakos tanár végzi.
Az éves tanterv mindenkire egyenlően ró feladatokat, s ezek a feladatok szinte évente növekszenek, sokasodnak. A sokasodó feladatok erős, törekvő, ambícióval teli emberekre várnak: a fiatalokra. Mert ahogy az iskola öregszik, vele öregszenek a régi, az indulásnál még fiatal tanárai, s ma már éppoly kevesen vannak ők, mint hajdan, az indulás első évében. Már csak Cserhátiné Botfy Éva, Horváth Imre, Kiss Lajos, Szabó László, Szabó Lászlóné Molnár Eszter és Szabó Károly dolgoznak az „öregek” közül, de nem telik el 10 év sem, valamennyi búcsút mond a katedrának.
Ez az élet rendje. Az idősek elmennek, s mindig jönnek újak helyettük, akik átveszik a munkát, a stafétabotot, s az eredményeket továbbfejlesztve, az iskola élni akarását és életképességét bizonyítva sok-sok szakképzett és művelt fiatalt adnak a hazának, a magyar társadalomnak. Az öregek pedig átengedik a helyet, bízva, hogy jól kezdték, az alapok jók, s épülhet rá a jövendő számos ünnepi alapköve is: az 50., 75. és 100. talán a többi, sok-sok 100. év.
Lectori salutem! Üdv az olvasónak! Akik kezükbe veszik e kis évkönyvet, e pár soros beszámolót a kezdetről és a fejlődésről, talán maguk is részesei voltak a történetnek, az eseményeknek, vagy valamilyen kapcsolatban vannak velük ma is.

Köszönetet mond az iskola munkájukért, kulturális vagy sportszereplésükért, amellyel öregbítették nevét, növelték becsületét, s bizonyították élni akarását és életerejét.

Kívánjuk, hogy legyenek büszkék iskolájukra, régi vagy új önmagukra és emlékezzenek volt iskolájukra. Mindenki rakta így vagy úgy az iskola köveit, s ha névtelenül is, de feltétlen részese volt az első 25 évnek és reméljük, megéri a következőt vagy a következőket is.

Szabó Károly 1975

 
bottom

Támogatja a Small Business Server Projector Lamps & TFeri.hu. Valid XHTML and CSS.