Top Web Hosting

.

Elérhetőségek

Cím:
8000 Székesfehérvár
Deák Ferenc u. 11.
Tel.:
+36-22/315-012

+36-70/198-6333

E-mail:
titkarsag@jaky.hu

OM-kód: 203053
Iskola azonosítója: 072105

GPS:
szélesség: 47.188656
hosszúság: 18.420084

Iskolánk helye - megtalálása

Legfontosabbak

Hamarosan...

V.1.: Munkaszüneti nap

V.4.: Utolsó tanítási nap végzősöknek

V.4.: Osztályozó értekezlet végzősöknek

V.5.: Bolond ballagás

V.6.: Ballagás

Jáky Könyvtár

Katalógusunk online böngészhető.

Rendkívüli álláshirdetés


SzFSzC. Jáky József Szakgimnázium

Iskolánk délutános takarítónőt keres 8 órában.

Érdeklődés esetén, kérjük adjon be iskolánkba egy önéletrajzot.


PRACTICAL KFT.

Veszprémi székhelyű mélyépítéssel foglalkozó cég vagyunk. Több területre is keresünk frissen végzett munkatársakat:

- építésvezető munkakör:

feladatai: meghatározott munkaterület helyi irányítása, az esetleges alvállalkozók koordinálása, építési napló vezetése, munkaterület gép- és létszámigényének meghatározása, kitűzések elvégzése, munkatársak és gépek  munkálatainak irányítása

- műszaki előkészítő munkakör:

feladatai: az ajánlatkérések feldolgozása, felmérések beárazása, árajánlatok kezelése, közbeszerzési pályázatok elkészítése

Középfokú mélyépítési vonalon végzett tanulmány előny, de nem feltétel.  
Önéletrajzokat a munkaugy@practical.hu e-mail címre várjuk.

 


 


Címlap Évkönyv A következő évek: 1989-1999
PDF Nyomtatás E-mail

A következő évek: 1989-1999

Az iskola fennállásának 40. évfordulójára, 1990-ben megjelentetett évkönyvünk iskolatörténeti fejezete azzal a megállapítással zárult, hogy 1989 őszére sok minden megváltozott az iskolát körülvevő világban és az iskola falain belül is, de ezek megörökítése már egy következő évkönyv feladata lesz.
Az elmúlt egy évtized számbavételének ideje most érkezett el: az 50. évforduló ad alkalmat arra, hogy folytassuk a történetet.
Az 1989-ben elkezdődő politikai átalakulás változásokat hozott a közoktatáspolitikában is. Az 1989 májusában közzé tett „A közoktatás helyzete és fejlesztésének programja” című minisztériumi dokumentum az előző évtizedek oktatásügyének legnagyobb hibájaként a nevelés-oktatás tartalmára torzítóan ható túlideologizált döntéseket nevezte meg: „Az ideológiai korlátok közé szorított szocializmuskép pedagógiája... nem állampolgárrá, hanem a kijelölt feladatokat jól végrehajtó alattvalóvá kívánta nevelni a fiatalokat.” A kibontakozás útját pedig - az azóta is gyakran használt - „pluralista nevelésügy”, „az iskola társadalmasítása”, „az iskola piacosítása” kifejezésekkel írta le. Ezt követően érlelődött ki és fogalmazódott meg az iskolával szembeni világnézeti semlegesség követelménye: „Hazai és nemzetközi jogszabályok súlyos sérelme a négy évtizedes hazai álláspont, hogy az óvodától a doktorátusig minden gyereket és fiatalt materialista-ateista világnézetűvé kívántak nevelni, akár akarta, akár nem. Ez szemben állt az alapvető lelkiismereti szabadságjogokkal. Az állami, tanácsi oktatási-nevelési intézmény világnézeti semlegességének lényege: az iskola - tanterveiben, tankönyveiben, pedagógusi szóbeli magyarázataiban - nem lehet egyetlen világnézet propagandistája”.
Glatz Ferenc művelődési miniszter is azt nyilatkozta, hogy „... az állam részéről nem engedmény, ha az oktatásban biztosítja az alternativitást. Az elmúlt rendszernek a legnagyobb bűne az volt, hogy rátelepedett az egyén életére, és azt is meghatározta, hogy a szülők milyen iskolába járassák gyermekeiket”. Kijelentette, hogy az államnak fel kell adnia iskolaalapítási monopóliumát: lehetővé kell tennie magániskolák és felekezeti iskolák létrehozását, valamint a 4+8 osztályos illetve a 6+6 osztályos modell működését is.
Az elvi állásfoglalások mellett 1989–90-ben sorra láttak napvilágot a korábbi gyakorlatot megszüntető intézkedések is, melyek több évtizedes kötöttségeket oldottak fel. 1989 júniusában a nyelvválasztás szabadságáról, ősszel az iskolai tankönyvek kiadásának liberalizálásáról szóltak a döntések. Megszűnt az állam 1948 óta érvényesített iskolamonopóliuma is: a vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény valamint az 1985-ös oktatási törvény módosítása tették lehetővé a szabad iskolaállítást és választást.
Változások történtek az ifjúsági szervezeteknél is: 1989 őszén megkezdődött a cserkészcsapatok szervezése, 1990 májusában átalakult a KISZ, mely ezek után Demokratikus Magyar Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) néven folytatta munkáját, de csak 1990 őszéig, mert akkor széthullott. A középiskolás korosztályban a korábbi ifjúsági szervezetek talajvesztetté váltak, de úgy haltak el, hogy helyüket nem vették át újak.
A fenti kérdéseken túl a tantestületi mindennapok gyakori témái voltak az iskolai hitoktatás, nyelvoktatás, informatika oktatás kérdései és felbukkant a Világbank neve is, mint a hazai oktatásügy, főként a szakmai képzés lehetséges pénzügyi segítője.
Az iskolák életében nemcsak a konkrét tanügyi határozatok hoztak változásokat: minden gazdasági és politikai döntésnek voltak iskolai következményei. Az intézményünk életében bekövetkezett változások is vagy az újonnan hozott oktatási döntésekből következtek, vagy a politikai és gazdasági változásokhoz: a rendszerváltáshoz kapcsolódtak, míg mások a korábbi évek tanügyi változásainak folyományai voltak.
Folytatódjék hát iskolatörténetünk az 1989–90-es tanév fordulataival!
A művelődésügyi kormányzat 1989 nyarán közleményben hirdette meg a szabad nyelvválasztás lehetőségét, az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetését. Ezzel vesztette hatályát az 1949 őszén bevezetett rendelkezés, mely az orosz nyelv tanítását tette kötelezővé az iskolarendszer egészében: az általános iskola felső tagozatán, mindegyik középiskola típusban valamint a felsőoktatásban. A miniszteri bejelentésben a változtatás okai is elhangzottak. Ezek között kerültek megemlítésre a politikai változások, az Európához való felzárkózási törekvésünk és az oktatás korszerűsítésének sürgető feladatai. Az iskolák - a közvéleményhez hasonlóan - a kötelező élő idegen nyelv szabad választásáról először a hírekből értesültek.
A szabad nyelvválasztás feltételei a tanévkezdésre nem teremtődtek meg: jogszabály, tanterv, tankönyvek és nyugati nyelvek tanítására felkészült szaktanárok hiányában kellett a tanévet beindítani. Ezért volt ütközés a tanulói és még inkább a szülői szándék, valamint az iskolák nyelvoktatási lehetőségei között.
A nyelvtanulás liberalizálása tanárokat igényelt. A júniusi miniszteri bejelentés erre reagálva tartalmazta, hogy az orosz szakos tanárok további foglalkoztatását biztosítani kell, lehetővé téve számukra más idegen nyelvből nyelvvizsga letételét és ezt követően újabb tanári szak megszerzését.
Az idegen nyelv szabad választásának iskolai tapasztalatairól és az orosz nyelvtanárok átképzésének helyzetéről 1990 tavaszán készült megyei felmérés az első tapasztalatokat így összegezte: „A közoktatás ismét egy olyan rendkívüli feladat megoldására kényszerült, amelynek előkészítésére, feltételrendszerére sem koncepciójában, sem gyakorlati vonatkozásban nem történt kellő időben központi intézkedés. A felfokozott közhangulat, az orosz szakosok létbizonytalansága arra ösztönözte mind a tanárokat mind az intézményeket, hogy egyszerre és mindenkinek meg kell kezdenie az átképzést”.
A megyei tapasztalatok összegyűjtése során készült egy felmérés a Jáky idegen nyelv tanításának helyzetéről. Iskolánkban négy idegen nyelv szakos tanár volt: két orosz és egy-egy német illetve angol szakos. Ez utóbbi főiskolán, a többiek egyetemen szerezték képesítésüket. A nyugati nyelvek oktatását felmenő rendszerben kezdtük. Így az 1989–90-es tanévben kötelező idegen nyelvként 30 csoport – 513 diák – tanult oroszt. Angolt illetve németet az első és második évfolyamon 16 csoport – 252 diák –, és nyelvi fakultációban a harmadik évfolyamon 2 csoport 29-es létszámmal.
Mára már iskolánkban teljesen megszűnt az orosz nyelv tanítása. A mindenkori elsősök a német és az angol nyelv közül választhatnak, kivéve a térinformatikusokat: számukra az angol kötelező. A nyelvet négy éven át heti négy illetve öt órában és csoportbontásban tanulják öt nyelvtanár irányításával.
Olyan változások is most valósultak meg, melyeket a tantestület már korábban is javasolt. Ezek sorába tartozott a szakmai gyakorlat módosítása is. A tanévenkénti nyári összefüggő szakmai gyakorlat a képzés részét képezi, teljesítése feltétele a felsőbb évfolyamba lépésnek. A bevezetett módosítás után már csak a második, harmadik és a negyedik évfolyam befejezése után maradt meg a kötelező nyári gyakorlat, és az időtartama is csökkent. Mi is hasonló tartalmú változtatást javasoltunk arra hivatkozva, hogy a minőségi munka végzésének feltétele a szakismeret, mellyel az első osztályosok még nem rendelkeznek, mivel az első évben szaktárgyakat még nem tanulnak. Módosító javaslatunkban utaltunk más kényszerítő körülményre is: a vállalatok fogadókészségének drasztikus csökkenése miatt egyre nehezebb a nyári szakmai gyakorlat megszervezése. A megszűnő vagy nehéz gazdasági helyzetben lévő nagyvállalatok már nem fogadták tanulóinkat, a gazdasági szerepüket átvevők még nem. Míg korábban a nagyvállalatok alkalmazták iskolánk tanulóit és kivételes esetnek számított az egyéni munkahely, addig ezekben az években az iskola már arra ösztönzött, hogy mindenki magának keressen helyet. Ehhez minden segítséget próbáltunk megadni. Így 1992 kora tavaszán az iskola levelet írt a korábban tanulóinkat nagy létszámban foglalkoztató vállalatoknak, valamint az új vállalkozásoknak is. Jeleztük számukra, hogy a gyakorlatra kötelezettek közül mintegy 400 tanulónak még nem biztosított a kéthetes szakmai gyakorlati munkavégzése, egyben kértük vezetőiket a lehetőség biztosítására. Az iskola megkereső levelére sorra jöttek az udvarias, de elutasító válaszok: „Sajnálattal közöljük, hogy nyári szakmai gyakorlat szervezésére nem tudunk vállalkozni, ... foglalkoztatási problémák miatt saját műszaki dolgozóinkat sem tudjuk munkával ellátni.” Vagy: „Az elmúlt években önzetlenül vállaltuk fel a reális igényeinken túli szakmai gyakorlatot is, de napjainkban ez ... az építési piac beszűkülése miatt nem vállalható.” A gazdasági változások következtében az 1993–94-es tanév végén tanulóink már 134 helyen töltötték a nyári gyakorlatot, és a sok munkáltató ellenére az eddigieknél is több tanulónak (84 fő) kellett az iskolában helyet biztosítani. Az 1995–96-os tanévben már 161 céggel illetve munkáltatóval kötött az iskola szerződést tanulói nyári gyakorlaton történő foglalkoztatására.
Ebben a tanévben szűnt meg a kötelező honvédelmi oktatás is. A tantestület már korábban javasolta ezt. Tapasztalatainkra hivatkozva jeleztük, hogy a honvédelmi napok illetve rajversenyek céljának nem sikerült maradéktalanul megnyerni sem a pedagógusokat sem a diákokat. Ezért gondoltuk ebben a formában és ezzel a tartalommal elhagyhatónak. Kértük, hogy a honvédelmi oktatásra fordítandó három napot más tartalommal használhassuk fel. Javaslataink között múzeumlátogatások, városismertető séták, országjárás valamint az életmódról, az egészség megőrzéséről, állampolgári ismeretekről és honismeretről szóló előadások szerepeltek. Ezzel a változással összefüggésben szűnt meg az iskolai Honvédelmi Klub működése és az alagsorban kialakított pinceelőtér használata is.
Még az 1951 decemberében kiadott rendelet nyilvánította minden év június első vasárnapját pedagógusnappá, amikor a pedagógusok diákjaik részéről köszönetet, és a közülük arra érdemesítettek még hivatalos elismerést, kitüntetést is kaptak. Az átalakulás megrendítette a pedagógusnapot is. 1990-ben sem a megye sem pedig a város nem tartott központi kitüntetési ünnepséget. Az igazgatókat kérték fel arra, hogy a kitüntetésekért szíveskedjenek a hivatalba bemenni és azt a kitüntetetteknek a tanévzárón átadni. 1992 júniusában minisztériumi nyilatkozat is született a kérdésben: „Félreértésen vagy félremagyarázáson alapszanak azok a híresztelések, melyek szerint a minisztérium eltörölte volna a pedagógusnapot. A miniszter arról rendelkezett az év elején, hogy az általa alapított legmagasabb szintű elismeréseket a magyar kultúra napján, január 22-én adják át.”
Bár a megelőző években már sokszor éreztük formálisnak, és a „hivatalosok” részéről ekkor mindig megfogalmazott hangzatos kijelentések és a mindennapok gyakorlata közötti szakadék miatt időnként megalázónak is, mégis valami miatt hiányzik. Leginkább azt sajnáljuk, hogy iskolánkban ez a „nap” mára már a diákok részéről is feledésbe merült.
Az 1985–86-os tanévben kezdődött az öt éves 2+3-as rendszerű technikusképzésünk. Így az 1989–90-es iskolaév jelentős eseménye volt az ötödik évfolyam indulása. Ennek kapcsán korábban ilyen méretekben nem tapasztalt nehézségek és ellentmondások is felszínre kerültek: szembetűnő volt a munkaerkölcs és a tanulási kedv csökkenése. Akkoriban nem volt könnyű szembesülnünk az ötödévesek fegyelmezetlenségével és alacsony munkamoráljával, de így utólag már megállapíthatjuk, hogy ilyen mértékben azóta sem jelentkeztek az ötödikes osztályokban ezek a gondok, de abban a tanévben komoly fejtörést okoztak a tantestületnek: 1990 tavaszán nevelési értekezletünk témája is volt.
A nevelési feladatok megoldása mellett az oktatásukban is kerestük a lehető legjobb megoldásokat. Tanítási tapasztalataink alapján, valamint a jelen, de még inkább a jövő szükségletei miatt is, már 1990 májusában kértük az irányító főhatóságoktól, hogy a gazdaságtan tantárgy heti öt órás órakeretét bontásban használhassuk: heti 3 óra gazdaságtan és heti 2 óra számítástechnika megosztás szerint. A számítástechnika munkaközösség Tóth László vezetésével el is készítette a gazdaságtanba beépülő számítástechnika elméleti és gyakorlati tananyagának tantervét. Az elnyert hozzájárulás alapján már a következő, 1990–91-es tanévtől az ötödik évfolyamon a gazdaságtan tantárgyat az iskolánk által javasolt módon oktatjuk. Az eredetileg öt órás tantárgyat heti 3 órában gazdasági, jogi és vezetési ismeretekre, heti 2 órában számítástechnikára és informatikára bontva tanítjuk. A képesítő vizsgán a technikusjelöltek gazdaságtan címszó alatt gazdaságtan és számítástechnika tételekből felelnek, de teljesítményüket egy osztályzattal értékeljük.
Az ötödik év sikeres elvégzése után következik a technikusminősítő vizsga. Az 1992–93-as tanévtől ebben is történt változás: módosult a műszaki tanulmányokat lezáró vizsga rendje. Míg az útépítő szakon az elméleti tudás írásbeli és szóbeli megmérettetésén túl a gyakorlat is kezdettől fogva szerepelt a képesítővizsga tárgyainak sorában, addig a magasépítő szakon ettől a tanévtől kezdődően kellett szakmai gyakorlatból is vizsgázniuk a jelölteknek. Az eredményes képesítő vizsgával útépítő technikusi illetve magasépítő technikusi végzettséget kapnak, és ezzel gazdálkodó szervezetek középszintű vezetői, államigazgatási területen építési csoportok előadói, földhivatalok munkatársai, magas-, mélyépítési és geodéziai munkák közvetlen irányítói és építőipari laboránsok lehetnek. Természetesen lehetőségük van a továbbtanulásra is, és ha az szakirányban történik, technikusi végzettségüket a műszaki felsőoktatási intézmények plusz pontokkal veszik számításba.
Az ötödik év megkezdésének feltétele a negyedik év lezárásaként tett sikeres érettségi vizsga. A tantestület döntése alapján azonban az érettségi vizsgával még nem rendelkező tanulók is lehetőséget kaptak arra, hogy az V. évfolyam tanulói lehessenek azzal a feltétellel, hogy az érettségi vizsgára készülve folyamatosan eleget kell tenniük az ötödik év tanulmányi kötelezettségeinek is.
A tárgyi feltételek vonatkozásában az 1989–90-es esztendő megnövekedett feladatainak - a korábbi négy első osztály helyett öt első osztály indítása, a három ötödik osztály belépése, a csoportbontások - zökkenőmentes ellátását a kellő időben elkezdett iskolabővítés eredményei teremtették meg. Mintegy 20 millió forintos beruházás eredményeként az ARÉV tervdokumentációja alapján, az Alkotás Építő- és Szakipari Kisszövetkezet kivitelezésében megépült a második emeleti szárnyrész: öt tanterem a hozzájuk tartozó szertárakkal. Az emeletráépítés mellett az iskolabővítés másik jelentős eredménye, hogy házilagos kivitelezésben, 1 millió forintos költséggel elkészült az általunk csak toldaléképületként emlegetett épületrész is. A munkát 1988 decemberében kezdtük, az átadás 1990. február 7-én volt. Eredményeként az udvar felől megközelíthető műhelyteremmel és az első emeletről nyíló két tanteremmel és szertárral bővült az iskola. Mindez Lada Csaba terveit, valamint az iskola szakoktatóinak és tanulóinak felelősségteljes és színvonalas munkáját dicséri. Ezért is javasolta az iskola a tanműhely kollektíváját a „Társadalmi munkáért” bronz plakett elismerésre.
Helyiség-átalakítással az első emeleten létrehoztuk a homogén földméréstan és számítástechnika szárnyat. Ez utóbbit az tette szükségessé, hogy egyre inkább tért nyert a számítógép használata. A számítástechnika már nemcsak tantárgyként, a számítógép már nemcsak az oktatást segítő eszközként volt jelen, hanem egyre inkább hozzátartozott a tanárok és diákok mindennapjaihoz, és nélkülözhetetlen munkaeszköz lett az iskola gazdasági és adminisztrációs munkájában is. 1982-ben vettük az első számítógépet, az Commodore VC20 típusú volt és szakkörökön használták az érdeklődők. Miután 1985-től kötelező tantárgy lett a számítástechnika, számítógépparkunk gyarapodása folyamatossá vált. Az 1989–90-es tanévben is számottevő fejlesztésre került sor az IBM PC XT és AT típusú gépek vásárlásával. Tóth László geodéziai gyakorló- és ismeretellenőrző programokat készített, amit a műszaki tanárok továbbképzésén a társiskoláknak is bemutattak. Szombathy Csaba programjai a matematika oktatást tették szemléletesebbé. Filep László és Tóth László pedig egy olyan programot készített, mely az órarendet tudja különböző szempontok szerint - a pedagógusok, az osztályok, a szaktantermek órarendje - feldolgozni és kinyomtatni. A számítástechnikát tanítók munkájuk összehangolására ebben a tanévben megalakították munkaközösségüket, mely máig eredményesen működik.
Az előző évekhez hasonlóan oktatási eszközökben is jelentősen gyarapodtunk. A korszerű laboratóriumi és geodéziai eszközök: az elektromos mérleg, a digitális ultrahangos betonvizsgáló, a szitarázó készülék, a teodolitok – köztük az elektronikus teodolit –, a távcsőre szerelt távmérő, a digitális tahiméter mind az oktatást segítették.
Lecseréltük a mintegy két évtizeddel ezelőtt még házilag gyártott folyosói ruhatároló szekrényeket is. Akkor nagy előrelépésnek tartottuk a két tanulónkénti lemezszekrényeket, mára már tudjuk, nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Mindig is fontosnak tartottuk az épület mindennapi rendben tartását, többek között ezért is létesült 1989 decemberében a gondnoki munkakör.
A mindennapok feladatainak ellátása mellett más feladatokat is vállaltunk. Diákok és tanárok értékteremtő tevékenységének eredményeként szépült és gyarapodott a város jó néhány létesítménye: 1900 órát és közel százezer forintos értéket jelentett ez. Nagy Andor vezetésével elkészült a katonatemető, a Szentlélek temető 600 betonkeresztje, a városi óvodák is gondozottabbak lettek felújítási munkánk eredményeként. A Katolikus Szeretetszolgálat pedig azért mondott köszönetet, mert Békési Ferenc irányításával tanulóink is segítették a mozgássérült és fogyatékos gyerekek nyaralását lehetővé tévő sörédi plébániai építkezést. A városért végzett tevékenységünk elismeréseként 1991 áprilisában a Városszépítő és Védő Egyesület elismerő oklevelet adott az iskolának.
Ebben a tanévben nemcsak versenyzőink révén voltunk érdekeltek az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, hanem rendezőként is. 1990 áprilisában az iskola rendezte az építőipari szakmai tanulmányi verseny országos döntőjét. A versenyszervezés és lebonyolítás feladatain túl a tantestület tagjai házigazdaként is segítették a vendégek ellátását. Programszervezésünk eredményeként látogattak Gorsiumba, vettek részt városnéző sétán és lehettek részesei az ARÉV központi telepén tartott szakmai továbbképzésnek.
Jó versenyeredményünk az útépítők szakmai versenyén született. Első, harmadik és ötödik helyezést értek el diákjaink: Ábrahám Tamás, Vécsey Zoltán, Budai Ferenc. Ezzel ők lettek folytatói az utasok hagyományosan jó szereplésének, akik az elmúlt tíz év alatt 17 helyezést értek el.
Más versenyeken is értünk el eredményeket. A Mátyás király halálának 500. évfordulójára rendezett megyei történelmi versenyen iskolánk csapata a szakközépiskolások között a legjobbnak bizonyult. A Szépkiejtési versenyen az iskolánkat képviselő Jasztrapszky Regina negyedik helyezett lett. Sportban feljegyzésre méltó eredményünk, hogy a diákolimpián kosárlabda csapatunk az V. korcsoportban harmadik helyezést, a IV. korcsoportban megyei első illetve területi második helyezést ért el.
Az 1990–91-es tanév kezdésekor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium körlevelet küldött az iskolákba, melyben felhívta a figyelmet arra is, hogy az iskola nem lehet a politikai harcok színtere: „Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a rendszerváltásból következő átmenetiség ne zavarja meg az iskolai életet, a nevelés-oktatás nyugalmát.” Nem volt véletlen ez a figyelemfelhívás: az iskolákon belüli feszültségek általánosan voltak jellemzői ezen időszaknak. Mert nemcsak az oktatást előnyösen érintő törvényi és jogszabályi változások hatottak, hanem a külvilág történései is: a sokszor személyeskedéssé fajuló politikai csatározások „leképeződtek” az iskolákban is. Ilyen magatartások és megnyilatkozások alapján került megállapításra: „Az iskola tantestületének hagyományos nyugalma már a múlté. Ingerlékenyek vagyunk, ragaszkodunk vélt igazunkhoz. A másokét nem mindig hallgatjuk meg. Pedig jó lenne, ha tisztelnénk mások véleményét is. Azért mert valakinek más a véleménye, még nem ellenség.” Szót nem értés kezdett kialakulni, melyet - az iskolánkban először most jelentkező - generációs ellentét is fokozott. A fiatalok gondolták úgy, hogy a tapasztalatnak koránt sincs akkora jelentősége, hogy érdemes lenne odafigyelniük arra is. Mára már – igaz, már másutt – talán másképp gondolják. Általánosan lett jellemző az iskolavezetéssel szembeni támadás is. A már előbb idézett tanévkezdési tájékoztató ezért is szögezte le: „Az igazgatók legitimitása nem vonható kétségbe. A törvényes keretek között lehetséges az újraválasztásuk és esetleges visszahívásuk is, de a minisztérium nem tart indokoltnak, következésképpen nem is tervez semmiféle kampányjellegű intézkedést ebben a kérdésben.”
A tantestület jelentős része azonban akkor is tudta, hogy az iskolai életben nélkülözhetetlen a rendezettség és a fegyelem, és a mindenáron való szembenállás már nem jobbít, hanem bénít. Az iskolában és az oktatásban az újítások csak akkor indokoltak és eredményesek, ha valódi szükségletekből következve, az arra érdemest megőrizve, a diákok, szülők, tanárok érdekeit egyaránt figyelembe véve születnek meg, nem pedig az öncélú tagadásból vagy egyéni érdekérvényesítésből következnek.
Az 1990–91-es tanévet 20 osztályban 629 tanuló kezdte meg. Ekkor került az iskolába a fizikát tanító Miklós Andrea, a mérnökként németet tanító Gonda Gertrúd, Bánhidi Lajos szakoktató, míg félévkor Pótsa Krisztina választott más munkahelyet.
Az iskolaépület karbantartásának és felújításának eredményeit a tanévkezdéskor most is számba vehettük. Ezek sorában a legnagyobb lélegzetvételű munkát a földszinti folyosó vakolása és festése, valamint a vizesblokk felújítása jelentette, de megkezdődött a nyílászárók azóta is tartó felújítása és cseréje. Hogy ez a karbantartó és felújító munka tervszerűen történhessen, elkészült a következő évekre tervezett felújítások listája és ütemezése, melyben olyan nagyszabású munkák is szerepeltek, mint a tetőszigetelés, egy új labor kialakítása és az aula belső terének felújítása. Ezek mára már, ha nem is mindig az eredeti elképzelések szerint, szinte hiánytalanul megvalósultak.
Az iskolát 1970-től eredményesen vezető Puspán Béla igazgató már félévkor bejelentette, hogy – igazgatói megbízatásának lejárta előtt – a tanév befejezésével nyugdíjazását kérte. Két évtizedes igazgatói munkájának eredményei nem múltak el nyomtalanul, nemcsak az iskola történetének kitörölhetetlen része és sikeres fejezete az, hanem mai eredményeinknek is. Tanévzárói „búcsúbeszéde” is az iskoláról szólt: „Szívből kívánom, hogy. .. legyen rangja annak, hogy „A Jákyban dolgozom”, hogy „A Jáky diákjai vagyunk”. Ezt egy vagy két személy nem tudja elérni. Nem tudta a múltban sem. Én kérem az iskola minden tagját. .. segítőkész véleményükkel támogassák a megújulást, de vállaljanak is a sok munkából erejük szerint minél nagyobb hányadot.” Kérte a tantestületet arra is, hogy támogassa az egyedüliként pályázó Filep Lászlót, akit szakmailag és emberileg egyaránt alkalmasnak tart arra, hogy a hagyományokból az értékeset megőrizve, de az újat is befogadva vezesse tovább az iskolát.
A Jáky igazgatói állására 1991 tavaszán kiírt pályázatra a nevelési igazgatóhelyettes Filep László adta be pályázatát, aki az egyetem elvégzése, 1965 óta dolgozott az iskolában először tanárként, majd 1973-tól igazgatóhelyettesként. Az igazgató-választáskor elmondott szóbeli kiegészítésében vezetési programjából a következőket emelte ki. Politikai csatározásoktól mentes iskolát kíván, ahol nem folyik politikai agitáció sem a tanári szobában, sem a tanórán, olyan iskolát, ahol elsőrendű feladat a tanítás, a diákokkal való foglalkozás, olyan iskolát, ahol - az eddigihez hasonlóan - csak az elvégzett munkának lesz becsülete. Érdemesnek tartotta hangsúlyozni azt is, mivel fontosnak tartja a jól hasznosítható, korszerű ismereteket, ezért támogatni fogja mindazokat az elképzeléseket, melyek ezt elősegítik. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy az oktatással egyenértékű feladatunk a nevelés, és mindkettő minőségét meghatározza a pedagógus személyisége. Pályázata a tantestület részéről elnyerte a szükséges 51 %-os támogatást. Az önkormányzat 1991. augusztus 1-jével - öt évi időtartamra - Filep Lászlót nevezte ki az intézmény igazgatójává.
Az 1991–92-es tanévben a tanulók száma 630, az osztályoké 21. A negyven fős tantestületben a tanév indulásakor jelentős személyi változásokat vehettünk számba.
Átalakult az iskolavezetés. A korábbi nevelési igazgatóhelyettes Filep László már igazgatóként vezette az intézményt, a műszaki igazgatóhelyettes, Varga Imre pedig a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) szaktanácsadója lett. Ez az intézmény a szakmai oktatással kapcsolatos feladatok ellátására 1990 októberében jött létre. Ennek szaktanácsadójaként továbbra is megtartotta a levelező tagozat vezetését és földméréstan óráinak egy részét is. Filep László a tanévnyitó értekezleten köszönte meg kollégája több évtizedes igazgatóhelyettesi működését. Az új munkakörében sok sikert kívánva kérte, hogy szakmai felkészültségével és tudásával, az oktatásügyben szerzett tapasztalataival továbbra is segítse a Jákyt, melyhez sok szállal kötődik: először diákként majd tanárként, végül igazgatóhelyettesként fonódott össze élete az iskolával. Az igazgatóhelyettesi állásokra az igazgató pályázatot írt ki. Ennek eredményeként a nevelési igazgatóhelyettes Várkonyi Gáborné, a műszaki igazgatóhelyettes Polányi Péter lett. Kinevezésük 1992. január 1-jei hatállyal történt.
A személyi változások más vonatkozásban is visszanyúltak az előző tanév utolsó időszakára: örömteli eseményhez, gyermekszületésekhez kapcsolódtak. Ez már Sárkányné Szücs Sarolta esetében a visszatérést, míg Vajnai Endréné és Szigeti-Szászné Nagy Csilla esetében az ideiglenes távollétet jelentette.

A nevelőtestület új tagjai az angol nyelvet tanító Geleszné Földváry Viktória mérnök, és az egykori jákys diák, Fejér Károly szerkezetépítő mérnök. Szabó László és Vas József az iskola nyugdíjas tanárai ismét aktív tagjai lettek a tantestületnek. Óraadóként változatlanul Dorgai József tanította a biológiát és az ötödik évfolyamon Vargáné Mürkl Klára tartotta az építéstörténet órákat.
Nem sokkal a tanévkezdés után történt egy újabb személyi változás: októberben Békési Ferenc vált meg az iskolától, és helyére egykori diákja, Sárközi Lajos építészmérnök került.
Az előző időszakhoz hasonlóan az iskolavezetés ezekben az években is figyelmet fordított az oktatás tárgyi feltételeinek jobbítására. Ezért született meg - először még 1990 decemberében, majd 1991 októberében - az a kérelmünk, melyet az azóta már iskolánk tanárává lett akkori városi főépítészhez, Sztanekné dr. Apai Gabriellához intézett az iskola. Ez egy területkérés volt: azt kérvényeztük, hogy a város rendezési tervei során vegyék tekintetbe az iskola igényeit is. Arra hivatkoztunk, hogy az iskolaépületen kívüli területünk mindössze 3300 m2, és azon túl, hogy ez magába foglalja a sportudvart, a parkot, a kerékpártárolót és az építési anyagok tárolóhelyét, ott végezzük a műhelygyakorlatot és a talajmechanikai fúrásokat is. Ezért kértük – egyébként nem először – az iskola udvarának bővítését a Martinovics utcai magánházak felé. Ugyanekkor jeleztük a másik területigényes gondunkat is. A szakmai gyakorlatok sorában földméréstan gyakorlat is szerepel, melyen geodéziai méréseket is végeznek tanulóink. Erre a munkára az udvarunk alkalmatlan, így az utcán folynak a geodéziai mérőgyakorlatok. A megoldást az jelentené, ha az iskola megkapná a Lövölde út melletti lovassági laktanya gyakorló terét. Ezen elképzeléseink közül egyik sem vált valóra.
Sikerült viszont megvalósítanunk az iskola telefonhálózatának korszerűsítését. 1991 novemberében a két új fővonal mellett az Albacomp közreműködésével sor került egy új, Digitex 6/24 telefonközpont telepítésére is. A több mint 1 km hosszú hálózatkiépítés eredményeként pedig személyenként kódolt tarifa-nyilvántartás alapján az épület minden irodájába és szertárába telefon került.
Az ötödéves technikusjelölteknek, de még inkább az őket szakmára tanítóknak fontos volt, hogy ismeretekkel rendelkezzenek arról is, hogy szakterületükön hol tart a világ. Az Építésfejlődés Alapítvány közreműködésével ezért pályáztunk egy kanadai szakemberküldő szervezet, a CESO szolgáltatására, melynek eredményeként 1992 tavaszán dr. Dernői Lajos kanadai városépítő, tervező, futurológus és turisztikai szakértő hat hétig volt iskolánk vendégtanára. Itt tartózkodása alatt több építészeti témáról tartott beszámolót. Ezeken a városi közlekedés, a lakóterületek beépítési módjai, a környezetvédelem és az emberarcú város kérdéseiről beszélt. Előadásai során arra törekedett, hogy jelezze számunkra a világtendenciákat, a mi szándékunk pedig az volt, hogy a lehető legtöbbet mutassuk meg neki a mi világunkból: városunkból, a fővárosból és a Balatonból.
Nyelvtanításunkban a nagy fordulatot követően ez a tanév hozta az újabb, és a nyelvtudás iskolában történő megszerezhetőségét sokban elősegítő változást. Az első két évben már nem két nyelvet tanítottunk heti két-két órában, hanem egyet heti négyben és csoportbontásban. A harmadik és negyedik évfolyamokon azonban ekkor még nem történt változás: továbbra is heti két óra maradt a nyelvi órák száma. Az iskola nemcsak diákjainál, hanem felnőtt dolgozóinál is nagy fontosságot tulajdonított a nyelvtudásnak. Ezért szervezett 1991 őszén tizenhárom, nyelvet tanulni akaró dolgozójának német nyelvtanfolyamot.
Kulturális rendezvényeink nemcsak diákjaink számára jelentettek életre szóló élményt, részei voltak a város közművelődésének is. Számuk azonban a korábbi időszakhoz képest visszaesett. Ebben anyagi okok mellett szerepet játszott a kultúra iránti érdeklődés általános visszaesése is. Tudva azonban rendkívüli fontosságukat, megpróbáltuk ezeket a programokat életben tartani: pályázatokkal próbáltunk folytatásukhoz pénzt szerezni. Ezek kapcsán ismét összegeztük addigi kulturális tevékenységünket. Irodalmi, népzenei, építészeti előadásaink közül itt már csak azok kerülnek most felsorolásra, melyeket korábban még nem említettünk. Vendégeink voltak Vekerdi László, Németh Magda, Bertók László, Nagy Gáspár, Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, Halmos Béla, ifj. Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Balczó András és Bánffy György.
Az 1991–92-es tanév megörökítésre méltó eredménye, hogy 1992 áprilisában Szegeden az útépítők országos versenyén Berényi Beáta ötödik lett, az iskola pedig ötvenezer forintos különdíjat kapott. A pannonhalmi kiránduláson résztvevő ötödikes diákok számára pedig az jelentett felejthetetlen élményt, hogy építéstörténet tanáruk, Vargáné Mürkl Klára vezetésével megismerhették a bencés apátságot.
A tantárgyak vonatkozásában a tanév változása az volt, hogy az Országos Közoktatási Intézet levele alapján a bevezetés a filozófiába helyett a társadalomismeret tantárgy oktatását vezettük be. A filozófia tanítását azért függesztették fel egy évre, mert nem készült el a tantárgy új szemléletű tankönyve. A következő tanévtől az iskolák már ismét szabadon dönthettek arról, hogy a két tantárgy közül melyiket tanítják. Mi a társadalomismeret mellett döntöttünk többek között azért, mert lehetőséget biztosít az állampolgári és a közjogi ismeretek megalapozására is.
Az előzőekben már ismertetett történések mellett ezeknek az éveknek meghatározó jellemzője volt az a lázas sietség is, mellyel hosszú távra szóló megoldásokat kerestünk iskolánk jövőjére. Rengeteg energia és idő fordíttatott ezen elképzelések kimunkálására. Időnként még figyelmeztetni is kellett arra, hogy nemcsak a jövőért vagyunk felelősek, hanem a jelenért is, és a jövőkeresés nem menthet fel senkit a – sokszor okkal, de időnként ok nélkül bírált – jelen mindennapi feladatainak elvégzése alól.
A változtatás törvényi lehetőségét az 1985. évi oktatási törvény 1990. március 1-jei módosítása teremtette meg, igényét pedig a hétköznapok realitása kényszerítette ki. Változtatási törekvéseinket ugyanis többminden indokolta, sőt sürgette. Leginkább az építőipari szakmáknak az a „mélyrepülése”, melynek negatív következményeit igencsak megsínylette az iskola. A szakképző iskolákat választók érdeklődése ugyanis a szolgáltató szakmák felé irányult, illetve a pénzügyi, közgazdasági és számítástechnikai végzettséget adó szakközépiskolák voltak még keresettek. Mi nem voltunk „divatosak”, és így keresettek sem. Ezért egyre nagyobb gondot okozott, hogy kevés volt a hozzánk jelentkezők száma. Az 1989–90-es tanévre történt beiskolázás kapcsán került megállapításra az azóta is minden alkalommal szomorúan konstatált tény, hogy „az első osztályba jelentkezők száma csökken”. Ebben az előbb említetten kívül más okok is szerepet játszottak. A nyolcadikosok számának csökkenése éppúgy, mint a megnövekedett középiskolai kínálat.
Az általunk kínált képzés iránti érdeklődés csökkenése, ugyanakkor a gimnáziumok iránt megnövekedett érdeklődés elbizonytalanított bennünket. Ennek volt jele, hogy felmerült egy olyan profilbővítésnek az ötlete is, mely gimnáziumi osztályok indítását eredményezte volna. Ezt a javaslatot a tantestület végül is elvetette, bár nem lehettünk teljesen biztosak abban, hogy a jövő ezt igazolni is fogja. Ma úgy tűnik: jól döntöttünk. A városban 1999-ben végrehajtott iskola-összevonások ugyanis elsősorban a szakközépiskolákban ekkor indított gimnáziumi osztályokat érintették.
Döntésünk egyértelmű és határozott volt: maradunk a szakirányú és az építőiparhoz kapcsolódó képzési területen, és itt keressük a megoldást. Többféle elképzelésben gondolkodtunk és több irányban munkálkodtunk. Radikális szerkezetváltástól kezdődően a szakirány bővítésén át arra is dolgoztunk ki terveket, hogyan lehetne a működő szakokat korszerűbb tartalommal megtölteni, a műszaki tantárgyak tantervét és tananyagát megújítani. Polányi Péter műszaki igazgatóhelyettes koordinálásával mindhárom irányban elképzelések sokaságát dolgoztuk ki. Ezek többsége nem valósult meg. Létüket legalább örökítse meg évkönyvünk.
A Munkaügyi Minisztérium 1990. decemberi levele adott tájékoztatást a szakmacsoportos szakképzési intézmények kialakításának tervéről, melyet világbanki hitelből kívánnak finanszírozni. Az Emberi Erőforrások Fejlesztési Program keretében „Szakmacsoportos szakképzési intézmények” címmel meghirdetett pályázatukra 1991 januárjában mi is kimunkáltuk az önkormányzat által is támogatott elképzelésünket. Ennek elnyerése egy 1990 szeptemberében született minisztériumi állásfoglalás következtében minden módosítási szándékhoz kellett, mert a szerkezetátalakításra vagy a profilváltásra készülő terveket a minisztérium csak akkor engedélyezi, ha a felterjesztés szakmailag megalapozott, az intézményfenntartó a javasolt változtatásokkal egyetért és annak költségeit tartósan vállalja.
Pályázatunkban a képzés változatlanul öt éves időtartamának megtartásával a szerkezetátalakítás céljaként a korszerűbb, a gyakorlatban jobban használható, így piacképesebb szaktudás megszerzését fogalmaztuk meg. Ennek érdekében az építési szakcsoport képzési rendszerét az építőipari szakma minden területére vonatkozó szélesebb szakmai megalapozással kívántuk megújítani, amikor is csak az utolsó évben kell a diákoknak szakirányt választaniuk. A teljes építőipari szakma egységes alapjainak oktatása a második év végén letett sikeres alapvizsga után a harmadik évfolyamon kezdődne, de még mindig szakosodás nélkül, így az érettségiig minden diák ugyanazokat a tantárgyakat tanulná. A közismereti tantárgyakból letett érettségi vizsga után kezdődne a technikusképző ötödik évfolyam, ahol továbbra is az általános építőipari szakképzés folytatódna, de már egy területen speciális szakági képzéssel kiegészülve. Így diákjaink az általános építőipari technikusi végzettség mellett még egy szakképesítést is kapnának az általunk tervezett tíz szakterület valamelyikéről: építész, környezetvédelmi, mezőgazdasági, kommunális, útépítő, vasútépítő, hídépítő, mélyépítő, földmérő, vízépítő szaktechnikusok is lennének. A befejező év megismétlésével pedig újabb szaktechnikusi végzettség megszerzésére is lehetőség lenne. Elképzeléseink szerint a sokszínűség még szélesebb biztosítására a harmadik évtől kezdődően informatikai, adminisztrátori, kalkulátori, vállalkozói, adózási, társadalombiztosítási és marketing ismeretek fakultatív tanulására is lenne lehetőség délutáni tanfolyamok formájában.
A pályázatunkban megfogalmazottak sokféle érdeknek és előírásnak feleltek meg. A pályázati feltételek és a valós munkaerőpiaci igények mellett azon elképzelésnek is, hogy a szakképzés csak tizenhat éves kor után kezdődhet meg. Számításaink szerint megvalósításához 19 millió forintra lenne szükség: ennyi összeget kértünk támogatásként. Ennek elnyerése azt is jelentette volna, hogy az elsők között kapcsolódhatunk be a világbanki programba.
Pályázati anyagunk részét képezte annak leírása is, hogy minden vonatkozásban felkészültek és alkalmasak vagyunk a program gyakorlati megvalósítására. Adottak a személyi feltételek: a közismereti tantárgyakat egyetemi végzettségű tanárok tanítják, a szakmai tanárok között építész, közlekedésépítő, szerkezetépítő, földmérő és vízépítő mérnökök egyaránt vannak és szakoktatóink többsége pedagógiai végzettséggel is rendelkezik. Adottak a tárgyi feltételek is: 24 tanterem, 12 szertár, 7 műhely, sportcsarnok, laboratórium, könyvtár és díszterem szolgálja az oktatást. Verseny- és felvételi eredményeink pedig önmagukért beszélnek. Az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny 1974-es meghirdetése óta 31 tanulónk végzett az első öt hely valamelyikén. Ugyanezen időszakban az iskolánkból egyetemre és főiskolára jelentkezettek 70 %-át vették fel. A Köznevelés 1989/19-es számában megjelent „A szakközépiskolák sorrendje a felsőoktatásba felvettek aránya alapján” kimutatás szerint a 108 ipari szakközépiskola közül a Jáky az ötödik. Eddigi innovációs tevékenységünk is – különösen néhány területen – sikeresnek mondható: az iskolaépület folyamatos bővítése és karbantartása, a Taliga-dűlői gyakorlótelepünk teljes felépítése, a számítógépes fejlesztés, a tankönyvírások feltétlenül ezek közé tartozik.
Pályázatunk ekkor sikertelen volt. 1991 májusában kaptuk meg az elutasító választ: intézményünk nem kapcsolódhatott be a Világbank által támogatott szakképzési szerkezetváltásba.
Nemcsak a fennálló struktúra és szakirány módosítására dolgoztunk ki programot, hanem a működő képzési forma tartalmának korszerűsítésére is. Apropója az NSZI által összehívott tanterv-véleményezési értekezlet volt. Erre készítettük el 1991 októberében az útépítési és fenntartási technikusi szak 1985-ös tantervére vonatkozó módosító javaslatunkat. Azzal kapcsolatos legfőbb kifogásunk az volt, hogy az a korábbihoz képest szemléletben nem hozott változást, csak mennyiségi növekedést tartalmazott: több lett a tanítani és tanulni való. Pedig véleményünk szerint a technikus nem „kismérnök”, akit az jellemez, hogy a mérnöki tudományokat tudja, csak éppen alacsonyabb szinten, hanem mást tud mint a mérnök. Ezért javasoltuk a tanterv olyan szellemű átdolgozását, hogy az a valóságos technikusi tevékenység során előforduló ismereteket tartalmazza. Így kimaradnának az elavult vagy a gyakorlatban nem használt számítási, szerkesztési feladatok, viszont bekerülnének az új technológiák és a kisvállalkozások építésszervezési ismeretei. Ez a munkánk is csak arra volt jó, hogy átgondoljuk a képzés tartalmát, mert érdemben a Nemzeti Szakképzési Intézetben nem foglalkoztak vele.
1992 februárjában született a következő javaslatunk. A Munkaügyi Minisztériumnak vázoltuk azon elképzelésünket, hogy az útépítő technikusi oklevelet megszerzők további egy év tanulás után magasépítő technikusi oklevelet is szerezhessenek. Mindez előnyösebb helyzetbe hozná őket a munkaerőpiacon, megkönnyítve számukra a munkába állást és a munkahelyváltást is.
Az 1992-es augusztusi tanévnyitó értekezleten igazgatói összegzés hangzott el az addig kimunkált elképzelésekről, és tantestületi döntés született arról, hogy tovább dolgozunk az 1991-es koncepción. Részletesen kidolgozzuk az első négy évfolyam, valamint az ötödik évfolyam szakonkénti óraterveit. A korábbi elképzeléshez képest az ötödik évben megvalósuló specializálódásnál már kevesebb szakot neveztünk meg: magasépítő, mélyépítő, útépítő, hídépítő, vasútépítő, vízépítő technikusi szakokat, melyeket a mindenkori igény szerint indítanánk. 1992 szeptember végére készültünk el az óratervi munkálatokkal. A technikusképzés szerkezetének módosítására készített programunk kiegészített változatát 1992 novemberében pályázatként is továbbítottuk.

Kémia óra Cs. Horváth Györgynével


Kémia óra Kelbertné Nun Ilonával

A jövőkeresés a későbbi években is folytatódott. Más elképzelések is megszülettek, sőt realizálódtak is, de ezekről majd akkor szólunk.
A nyolcadikosok számának csökkenése, ugyanakkor a kínálat növekedése élessé tette a versenyt a beiskolázható tanulókért. A középiskolák között egyre élesebbé váló konkurenciaharcra nemcsak a kínálatunk bővítésével próbáltunk reagálni, hanem oly módon is, hogy aktív iskolapropagandát és beiskolázási munkát folytattunk. Bemutatkozó leveleket küldtünk az általános iskolákba, részt vettünk pályaválasztási szülői értekezleteiken, kinyitottuk az iskola kapuit és nyílt napokon mutattuk be az érdeklődő szülőknek és diákoknak az itt folyó munkát, a Vörösmarty Rádióban, a Fejér Megyei Hírlapban és a Fehérvár Televízióban is igyekeztünk mind többször megjelenni és minél többet elmondani magunkról.
Kígyóssy Lászlóné és Dr. Kovács István távozását követően öt új tanárt köszönthettünk az 1992–93-as tanév nyitó értekezletén. Ekkor lettek a tantestület tagjai Lukács Józsefné német nyelvszakos tanár és Máhr Zoltán magyar szakos, akit az igazgató a kulturális nevelőtanári feladatok ellátására is felkért. Szerződéssel került az iskolába Fülöpné Nagy Melinda építészmérnök, a laboratóriumi gyakorlatok vezetésére Isépy Lászlóné közlekedésépítő üzemmérnök és angol tanításra Sárközi Lajosné építészmérnök. Előző évi óraadóink továbbra is segítették oktatási feladataink ellátását. A személyi változások kapcsán hangzott el az igazgatói figyelemfelhívás a kölcsönös óralátogatások fontosságáról: „A látottak, a hallottak okulására szolgálnak mindenkor, mindenkinek, de különösen jelentős szerepe van azért is, mert iskolánkban az utóbbi években nagyon sokan kerültek új emberként a pedagógus pályára.”
A legnemesebb iskolai hagyományok folytatását jelentették az országos versenyeken történő eredményes szerepléseink, az opera- és hangverseny-látogatások valamint a komolyzenei klub működése is.
Versenyeredményekben bővelkedő volt ez a tanév. Az OSZTV-ről a jákysok elhozták az első két helyezést: az útépítő tagozatosok versenyén Verebélyi Attila első, Grimm Viktor második helyezett lett. Bartus Tamás a magasépítők megmérettetésén ért el hetedik helyezést, és ugyancsak ő volt a résztvevője az osztrák-magyar szakmai tanulmányi versenynek is. Felkészítő tanáraik: Tövisháti Andrásné, Ságer Ernő, illetve Császárné Boros Erzsébet, Vajnai Endréné és Fejér Károly voltak.
Az „Örökségünk 48” országos történelmi versenyen a Rotter Zoltán, Vitek Gábor, Janky Balázs összetételű csapat miután a Veszprémben négy megye részvételével megtartott területi versenyen második helyezést ért el, Kecskeméten megnyerte az országos döntőt. Felkészítő tanáruk Szvoboda Ágnes tanárnő volt.
Tóth László tanár úr szervezésében és vezetésével ebben a tanévben is folytatódott a korábban Lada Csaba tanár úr által vezetett budapesti opera- és hangverseny-látogatások sorozata. Tóth László vezetésével komolyzenei klub is működött, melynek programjában a megszerzett zenei élmények feldolgozása is szerepelt. Az előadások megtekintése után a produkció résztvevőinek közreműködésével került sor a művek elemzésére és kötetlen beszélgetésre. Gregor József a Don Pasquale előadás után volt a vendégünk, Paudits Béla a Madách Színház előadása után, Csák József és Kertesi Ingrid pedig a Hoffmann meséi előadás után látogattak iskolánkba.
Nemcsak a hagyományokat próbáltuk meg eredményesen továbbvinni, hanem újakat is próbáltunk meghonosítani. Így született meg az „Újonc-party” ötlete és gyakorlata: a mindenkori első osztályosok szeptember végi bemutatkozó műsora és vetélkedője, valamint a Jáky-kalauz kiadása. Ez praktikus információk tárháza a mindenkori elsősök számára. Segíti őket az eligazodásban, mert tartalmazza az iskolaépület alaprajzán az osztálytermek elhelyezkedését, az iskola dolgozóinak nevét és beosztását, tájékoztatást ad a diákokat érintő legfontosabb jogszabályi rendelkezésekről és közli a házirendet is.
Ebben a tanévben alakult meg az iskolai diákönkormányzat is. Létrejöttének előzménye, hogy az Országos Diák Unió (ODU) tagcsoportjaként még 1992 februárjában tíz fővel megalakult a Jáky-diákkör. Ebben az iskolaévben még a szervezőmunkán volt a hangsúly, a működési szabályzat és a program kidolgozása folyt, de az iskolavezetés a diákokat érintő döntéseknél már minden esetben kikérte a véleményüket. Az 1992–93-as tanév eseményei közé tartozott a városgondnokság felkérésére 1992 decemberében a Budai út és Gáz utca csomópontjában elvégzett forgalomszámlálás is. Az előző évek gyakorlatának megfelelően megtartásra kerültek a rendőrségi osztályfőnöki órák is, a városi rendőrkapitányság munkatársai „Az áldozattá válás elkerülésének lehetőségei” címmel tartották meg azokat. Az ötödik évfolyamon már két éve bevezetett vállalkozási készségfejlesztő tréninget egy többórás vetélkedő zárta, mely az üzleti terv készítésétől, a hiteligénylésen, anyagvásárláson, termékgyártáson és értékesítésen keresztül a mérlegkészítésig és adózásig bezáróan próbálta lemérni a technikusjelöltek felkészültségét.
A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. tv. mondta ki a szakképzési hozzájárulás kötelezettségét: a vállalkozási nyereségadó fizetésére kötelezett gazdálkodó szervezetek bérköltségük 1,5 %-ával kötelesek hozzájárulni a középfokú szakoktatási intézmények gyakorlati oktatásának költségeihez. Ezt több módon lehetett teljesíteni, többek között a Szakképzési Alapba történő befizetéssel. A hozzájárulás egy részét a törvény annak közvetlenül az iskolákhoz történ juttatásával is engedte teljesíteni, a többihez nyilvános pályázatok útján lehetett hozzájutni. A központi pénzösszeg 40 %-ával az Országos Képzési Tanács rendelkezik és központi pályázatok révén osztja ki, 60 %-ából pedig – a megyék és a főváros közötti elosztással – létrehozták a decentralizált szakképzési alapot. Ezen törvényi szabályozásból adódóan az elkövetkező években két törekvése volt az iskolának. Egyrészt a lehető legtöbb gazdálkodó szervezettel igyekeztünk együttműködési megállapodást kötni a szakképzési hozzájárulás közvetlenül hozzánk juttatásáról, másrészt pályázatok sokaságát nyújtottuk be az Országos Szakképzési Tanácshoz is, és a decentralizált szakképzési alapot kezelő Fejér Megyei Munkaügyi Tanácshoz is. Így 1990-ben a vállatokkal kötött együttműködési szerződés alapján 1,5 millió forint bevételhez jutott az iskola, 1996–97-ben 33 szakmai cégtől kaptunk szakképzési támogatást. 1990-ben pályázat útján a központi szakképzési alapból közel 5 millió forintot nyertünk a szakképzést szolgáló eszközök és berendezések vásárlására, mely összegből a számítástechnika és földméréstan oktatásához, a laboratóriumi és a gyakorlati foglalkozásokhoz vásároltunk korszerű eszközöket.
1991 szeptemberében egy nagyszabású elképzelésünk megvalósításához nyújtottunk be pályázatot. A decentralizált szakképzési alaptól kértük a támogatást egy talajmechanikai laboratórium kialakításához és felszereléséhez. Érvekkel bizonyítottuk ennek szükségességét. Arról tájékoztattuk a döntéshozókat, hogy talajmechanikai laborvizsgálatokat valamennyi évfolyamunkon kell végezni, és a jelenlegi helyen, ahol anyagvizsgálatokat és útlabori méréseket is végzünk, a talajmechanikai munkák már csak nehezen végezhetők el. A megvalósításról kidolgozott elképzeléseinket is leírtuk. Az iskolai fűtéskorszerősítés során az alagsorban felszabadult kazánházat és egy korábbi széntároló helyiséget szeretnénk átalakítással alkalmassá tenni labor céljára. A megüresedett kazánház 1952-ben épült, a hozzá csatlakozó széntároló még 1907-ben. A volt kazánházban a laboratórium, a volt széntárolóban a hozzá kapcsolódó szertár kialakítását tervezzük 66 m2 + 24 m2 területen. Az alagsorban elhelyezkedő helyiségek egy kialakítandó lépcsővel a földszinti folyosóról lennének megközelíthetők. A kivitelezés tervezett idejét az 1992. április 1-jétől 1994 augusztus 15-ig terjedő időszakban jelöltük meg, vállalva azt, hogy a víz-, gáz- és villanyszerelési munkák kivételével a teljes építőipari munkát elvégezzük. Mindössze az anyagköltségre és a szerelési munkákra kértünk 1 millió 930 ezer forint értékben anyagi támogatást. 1991 novemberében örömmel vettük az értesítést, hogy elnyertük az igényelt támogatást. Ezt követően Lada Csaba tanár úr tervei alapján rendkívül komoly és nagyszabású építészeti munkák megvalósítása kezdődött. Ennek során elvégeztük a födémcserét, sor került az alapok megerősítésére és a falak cseréjére is, valamint az újonnan kialakított helyiségek vakolására és burkolására. Az éveken át tartó munka során mindegyik évfolyam számára biztosítottak voltak a tantervi munkálatok: bontás, betonozás, falazás, vakolás, burkolás, de mindezek nagyságrendje és a közben felmerülő építészeti problémák megoldása messze meghaladta a tantervi előírásokat. Az átalakítás sikeres lebonyolításában meghatározó szerepet játszott a műhelyoktatók kollektívája. Csillag György, Nagy Andor, Holti Béla, Kántor József, Horváth Lajos, László Sándor és Bánhidi Lajos sokéves erőfeszítését őrzik ezek a falak. Köszönet a munkájukért.
Az iskolai élet más területein is pályázati pénzekkel lehetett a fejlesztéseket megvalósítani és programokat szervezni. A Meretei László szervezte tátrai sítáborozásokhoz 1991-ben és 1992-ben is nyertünk céltámogatást, valamint a sportkör és az ODK is egymást követő években így jutott pénzhez. Az 1992–93-as tanévben pályázati pénzből is bővítettük a könyvtár állományát és fejlesztettük a német nyelv oktatásának tárgyi feltételeit.
Mivel az intézményi költségvetés alapvetően a működési kiadásokat fedezte, és a szakmai fejlesztés a szakképzési hozzájárulásokból valamint pályázati pénzekből valósulhatott meg, ezért 1993 szeptemberében öt pályázatot adtunk be a decentralizált szakképzési alapra. Közülük egy volt sikeres. A támogatás összege 1 millió forint volt, melyet az iskola geodéziai műszerparkjának korszerűsítésére és informatikai berendezések vásárlására használtunk fel. A sikertelen pályázatainkban leírt elképzelések máig sem valósultak meg, de aktualitásukat azért nem veszítették el. Az autóbusz és a kisteherautó egyaránt segítené az elméleti és gyakorlati oktatást is, mint ahogy egy Székesfehérvárhoz közeli helyen saját kivitelezésű faházakból felállított mérőtábor is megteremtené a terepi mérőgyakorlatok megszervezésének lehetőségét.
Már az 1992–93-as tanév augusztusi nyitóértekezletén elhangzott az információ több új törvény várható megjelenéséről. Ezek sorából tanévkezdésre már hatályba is lépett a Munka Törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. Az oktatás szervezeti keretét és tartalmát meghatározó két alapvető dokumentum, az új közoktatási törvény és a nemzeti alaptanterv még nem. Mindkettő éveken át, változó összetételű munkacsoportokban, gyakran változó minisztériumi vezetés mellett, oktatási vitának mondott, de valójában hatalmi-politikai harcok közepette készült, bár annak minden résztvevője az oktatás ügyét pártérdekek felett állónak mondta.
A közoktatási törvény első fogalmazványa 1991 februárjára készült el, az országos vita nyomán átdolgozott második változata 1991 júniusára. Nyilvánosságra azonban 1991 novemberében már egy más összetételű munkacsoport törvénytervezete került. Ezzel egy parttalanná váló vita és nyilatkozatháború vette kezdetét, mely 1992 tavaszán is folytatódott: „össztűz” alá került a törvénytervezet. Bírálói sorában politikai pártok éppúgy megtalálhatók, mint a civil társadalom szervezetei, a szakmai egyesületek, a pedagógus szakszervezetek és a véleményezésre felkért tantestületek. Legtöbbjük elfogadhatatlannak minősítette ezt az újabb tervezetet is. Nevelőtestületünk 1991 decemberében alakította ki véleményét. Javasoltuk, hogy a törvény és a mellékleteként megjelentetni kívánt nemzeti alaptanterv kerüljön a kétharmados törvények sorába, mert csak ebben látnánk biztosítékát azok nagyobb állandóságának, annak hogy érvényük nemcsak egy választási ciklusig tartana. Felhívtuk a figyelmet a törvényben megfogalmazott célok és a realitások közötti tátongó szakadékra. Jeleztük, hogy bizalmatlanságot érzünk a pedagógusokkal szemben: „a nevelőtestületek, az igazgatók kevés joggal rendelkeznek, míg a Területi Oktatási Központok annál többel”. A magyar valóságtól teljesen elrugaszkodottnak tartottuk a pedagógusok óraszámának 24 órában történő maximálását, mert „... jelen helyzetben ennek betartása a pedagógus életszínvonalának további romlását is jelentené. Nem tudunk róla, hogy egy orvos vagy egy ügyvéd számára előírnák, hogy hetente hány esettel és emberrel foglalkozhat.” A törvényjavaslat országgyűlési vitája csak jóval később, 1993 májusában kezdődött. Néhány nappal később a minisztérium a napi- és szaksajtóban közreadta az országgyűlés elé terjesztett közoktatási törvényjavaslatának szövegét. Ezt követően garmadával jelentek meg részben támogató, részben kritizáló, részben teljesen elutasító állásfoglalások, nyilatkozatok, elemzések a benyújtott iskolaügyi törvényről.
Az országgyűlés 1993. július 12-i ülésén fogadta el a közoktatásról szóló 79. törvényt. Az többek között rendelkezett a tíz évfolyamos alapképzést nyújtó általános iskoláról, a négy, hat és nyolc osztályos gimnáziumról, a szakmai képzést nyújtó iskolákról, az alapképzés tizedik évfolyamát lezáró alapvizsgáról, a nemzeti alaptantervről, a különféle iskolatípusok kerettanterveiről és a helyi tantervekről, körülírta az állami-önkormányzati iskolák világnézeti semlegességének követelményét. Intézkedett új iskolai és országos testületek felállításáról, a közoktatás finanszírozásának elveiről. Részletesen kifejtette a tanulók, a szülők, a pedagógusok jogait és kötelességeit. Iskolánkat mindezeken túl érintő rendelkezése pedig az volt, hogy szakképzés csak a felsőbb évfolyamokon kezdődhet meg.
A törvény 1993. szeptember 1-jén lépett hatályba, de még nem minden elemében, hiszen a kormány- és miniszteri rendeletek pl. az új finanszírozási rendszerről, a kerettantervekről még el sem készültek, a nemzeti alaptantervről nem is beszélve.
A törvény iskolai évfolyamok számozására vonatkozó rendelkezéseit 1996. szeptember 1-jétől kellett bevezetni, a követelményrendszerre vonatkozó rendelkezések alkalmazása pedig a nemzeti alaptanterv kiadását követő harmadik év szeptember 1-jétől vált kötelezővé.
A közoktatási törvény vitájával egyidőben kezdődött meg a szakoktatási törvényjavaslat országgyűlési vitája is. Előzményei 1990 novemberére illetve 1991 februárjára nyúltak vissza. Ekkor készült el a Munkaügyi Minisztérium szakképzési cselekvési programtervezete, majd a szakképzésről szóló törvény szakmai koncepciója. A magyar gazdaság változásai kényszerítették ki a szakképzés szerkezeti és tartalmi megújítását. Ennek jogi kereteit kívánta megteremteni az önálló szakképzési törvény, melyet az országgyűlés a közoktatási törvénnyel egyidőben, 1993 júliusában fogadott el. A szakképzésről szóló 76. törvény mondta ki azt is, hogy az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza, melyet a munkaügyi miniszter rendeletben ad ki. Ettől kezdve a szakképző iskolák csak OKJ szerinti képzést indíthattak.
Ha valamire igaz „a vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” mondás, akkor a nemzeti alaptanterv ezek sorába tartozik. 1989 decemberében a Köznevelésben jelent meg az első híradás arról, hogy elkezdődtek a nemzeti alaptanterv (NAT) elkészítésének munkálatai, mégpedig azért, mert az iskolák megnövekedett önállóságának következtében közöttük a különbségek növekedni fognak, és a NAT jeleníti majd meg, aminek tudása közös kell hogy legyen. „Az alaptanterv a műveltségnek azokat a fundamentális elemeit foglalja magába, amelyek minden magyar embernek állampolgári jogon járnak, és amelyeknek oktatása ezért minden iskolának – függetlenül az iskolafenntartó világnézetétől – kötelező.” Első fogalmazványának országos vitájára városunkban került sor 1990 májusában. Szeptemberben a művelődési miniszter jelentette be, hogy a NAT már elkészült, de bevezetésére csak akkor kerül sor, ha elkészül a bizonyítványok egyenértékűségét biztosító egységes követelményrendszer is. Ennek érdekében már felállt egy új intézmény is: a tanköteles koron belüli vizsgák rendszergazdájaként hozták létre az alapműveltségi vizsgaközpontot. A nemzeti alaptanterv egész léte és sorsának későbbi alakulása kor- és kórképként is felfogható. A második fogalmazvány 1991 tavaszára készült el, a harmadik változat pedig 1991 novemberére, de az 1992-ben közreadott minisztériumi nyilatkozat már arról szólt, hogy a nemzeti alaptanterv tervezetét „automatikusan nem vehetjük át, hiszen elődeink rendelték meg”. Ezt követően elkészült egy újabb változat, melyet már egy másik munkacsoport dolgozott ki. 1993 áprilisában a művelődési államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a nemzeti alaptanterv eddig elkészült egyik változatát sem tartják a minisztérium hivatalos véleményének, ezért egy újabb bizottságot kértek fel a NAT elkészítésére. Ez az új szövegű változat 1993 novemberére készült el. 1994-re tehát már számos, különböző munkacsoportok által készített, egymástól felfogásban és szövegezésben egyaránt különböző, de mindig elutasított változata készült el a nemzeti alaptantervnek. 1994 februárjában a művelődési miniszter vette át a munkálatok irányítását, és ezt követően 1994 márciusában kormányrendelet adta közre a nemzeti alaptanterv első részét, a tantervi alapelveket. A követelményrendszer még mindig csak készülőben volt: tervezete május végén jelent meg munkaanyagként. A kormányváltás után viszont a minisztérium egy új NAT elkészítésére 1994 szeptemberében „hetes bizottság”-ot alakított, melynek állásfoglalása szerint a nevelési alaptantervben tantervi alapelvekre és emberképre nincs szükség. Az 1995 januárjában közzétett új koncepció szerint a nemzeti alaptanterv egyetlen részből áll: csupán a tantervi követelményeket tartalmazza, és ez alapján készítik majd el az iskolák saját helyi tanterveiket. Mivel az 1993. évi közoktatási törvénynek a NAT-ra vonatkozó rendelkezései mást írtak elő, ezért törvénymódosításra is szükség lesz. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni azon, hogy az 1995 áprilisában az új tervezet mellé küldött kérdőívet az iskoláknak csupán 40 %-a jutatta vissza a minisztériumnak. Az újabb átdolgozás utáni változatot azonban már csak az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács véleményezte és a kormány fogadta el. Így 1995. október 26-án hirdették ki azt a kormányrendeletet, amely intézkedett a nemzeti alaptanterv kiadásáról. A NAT 261 oldalas önálló kötetben jelent meg és a 6–16 éves korosztályok számára tartalmazta a tíz műveltségi területre vonatkozó követelményeket. Miután már nem halasztották el ismét a bevezetését, az 1998–99-es tanévben az első és a hetedik évfolyamon megtörtént az, de ahogyan a miniszter nyilatkozta: „kísérleti évfolyamnak” tekintik és felülvizsgálatát kezdeményezik. A fentiek alapján talán már nem tűnik túlzottnak a vajúdásról szóló hasonlat. Pedig készítői ettől remélték egy új pedagógiai korszak kezdetét a magyar közoktatás történetében.
Ezekben az években tehát számos új törvény valamint ezekhez kapcsolódó kormány- illetve miniszteri rendelet jelent meg. Ezek mindegyike több változást tartalmazott, melyeket nemcsak megismernünk kellett, hanem alkalmaznunk is az oktatás és nevelés valamint az iskolavezetés mindennapi gyakorlatában. Újra kellett fogalmaznunk az iskola ös szes alapdokumentumát is: a Szervezeti és Működési Szabályzatot, a Közalkalmazotti Szabályzatot, a Kollektív Szerződést, a Házirendet, és új testületeket is létre kellett hoznunk. Tennivaló volt tehát bőven! Így már az 1993–94-es tanévnyitó értekezletünkön foglalkoztunk az új oktatási törvényekkel, különösen a mindennapok gyakorlatában változásokat hozó paragrafusaikat tanulmányoztuk.
A közoktatási és szakképzési törvény alapján több országos testület felállítására került sor. Többek között ekkor jött létre az Országos Köznevelési Tanács, a Közoktatáspolitikai Tanács és az Országos Képzési Tanács, valamint a Tankerületi Oktatási Központok (TOK) is. Két új iskolai testület, az iskolaszék és a Közalkalmazotti Tanács is ekkor kezdte meg működését.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján 1993 májusában került sor először az iskolai közalkalmazotti tanács megalakítására. A megválasztott közalkalmazotti tanácstagok Császárné Boros Erzsébet, Kelbertné Nun Ilona és Kántor József lettek. Ezzel azt a jogosítványt kapták, hogy véleményezhették az iskolai belső szabályzatok tervezetét, és a nagyobb közalkalmazotti csoportokat érintő munkáltatói intézkedések tervezetét is. Ez nagy felelősséggel járt, hiszen a dolgozók véleményének továbbítása az intézmény vezetéséhez kettős célt is szolgálhatott: „csökkenti az esetlegesen meglévő feszültségeket és így eredményesebbé teszi az intézmény működését”.
Antal József miniszterelnök már 1990 májusi kormányprogramjában kijelentette: „Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítója a szülők, a tanárok, az önkormányzat képviselőiből álló iskolaszék legyen.” Létrejöttéről a közoktatási törvény intézkedett. Három komponensű testület alakult, melyben a nevelőtestület, a szülők és az önkormányzat azonos arányban képviseltetik magukat. 1994 februárjában a tantestület Holti Bélát, Máhr Zoltánt és Szvoboda Ágnest, a szülők Mizseiné dr. Nyíri Juditot, Rónai Edénét és Tóth János választották az iskolaszék tagjaivá, az önkormányzati delegáltak egyike pedig iskolánk egykori igazgatója, Puspán Béla lett. Az iskolaszék kilenc teljes jogú taggal 1994 március elején alakult meg, később kiegészült a diákönkormányzati és kamarai képviselettel, és állandó résztvevője lett az iskola mindenkori igazgatója is.
Az 1993–94-es tanévet 20 osztályban 580 tanuló kezdte meg. A már nyugdíjasként dolgozó Szabó László és Vas József mellett Fejér Károly, Lazányi Ildikó és Tiber Péter váltak meg az iskolától. Tiber Péter a most megszervezett és szakképzésbe is bekapcsolódó Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ munkatársa lett. A tantestület új tagjai Erdősi Ildikó testnevelő, valamint László Sándor és szerződéssel Szünder András szakoktatók. Két új óraadónk a számítástechnikát tanító Sárkány Péter és a kémiát tanító Vincze Beáta lett.
Minden közösség életében nagy szerepe van a hagyományoknak. A mi iskolai közösségünk életében ennek fontos része a névadó emlékének ápolása. Ez a tanév különösen alkalmas volt erre. Most emlékeztünk meg az 1893. július 15-én Szegeden született Jáky József születésének századik évfordulójáról. Kiállítással és ünnepi megemlékezéssel tisztelegtünk emléke előtt. 1993. október 8-án egész napos program keretében életútját, munkásságát és tudományos eredményeit elevenítettük fel. Örömünkre szolgált, hogy a Műszaki Egyetemen is emlékülést tartottak tiszteletére, melynek tudományos előadásait önálló kötetben is megjelentették.
Folytattunk egy másik nemes hagyományt is: a rászorulók megsegítését. 1993 novemberében azért érkezett köszönőlevél a Reménység gyermekfalu, Nágocs faluvezetőjétől, mert Ságer Ernő és negyven tanítványa októberben egy napos „szeretet munká”-val segítette annak épülését. Az Értelmi Fogyatékosok Fehérvárcsurgói Üdülőjének építésében is részt vettek diákjaink. A gyakorlati oktatás keretében pedig a nagyszabású alagsori építkezés folytatása mellett a fűtéskorszerűsítés utómunkálataként megtörtént külső gyakorlótelepünk, a Taliga-dűlő teljes belső tatarozása is, és tisztább és szebb lett egy városi óvoda is.
A tanév legnagyobb szakmai sikere, hogy az útépítők országos szakmai tanulmányi versenyét Galler Szilárd 4.a osztályos tanuló nyerte meg, Németh Balázs pedig hetedik helyezést ért el. Az előző és a későbbi évekhez hasonlóan ebben a tanévben is megrendeztük a helyesírási verseny, a Szép magyar beszéd verseny, az angol és a német nyelvi versenyek iskolai fordulóit, matematikából az OKTV, az Arany Dániel és a megyei versenyek, fizikából az OKTV, a Mikola Sándor és a megyei versenyek első fordulóit. Több csapattal vettünk részt a városismereti versenyen. Az „Emese álma – Mítosz és történelem” témájú történelem verseny megyei döntőjében a Holczinger Róbert, Szabó István és Havasi Andrea összetételű csapat második lett. A „Magyarország az én hazám” honismereti vetélkedőn pedig az országos döntőbe jutott Vargáné Mürkl Klára felkészítette csapat – Tomsics Róbert, Thébesz Gábor, Eigel Tibor, Géber Zoltán, Kamarás Zoltán – a középmezőnyben végzett.
A tanév jelentős sportsikereket is hozott. A Várdai Lajosné vezette természetbarát szakosztály a teljesítménytúrák alapján a megyében a legeredményesebbnek bizonyult és 30 ezer forint jutalmat kapott. Tollaslabdában is jó eredmények születtek. Többen vívták ki a jogot az országos döntőn való szereplésre: Lakatos János, Medve Norbert, Lencsés Gábor, Cser Szabolcs, Jungbluth Balázs, Kiss Ágnes és Szakács Magdolna jutottak az országos döntőbe. A tollaslabdán kívül más sportágakban is országos döntőbe jutottak diákjaink: jéghokiban és triatlonban. A harmadikos Jungwirth Gábor súlyemelésben a 99 kg fölötti kategóriában az Országos Diákolimpián első lett. A városi és megyei diákolimpián is eredményesen szerepeltek sportolóink. Az előbbin úszásban a leányváltó első, a fiúváltó második lett, az utóbbi gyorskorcsolya versenyén a fiúváltó első, a leányváltó a második helyen végzett.

Építőanyagvizsgálat az ötvenes évek végén

Ultrahangos betonvizsgálat 2000-ben

Több nagyszerű élménnyel is gazdagodtak diákjaink. 1994 márciusában Szabó Lilla tanárnő szervezésében a negyedikesek látogattak a Paksi Atomerőműbe, Miklós Andrea és Kelbertné Nun Ilona tanárnők pedig ebben a tanévben is megszervezték a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorának meglátogatását. Nyáron pedig Várkonyi Gáborné osztályfőnök szervezésében és vezetésével a 4.d osztály tanulói vettek részt egy tíz napos székelyföldi vándortáborozáson, ahol a magasépítő osztály diákjai a természet csodái mellett a székelyföldi építészetet is tanulmányozták.
1994 májusában – egy városi felmérés kapcsán – készült el egy újabb összegezésünk a számítástechnika oktatásának és tárgyi feltételeinek iskolai helyzetéről. Az első két évfolyamon XT gépeken folyt az elméleti és gyakorlati oktatás, az ötödik évfolyamon 386 SX számítógépeken történt mindez. Az órarendi keretek között történő oktatáson túl tanárok és diákok rendszeresen használták a számítógépeket szemléltetésre, gyakoroltatásra, számítások elvégzésére, ismeret-ellenőrzésre, építőipari költségvetés készítésére, építészeti tervezésre a matematika, fizika, földméréstan és földméréstan gyakorlaton kívül már az útépítéstan, gazdaságtan és épületszerkezetek tantárgyakban is. Mindezek mellett diákjainknak délutánonként egyénileg is lehetőségük volt ezekkel a gépekkel és programokkal dolgozni. Számítógép segítette az iskola gazdasági és adminisztrációs munkáját is. Az iskolai költségvetésből, szakképzési támogatásból és pályázati pénzekből vásároltuk ezeket. Állományunkat 14 db XT, 16 db 386 SX, 2 db 286-os, 2 db 486-os számítógép, 8 db nyomtató, egy-egy darab A1-es plotter, színes scanner, digitalizáló tábla és LCD kivetítő képezte, és programok sokasága. A használóknak 12 db AutoCad 11.0, valamint DOS 5.0, Windows 3.1, Windows for Worksgroup, Word for Windows 2.0, Excel 4.0, Novell, MapInfo, Coreldraw 3.0, PC Cosmos programok álltak rendelkezésére.
A felhasználást elősegítendő rendszeresek lettek a házi tanfolyamok, ahol az iskola tanárai és dolgozói elsajátíthatták a gépek és programok használatához szükséges ismereteket. 1993 januárjában a gazdasági és adminisztratív dolgozók részére Tóth László tartott egy 40 órás számítástechnika tanfolyamot, a következő év januárjában pedig a tanárok részére egy 25 órásat.
Az oktatást segítő tárgyi feltételek gyarapodását jelentette az is, hogy 1994 tavaszán egy kilenc üléses Peugeot típusú mikrobuszt vásárolt az iskola.
Álljon itt néhány tényszerű adat az iskola 1991 és 1994 közötti időszakáról.
Nappali tagozatos tanulóink száma 1991–92-ben 632, 1992–93-ban 613, 1993–94-ben 580, 1994–95-ben 563 volt, a felnőttképzésben résztvevőké ugyanezen időszakban 99, 77, 81, 55 fő. A tendencia mindkét esetben a csökkenést jelzi. Tanulságosan alakult a nappali tagozatos utolsó évfolyamos tanulók szakmánkénti létszáma is. 1991–92-ben 48 magasépítő illetve 45 útépítő tagozatos tanulónk volt, 1992–93-ban 50 : 47, 1993–94-ben 50 : 31, 1994–95-ben 71 : 24 volt az arányuk.
Miközben ezekben az években a tantestület tagjai gyakran cserélődtek, a létszám állandó volt. A pedagógusok száma 1991–92-ben 42, 1994–95-ben 44 fő volt. Ebből az elméletet oktatók száma 35 illetve 36, a szakoktatók száma 7 illetve 8 volt. 26 tanterem – köztük számítástechnika szaktantermek és fizika előadó –, 8 műhelyterem, az útépítő gyakorlathoz egy külső telephely, laboratórium, tornaterem, udvari sportpálya, könyvtár, színpaddal rendelkező rendezvényterem és a szaktantermekhez kapcsolódó szertárak jelentették az oktatás és nevelés tárgyi feltételeit. Írásvetítő, videó és zártláncú televízió használatára minden tanteremben lehetőség volt. Az egy tanteremre jutó tanulók száma 24 illetve 22, az egy osztályra jutó tanulók száma 30 illetve 29, az egy pedagógusra jutó tanulók száma pedig 15 fő volt.
Az 1994–95-ös iskolaévet is jelentős személyi változásokkal kezdtük. Távoztak az iskolából Fülöpné Nagy Melinda, Szarka Andrea és Polányi Péter, valamint már a tanév megkezdése után Sárközi Lajos is. A tantestület új tagjai a számítástechnikát tanító Kormos György, egyéves szerződéssel a matematika-fizika szakos Ludányi László és 1994 októberétől az iskola egykori diákja, Kuna Lászlóné mérnök. Vajnai Endréné is ekkor kezdett újra tanítani. A műszaki igazgatóhelyettes Tóth László lett.
A jelentkezők számának tartóssá vált csökkenése ismét útkeresésre ösztönzött bennünket. Képzési struktúránkat két területen szerettük volna módosítani. Szakmai téren választékbővítéssel: a vízügyi technikusi szak beindításával, közismereti vonalon a szakmunkások két éves szakközépiskolájának nappali tagozatos formában történő megkezdésével.
Oktatási struktúránk módosításának tervezetét 1994 októberében készítettük el, finanszírozását a fenntartó önkormányzattól kértük. A két szakunkat megtartva szakmai profilunkat egy harmadikkal, a vízügyi technikusi képzéssel kívántuk bővíteni. Felsorakoztatott érveink között szerepelt, hogy mivel a Dunántúlon ilyen típusú képzés csak Barcson és Győrben folyik, megoldaná a térségünk ilyen jellegű képzési hiányát, és így a városnak is előnyös lenne. Úgy véltük, hogy a tantestület jelenlegi összetételében is alkalmas az új szak indítására, de a gyakorlati képzéshez szükség lenne egy élővíz mellé telepített tanműhelyre és laboratóriumra. Találtunk is ilyen célra alkalmas, önkormányzati tulajdont képező élővizes területet a Hármashíd térségében a Gaja-patak és a Kereszttöltés út között. Ezt és az épületek megvalósításának 4,5 millió forintos anyagköltségét kértük az önkormányzattól. Az építési munka elvégzését, valamint a tantervek és óratervek kimunkálását az iskola vállalta. A műszaki berendezések megvásárlásához szükséges összeget a támogató cégektől, a szakképzési alapból és pályázatokból véltük előteremthetőnek. A térség vízügyes cégei, így a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Fejérvíz Rt. és a Dunántúli Regionális Vízművek is támogatták elképzelésünket, de finanszírozási okok miatt nem sikerült elnyernünk a fenntartó támogatását. Engedélyezték viszont a szakmunkások szakközépiskolai osztályának indítását.
Az 1994 novemberi nevelési értekezletünk legfontosabb feladata az iskola pedagógia programtervezetének megvitatása és elfogadása volt. Kidolgozása már az előző tanévben megkezdődött. Ennek során a munkaközösségek szóban és írásban is kifejtették véleményüket, és megfogalmazták javaslataikat is. Ezt a munkát zárta most le a program nevelőtestületi elfogadása. Az iskolák cél-, eszköz- és feladatrendszerének meghatározását és ezzel egyéni arculatának megfogalmazását, valamint ezek pedagógiai programban való nyilvánossá tételét az 1993. évi közoktatási törvény tette kötelezővé. Sok szempontú munka elvégzését követelte meg ez az iskolavezetéstől és a tantestülettől egyaránt. Megkövetelte az oktatás-nevelés folyamatában mutatkozó gondok és problémák kritikus elemzését, azok szakszerű megoldási javaslatainak kidolgozását, az iskola oktatási és pedagógiai célkitűzéseinek meghatározását. Az 1994. november 18-án elfogadott pedagógiai program bemutatta az iskolában folyó oktatás szerkezetét és tartalmát, szólt a képzési célokról és feladatokról, tartalmazta nevelési céljainkat, rögzítette a tanulók értékelésének és minősítésének elveit és a tanórán kívüli tevékenységformákat is. Konkrét döntéseink közül az egyik a magasabb évfolyamra lépés feltételeiről szólt: „Az a tanuló, aki egy vagy két tantárgyból elégtelen minősítést kap, javítóvizsgát tehet. Aki három vagy több tantárgyból nem éri el az elégséges szintet – a tantestületnek már az 1994. augusztusi tanévnyitó értekezleten hozott döntése alapján – tanulmányait csak osztályismétléssel folytathatja.” A másik ilyen jellegű döntésünk a technikusi évfolyam megkezdésére vonatkozott. Annak indulásakor minden diáknak megengedtük az V. osztály megkezdését. Ezt követően viszont egyre többeknek nem sikerült a júniusi érettségi vizsga letétele leginkább azért, mert a negyedik év végén egy vagy két tárgyból eredménytelenek voltak. Így egyre növekvő számban kezdték meg úgy az ötödik évet, hogy közben az őszi érettségi vizsgára is készülniük kellett. Az őket tanítók véleménye szerint ez is szerepet játszott az ötödik év tanulmányi eredménytelenségében és hiányzásaiban. Pedagógiai programunkba is bekerült határozatunk: csak érettségivel lehet ötödik osztályba lépni. 1995 szeptemberében a tantestület ezt a döntést megerősítette. A kérdésre történő visszatérésünk előzménye az volt, hogy szülők kérvényezték annak megváltoztatását. Nem született könnyen döntés. Miközben az elvvel a tantestület minden tagja egyetértett, amikor már egyénekről volt szó, érezhetővé vált az elbizonytalanodás. Szavazáskor 28-an mondtak igent az eredeti döntés mellett, 11-en a megváltoztatása mellett, így a tantestület megerősítette az 1994-es döntését. Az 1996–97-es év tanévzáró értekezletén ismét a nevelőtestület elé került az ötödik évfolyamra lépés feltételeinek változatlanul hagyása vagy esetleges módosítása. A döntés eredményeként a testület a pedagógiai program vonatkozó részét a következőképpen módosította. Az ötödik évfolyamra lépés feltételei: az érettségi bizonyítvány megléte valamint a kötelező nyári szakmai gyakorlat teljesítése. Az a tanuló, aki a negyedik osztályban javítóvizsgát tesz és a szeptemberi javító érettségi vizsgára bocsátható, az érettségi bizonyítvány megszerzéséig feltételesen folytathatja tanulmányait. Az érettségi vizsgára való felkészülés miatt tanulmányi kötelezettségeinek teljesítése alól nem mentesülhet. Sikertelen érettségi vizsga esetén tanulói jogviszonya az adott tanévben megszűnik. A módosításban több tény játszott szerepet: az egyértelmű szülői és tanulói érdek mellett az iskola finanszírozási és foglalkoztatási érdekei is.
A társadalomban tapasztalható jelenségek miatt ezekben az években többször hallgattunk meg rendőrségi tájékoztatást. Az 1994-es novemberi nevelési értekezletünkön „A rendőrség és a pedagógusok együttműködése az ifjúságvédelem”-ben kérdéséről hangzott el egy előadás.
Ez a tanév is bővelkedett versenysikerekben. Miskolcon, a szakmai tanulmányi verseny utas döntőjének nyertese T. Nagy Tamás negyedikes tanuló lett, a két ötödikes: Schmidt Norbert és Adorján Zoltán az ötödik illetve a nyolcadik helyen végzett. Felkészítésükben az előző évekhez hasonlóan Tövisháti Andrásné, Tóth László és Varga Imre játszottak meghatározó szerepet. Az „Emese álma” történelmi vetélkedőn, melynek témája a honfoglalás, az államalapítás kora és a középkori magyar történelem volt, a Havasi Andrea, Lencsés Gábor, Szabó István alkotta csapat a megyei döntő megnyerése után a területi döntőről is győztesként jutott az esztergomi országos döntőbe, ahol 1995 májusában a negyedik helyen végzett. Felkészítő tanáruk Szvoboda Ágnes tanárnő volt. A városi Jedlik Ányos elektrotechnikai versenyen az első három helyezett jákys-diák volt. Kelbertné Nun Ilona és Miklós Andrea tanárnők tanítványai, Tóth József, Pataki Csaba és Törzsök József harmadik osztályos tanulók érték el ezt a szép eredményt. Erdősi Ildikó felkészítő munkáját követően a Hekkel Gyöngyi, Krebsz Ildikó, Magyar Erika, Fodor Balázs, Joó Enikő összetételű csapat a megyei vöröskeresztes versenyen második helyen végzett.
Országos sportrendezvénynek is helyt adtunk. A középiskolások tollaslabda bajnokságának országos döntőjét 1995 márciusában iskolánkban rendezték.
Diákjaink több élménnyel is gazdagabbak lettek. A téli szünet előtt volt a Jáky-nap, melynek központi rendezvénye a „City-run” vetélkedő volt. Ez a számháború jellegű játék a belvárosban zajlott, ahová a résztvevők zászlókkal vonultak. 1995 márciusában ismét vendégünk volt Gregor József operaénekes. 1995 nyarán Várdai Lajosné tanárnő vezetésével diákjaink egy csoportja a Magas-Tátrában táborozott. Ságer Ernő osztályfőnök úr vezetésével pedig utas osztálya egy ausztriai szakmai tanulmányi kiránduláson vett részt, a szakmai program keretében meglátogatták a wolpfingeni Baumit cementgyárat és a gleisdorfi Bramac cserépgyárat is.
Az 1995–96-os tanévben beiskolázási nehézségek miatt a két magasépítő osztály mellett csak egy útépítő osztályt tudtunk indítani. A hiányzó negyedik osztályt az pótolta, hogy bekapcsolódtunk egy széleskörű érdeklődésre épülő képzési formába: nappali tagozaton indítottuk a szakmunkások két éves szakközépiskolai osztályát. A levelező tagozaton ismét volt első osztályunk, így ott első, harmadik és negyedik osztályban kezdődhetett meg az oktatás. Itt a négyéves tanulmányokat érettségi-képesítő vizsga zárja, és egy újabb év sikeres elvégzése után lehet technikusi képesítést szerezni. Mivel az előző tanévben ezen a tagozaton nem voltak érettségizőink, így most nem indult ilyen típusú technikusi osztályunk.
A tanulói létszám csökkentése és a kötelező óraszám várható emelése miatt a tantestület létszáma is csökkent. Szerződéses kollégáktól vált meg az iskola, és nem vettünk fel újakat sem. A szerződéssel eddig nálunk tanítók közül Isépy Lászlóné, Szünder András és Ludányi László szerződése nem került megújításra, és Gonda Gertrúd is munkahelyet változtatott. A már évek óta tartó sajnálatos tendencia is folytatódott. Éreztette elszívó hatását a vállalkozói szféra: eddig nálunk tanító mérnökök találták meg ott sokkal jobban a számításaikat, ezért közülük többen, akár tanév közben is, átpártoltak oda. Ságer Ernő és Mészáros József félévkor illetve a tavaszi szünetben mondtak búcsút az iskolának. Varga Imre pedig, aki azóta is aktív tagja a tantestületnek, most kezdte meg nyugdíjas éveit. Több évtizedes munkájának elismeréseként ekkor kapta meg a Pedagógus Szolgálati Érdemérmet.
Az iskola vezetésében is változás következett be. Filep László, igazgatói megbízatásának lejárta előtt egy évvel, visszalépett. Még 1994 decemberében annak a szándékának a kinyilvánításával adta be lemondását, hogy a tanévet még igazgatóként végigviszi, majd azt követően továbbra is az iskolában kíván tanárként dolgozni. Az 1995. augusztus 1-jével betöltendő igazgatói állásra kiírt pályázat azonban eredménytelen maradt. A fenntartó önkormányzat megbízott igazgatónak Várkonyi Gábornét nevezte ki, így az 1995–96-os tanév már az ő igazgatásával kezdődött.
A tanév jelentős eseménye volt az iskolai alapítvány létrejötte. Azt kettőszázezer forinttal az iskola egykori diákja, Incze Domokos hozta létre „Jáky-alapítvány” néven. Az alapító okiratból megörökítésre méltó az alapítvány céljait megfogalmazó fejezet. Ez az alábbiakat tartalmazza:

„· A Jáky József Műszaki Szakközépiskolában folyó oktató-nevelő munka és szakmai képzés minőségi fejlesztésének támogatása.
· A képző intézmény és a szakma közötti állandó kapcsolat fenntartását célzó közösségi, szakmai programok szervezésének támogatása.
· Dr. Jáky József szakmai munkásságához méltó, az iskolát gyarapító, oktatási célú szellemi alkotások díjazása.
· A kiemelkedő tanulmányi eredményt elérő tanulók számára az iskola által adományozott Jáky-plakett és Jáky-érem kitüntetésekhez társuló jutalomösszeg biztosítása.
· Olyan jó tanuló diákok ösztöndíjjal való támogatása, akik rossz anyagi körülményeik miatt az iskolát nem tudnák elvégezni.
· Az iskola nyugállományba vonult oktatóinak támogatása”
Az alapító okirat 1996 áprilisában készült el, a bíróság május végén jegyezte be az alapítványt, majd 1998. november 12-én a megyei bíróság közhasznú szervezetté minősítette át azt. Az alapítvány vagyonának kezelője és döntéshozó szerve a kuratórium, amely 5 főből áll. Elnöke Várkonyi Gáborné, tagjai: Csillag György, Filep László, Tóth László és Szvoboda Ágnes.
Megléte óta az alapítvány két tanulóját jutalmazta. Sárkány Bencét, aki kimagasló tanulmányi eredménye és több területen – matematika, fizika, történelem – elért versenyeredményei alapján szolgált rá az elismerésre, és 1998 májusában a ballagáson vehette át azt, és Kovács Tímeát, akit a számára az 1998–99-es tanévben biztosított ösztöndíj is segítette a további eredményes tanulásban és versenyeredménye elérésében. A két kiváló diák elismerése mellett egy szomorú esemény bekövetkeztekor, az iskolánkban 1951 óta tanító Szabó László tanár úr halálakor, az ugyancsak évtizedeken át itt tanító feleségét, Szabó Lászlónét segítette az alapítvány 1999 márciusában.
Az alapítvány törzstőkéje magánszemélyek és cégek befizetése révén kezdettől fogva növekedett. Összegét a gyakorlati oktatás keretében vállalt fizető munkák is gyarapították: azok ellenértéke a Jáky-alapítvány számlájára került. Így annak ös szege már az 1996–97-es tanévben megháromszorozódott, jelenleg pedig kamatokkal megnövelt értéke már több mint 2 millió forint. Reményeink szerint ez a nemes célokra felhasználható összeg majd azzal is nőni fog, hogy sokan, akik életükben valamiért fontosnak érzik a Jákyt, jövedelemadójuk 1 százalékának átutalásával is kifejezik azt


Szemeloszlási vizsgálat az ötvenes évek végén

… és napjainkban

A tanév legjelentősebb versenyeredménye 1996 áprilisában Győrben született, ahol az OSZTV utas döntőjét a tavalyi győztes T. Nagy Tamás, immár ötödikesként, ismét megnyerte, Rakovich Richárd pedig ötödik lett. Eredményük Tövisháti Andrásné és Varga Imre felkészítő munkáját is dicséri. A városi Jedlik Ányos Elektrotechnikai Versenyen a nem villamos szakközépiskolák kategóriájában is megismételték diákjaink a tavalyi kiváló eredményt. Kelbertné Nun Ilona és Miklós Andrea tanítványa: Tóth József, Sebestyén Tamás, Molnár János végeztek az első három helyen. A városismereti versenyen induló csapataink közül az egyik harmadik helyezést ért el.
Hosszú idő óta először ismét átadhattuk a Jáky-plakettet is. A négy éven át kiváló tanulmányi eredményt elért Törzsök József 4.b osztályos tanuló érdemelte ki azt.
Több éven át végzett eredményes munkájának elismeréseként Mózer Edit tanárnő 1996 februárjában vette át az „1995. év testnevelője” kitüntető elismerést. Tanítványai ezekben az években tollaslabdában az ország legjobbjai között voltak.
Tanulóink ebben a tanévben is több szakmai programon vehettek részt. Ezek egy részének helyszíne az iskola volt. Itt tartották termékismertető előadásaikat és termékbemutatójukat a Rigipsz és az Ytong cégek. Évek óta rangos szakmai esemény a Közutas Szakmai Nap, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület területi szervezetével közösen rendezünk: most is otthont adtunk ennek a rendezvénynek. Harmadikos utas osztályunk is ekkor lépett az egyesület tagjainak sorába.
Az elérhető közelségben lévő építkezésekre, forgalmi csomópontokhoz – ahol többnyire volt jákys az építésvezető – a szaktanárok rendszeresen elviszik tanítványaikat. Ebben a tanévben tanáraik – Tövisháti Andrásné, Szigeti-Szászné Nagy Csilla, Vajnai Endréné, Császárné Boros Erzsébet – szervezőmunkájának eredményeként az ország távolabbi pontjaira is eljuthattak. Töltésalapozás építését nézték meg, Békéscsabára a Jamina gyár meglátogatására utaztak, Budaörsön monolit vasbeton építést tanulmányoztak, Budapesten a Nyírő Gyula Kórház, Tatabányán a Szent Borbála Kórház épületbővítésével ismerkedtek.
A szakmai programok mellett más típusú programokat is szerveztünk. Folytatódtak a rendszeres operalátogatások: 14 tanár, 17 jelenlegi és 11 már végzett diák voltak bérlettulajdonosként ennek résztvevői. A Jáky-napon „Legkedvesebb versem” címmel szavalóverseny, „A honfoglalás és államalapítás” témájában pedig tizenegy csapat részvételével történelem vetélkedő volt.
A tanévkezdésre fejeződött be – iskolánk történetében egyébként nem először – a még meglévő gázkonvektorok lecserélésével a fűtéskorszerűsítés. Így az iskolaépület minden helyiségében távfűtés szolgáltatja a meleget.
Az elmúlt évekhez, sőt évtizedekhez hasonlóan ebben a tanévben is jelentős munkák elvégzésére került sor a gyakorlati oktatás keretében. Már a tanévkezdésre elkészült két tanterem, a 61-es és a 62-es teljes felújítása, a tanév során ezek száma további néggyel gyarapodott: a 16-os, 18-as, 38-as és a 47-es tantermek kaptak új külsőt. Bánhidi Lajos vezetésével elkészült a szabadbattyáni óvoda fa mászókája is, melynek átadásán együtt örültek készítői annak használóival, és ezt a szombathelyi regionális televízió is megörökítette és híradójában sugározta.
A tantestület életében fontos döntés volt az 1995. december 15-i országos pedagógus sztrájkhoz való csatlakozás. Tiltakozásunk kifejezésre juttatása volt ez az oktatás ellehetetlenedett finanszírozása és az egyre nehezebbé váló életkörülmények miatt, mely már nemcsak a pedagógusok értelmiségi létformáját fenyegette, hanem sokuknál a mindennapi, emberhez méltó megélhetést is. Ez utóbbi kézzel fogható bizonyítéka volt a mérnökök pályaelhagyása, a végzős nyelvszakosok esetében pedig már eleve a pálya elkerülése.
1995 áprilisában Székesfehérvár Megyei Jogú Város önkormányzata oktatási stratégiájának kidolgozásához bekérte intézményeinek rövid és hosszú távú fejlesztési tervét. Az iskola tantestülete 1995. március 29-én 30 támogató szavazattal 7 fő tartózkodása mellett – korábbi állásfoglalásához hasonlóan – rövid és hosszú távú stratégiai célkitőzésként nem az iskolatípus megváltoztatását, hanem a képzési struktúra bővítését tűzte ki célul. Szakközépiskolaként határozta meg intézményünket, mely érettségit és szakmai képesítést biztosít. Ennek szellemében a testület az építőipari szakokon folyó képzés megtartása mellett bővítésként elfogadta az informatikai szakirányt, és 1995 szeptemberében a fenntartó önkormányzathoz benyújtotta szakindítási kérelmét és a térinformatikai szak indításának tervezetét. Az új szakon, mely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, felsőfokú térinformatikusok képzését kívántuk megkezdeni.
A térinformatika, a térbeli információk tudománya, egy viszonylag új ága az informatikának, melynek rohamos elterjedése az elkövetkező évek egyik jellemzője lesz. Grafikus alapú – térkép alapú – adatbázis kezeléssel egyetlen rendszerbe integrálja a térbeli és leíró információkat, ezzel biztosítva alkalmas keretet az adatok újfajta nyilvántartásához, elemzéséhez, a döntés előkészítésekhez. Rendkívül jól hasznosítható utcahálózat tervek, közműnyilvántartás, természeti erőforrások – erdő-, vadgazdálkodás, környezetvédelem – tervezésénél. Az önkormányzathoz benyújtott szakindítási kérelmünkben részletekbe menően is leírtuk a térinformatika alkalmazási területeit, bizonyítandó a képzés megkezdésének szükségességét.
A térinformatika felhasználható
· utcahálózat alapú címkeresés, útvonal optimalizálás, helyzeti elemzés és telepítés tervezés, evakuálási tervek kidolgozásánál;
· természeti erőforrás alapú erdő- és vadgazdálkodás, vadvizek védelme, üdülőterületek tervezése, árvízi és mezőgazdasági területek kezelése, talaj-vízmodellezés, környezetvédelem területein;
· a földrészlet alapú tulajdonos nyilvántartás, körzetesítés, kisajátítás, környezeti állapot nyilvántartás, vízminőség szabályozás során;
· a közműnyilvántartásban: lehetővé téve a földalatti csővezetékek és kábelek nyilvántartását, az elektromos hálózatok egyensúlyban tartását, a közműkarbantartás tervezését, az energiafelhasználás követését egyaránt.

Ez a képzés olyan ismeretekhez juttatja a tanulókat, amelyek ma már minden munkahelyen nélkülözhetetlenek: a számítógépes kommunikáció képessége alapkövetelmény. Az alapismereteken túl a térinformatikai programok és adatbázisok kezelésére is felkészített tanulóink iránt várhatóan nagy lesz a munkaerőpiaci igény. A város és a megye önkormányzatai, a földhivatalok, a közszolgáltatók, – a gáz-, villamos- és vízművek – az államigazgatás szervei már ma is használják a térkép-alapú számítógépes nyilvántartási rendszereket, és ezek a jövőben egyre általánosabbá válnak. Így az új szakirány szerint kiképzendő középfokú szakemberekre szüksége lesz a térinformatikai rendszereket alkalmazóknak. A felsőoktatásban már több helyen képeznek térinformatikusokat, de középiskolai képzés csak egyetlen helyen folyik, a budapesti Neumann János Szakközépiskolában. Pedig rendszerkezelőként, elemzőként, operátorként a középiskolában végzett szakemberekre is nagy szükség lesz. Pályázatunkhoz mellékeltük a Neumann elfogadott óratervét is – ennek alapján ott már 1994 óta folyik a tanítás –, mert ennek adaptációjával kívántuk az oktatást megkezdeni.
Tervezetünkben nemcsak a térinformatika fontosságát tártuk a fenntartó elé, hanem két fontos tényről is biztosítottuk az önkormányzatot. Arról, hogy a térinformatikai képzés beindításának személyi feltételei iskolánkban adottak, és részben a tárgyi feltételek is. De ez utóbbi teljessé tételéhez szükség van térinformatikai programok futtatására alkalmas számítógépekre, perifériákra, térinformatikai programokra, melyek mindegyikét pályázati pénzekből és a szakképzési alapra közvetlenül hozzánk befizetett összegekből kívánjuk beszerezni. Így az iskolafenntartó önkormányzat képviselőtestületétől „csak” a térinformatikai technikusi szak indításának engedélyezését kértük, valamint a képzés tárgyi feltételeinek megteremtését célzó pályázataink támogatását.
Szakindítási kérelmünkről úgy gondoltuk, hogy a szakmai profilnak az a bővítése, amelyet a Jáky célul tűzött ki, segítene beiskolázási gondjaink kezelésében és jól szolgálná a város érdekeit is.
1995 november elején kaptunk választ. A fenntartó az iskola szakmai programját jónak, pedagógiailag megalapozottnak, a munkaerőpiaci igényekhez alkalmazkodónak mondta, és szervesen kapcsolhatónak a Földmérési és Földrendezői Főiskolán folyó ugyanilyen szakirányú felsőfokú képzéshez. Így, ha az önkormányzat által is támogatott pályázatokon az iskola elnyeri a tárgyi fejlesztésekhez szükséges összeget, „a térinformatika szakot az 1996–97-es tanévtől a Jáky József Műszaki Szakközépiskolában Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata mint fenntartó indítja”, és engedélyezi a szakra történő beiskolázást.
Ezek után az 1995–96-os tanév egyik fő feladata a térinformatika szak indításának előkészítése volt. Egymással párhuzamosan történtek a dolgok, hiszen a tervezett beruházással kapcsolatban már 1995 szeptemberében pályázatot nyújtottunk be a Decentralizált Szakképzési Alapot kezelő Fejér Megyei Munkaügyi Tanácshoz. A tervezett beruházás – 12 db 486 DX4 IBM-kompatibilis számítógép, 1 db Pentium szerver (központi számítógép) valamint 1 db Novell 4.1 (50 felhasználós) hálózati szoftver – összes költsége 5.940.000 Ft. Az igényelt támogatás összege 4.652.000 forint volt, melyet 1995 decemberében elnyertünk. Az Országos Képzési Tanácshoz 1995 novemberében benyújtott pályázatunkban 1.200.000 forint támogatást igényeltünk a szakképzési alapból. Az informatika hardver- és szoftvereszközei hihetetlen gyorsasággal fejlődnek és avulnak el, így az indulás óta is pályázatokon nyert támogatásokból valósítjuk meg a csúcstechnikát megjelenítő berendezés- és eszközfejlesztést.
A térinformatika szak beindításának előkészítését nemcsak a tárgyi feltételek megteremtése jelentette, hanem az új szakra történő sikeres beiskolázás előkészítése is. Ehhez felhasználtuk az írott és az elektronikus sajtót is. 1995 decemberében a Fejér Megyei Hírlap adott hírt az új szakról, a szombathelyi regionális televízió pedig riportban számolt be az egész Dunántúlon érdeklődést kiváltható új képzés indításáról.
Az igazgatói állásra 1996 tavaszán kiírt pályázat eredményes volt. A két pályázó közül Várkonyi Gáborné nyerte el a tantestület többségének támogatását, az ő pályázatát támogatta az önkormányzat oktatási bizottsága is, így 1996. augusztus 1-jétől öt évre szóló kinevezést kapott. A nevelési igazgatóhelyettes Filep László lett, a műszaki igazgatóhelyettes Tóth László maradt. A tantestületből Kormos György és Sárközi Lajosné távoztak. Mágó Lászlóné, akinek több évtizedes lelkiismeretes munkáját a Pedagógus Szolgálati Érdemérem kitüntetéssel ismerték el, nyugdíjasként is a korábbi időszakhoz hasonló eredményességgel tanított tovább. Az iskola új tanárai Sztanekné Dr. Apai Gabriella építészmérnök, Tamás Ferenc matematika-fizika-számítástechnika, Szíjártó József matematika-fizika, Hortobágyi Marina angol-német szakos tanárok és Fejér Elwira földmérő lettek. De a személyi változások ezzel nem fejeződtek be. Fejér Elwira helyett 1997. január 1-jétől Varga Imre teljes óraszámban vette át földméréstan óráit. Kovács Péter 1996. november 1-jei távozása után Gallai György – részfoglalkozású kinevezéssel – segítette az órák ellátását, Kuna László 1997. február 1-jei elmenetele után Marton János építőmérnök lett a tantestület új tagja. Az 1996–97-es tanévben is folytatódott tehát az évtizede tartó tendencia: a mérnökök – legtöbbször tanév közben – vállalkozói szférába vándorlása nem először teremtett nehéz helyzetet. Helyükre mindig szakképzett, de tanítási gyakorlattal nem rendelkező mérnökök kerültek.
De nemcsak a tantestületben történt változás. Távozott a munkáját mindenki megelégedésére ellátó iskolatitkár Tánczos Jánosné is. Munkakörét a nagy tapasztalattal rendelkező, az iskolai viszonyokat jól ismerő Szabó Ferencné vette át. A titkárság új munkatársa Tóthné Szőke Antónia lett. A házmester-portás munkakört 25 éve betöltő Vida Ferenc is nyugdíjba ment.
Az 1996–97-es tanévben a tanulói létszám az előző évihez képest növekedett. Ebben szerepe volt a képzési kínálat bővülésének: a térinformatikai szak beindításának. Így öt első osztályunk volt: egy térinformatikus, két magasépítő, egy utas és egy szakmunkások szakközépiskolai osztálya. Velük együtt 582 tanuló kezdte meg a tanévet. Levelező tagozaton első, második, negyedik és technikusi osztályaink voltak, összesen 90 fővel. Megváltozott az évfolyamok számozása: az általános iskola nyolcadik osztályát követően a középiskolában kilencedik, tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik és tizenharmadik évfolyamra járnak a tanulók.
Már az előző tanév záróértekezletén büszkeséggel is párosuló örömmel nyugtáztuk, hogy az iskola alagsorában 1992-ben megkezdett jelentős munka építőmesteri szempontból végéhez ért, a labor csempézésének kivételével befejeződött. 1996. augusztus 30-án volt a műszaki átadás, majd szeptember 13-án városunk alpolgármestere avatta fel az épület értékét 6,4 millió forinttal megnövelő tanteremegyüttest, amely az alagsor építészeti átalakításával és döntően saját munkával született: azt szakoktatóik irányításával és aktív közreműködésével tanulóink építették meg. Talajmechanika laboratóriummal, lépcsőzetes előadóteremmel és egy szertárral bővültek és javultak az oktatás tárgyi feltételei.
Tanévkezdésre elkészült az újonnan kialakított számítástechnika terem is, ahová megtörtént a térinformatika szakhoz szükséges, és az 1995-ös pályázati pénzből megvásárolt géppark telepítése is. A Centralizált Szakképzési Alap pályázatán 1996 novemberében elnyert támogatásból pedig videoprojektort is vásároltunk.
Ennek a tanévnek szakképzési hozzájárulásából megvalósított legnagyobb eszközberuházása egy oktatáshoz fontos mérőműszernek, a betontörő gépnek a beszerzése volt. Nagy szükség volt erre, mert mindkét építőipari szakunk tantervében szerepelnek laboratóriumi anyagvizsgálatok, melyek során feladat az elkészített beton próbatestek szilárdsági étékének meghatározása és ellenőrzése is.
Az iskolaépület folyamatos karbantartásának is születtek eredményei. Több nagyszabású szakipari munkát külső vállalkozóval végeztettünk el: a Deák Ferenc utcai főépületen folytatódott a tetőszigetelés, megtörtént harminc, sokszor életveszélyessé vált ablak cseréje és a lépcsőház felújítása. A nyári szakmai gyakorlaton valósult meg négy tanterem, a kultúrterem és a vizesblokkok rendbehozatala, tanév közben pedig egy műhelyöltöző kialakítása. Cserepes fedélszék került az udvari kerékpártároló fölé, és térburkolat kialakítására is sor került a garázsbejáró előtt. Segítettük a Zsolt utcai szociális otthon 120 méteres járdájának burkolását, és a Május 1-téri Általános Iskolában egy nagy külső felület vakolásával és meszelésével tettük lehetővé az Európa-napi rajzverseny megrendezését.
A hosszú évek óta a közért, így a városért is végzett munka elismeréseként, elsősorban a Szentlélek temető I. világháborús sírkeresztjeinek színvonalas elkészítéséért, 1996 augusztusában Podmaniczky-díjat kapott az iskola.
Az 1996–97-es tanévben is folytatódott a már előző tanévekre is jellemző dokumentum készítő munka. Ennek során megtörtént a NAT és a bevezetése kapcsán módosított közoktatási törvény (1996. LX II. tv.) iskolai alapdokumentumokba történő megjelenítése: előírásai átvitelre kerültek a Szervezeti és Működési Szabályzatba és a Házirendbe is. Ez a rövid tényközlés azonban jelentős munka elvégzését takarja, mint ahogy a nemzeti alaptantervet is figyelembe vevő új pedagógiai program kidolgozása és a szakmai programok OKJ követelményeknek megfelelő átdolgozása is. Elkészítésük komoly szakmai kihívás volt.
Ez az iskolaév sem múlt el az iskolafejlesztés újabb tervének elkészítése nélkül. 1996 októberében a fenntartó önkormányzat hat évre szóló intézményfejlesztési koncepciójának elkészítéséhez a nevelőtestület ismét átgondolta és jóváhagyta a hosszú távú intézményi stratégiát. Képzési struktúránkról – 1950 óta útépítő, 1976 óta magasépítő, 1996-tól térinformatika technikusi szakok – az volt a véleményünk, hogy : „szakképzési kínálatunk egyedülálló, a megye szakképző intézményeiben középfokon ilyen képzés nincs, ezért fenntartása indokolt, mint ahogy a felnőttképzés mindkét formájának is”. Ezért ezt a kialakított szakmai szerkezetet kívánjuk a jövőben is folytatni az OKJ szerinti szakképzés alapján magasépítő technikus, közlekedésépítő technikus és térinformatikus szakokon.

Teodolit 1958-ban

Digitális tahiméter 2000-ben

Területmérés poláris planiméterrel

Területmérés digitális planiméterrel

Az iskolatörténetet író dilemmája, hogy az iskola múltjának és jelenének számbavételekor kell-e szólnia, szabad-e szólnia a nehézségekről. A fél évszázad alatt iskolánk tanárai és tanulói annyi önbizalmat és büszkeséget is adható eredményt és sikert értek el, hogy nyugodtan vállalható gondjaink megörökítése is, hiszen ez még inkább felértékeli azokat a teljesítményeket, melyekkel nemcsak a múltban büszkélkedhetett az iskola, hanem a jelenben is. Versenyeredményeink, a sportsikerek, az az értékteremtő munka, mely nemcsak szellemiekben, hanem az iskolaépület folyamatos bővítésében és karbantartásában is realizálódik, az érettségi és képesítő vizsgák elnökeinek pozitív értékelései diákjaink tudásáról és kulturált viselkedéséről, feljogosíthat arra, hogy bepillantást engedjünk abba is, hogy milyen tanári és tanulói erőfeszítések és energia árán születtek és születnek meg ezek az eredmények.
Az elmúlt időszakban nemcsak azzal a tendenciával kellett szembenéznünk, hogy csökkent a jelentkezők száma, és különösen a nagy hagyományokkal rendelkező és kimagasló versenyeredményeket elért útépítő tagozat iránt esett vissza az érdeklődés, annak következményeivel is szembesülnünk kellett, hogy a jelentkezők mindegyikét felvettük. Így az utóbbi években nem kevés azon leendő elsőseink száma, akiknek bizonyítványában túl sok a hármas és néha a kettes is, de nemcsak a képzettségi, hanem a neveltségi szintjük is alacsony. Így a tanulmányi eredmények átlaga folyamatosan csökkent, az elégtelenek száma viszont folyamatosan emelkedett. Korábban nem jellemző tények is egyre jellemzőbbé váltak. Az egy tárgyas bukások mellett megjelent a több tárgyas, és növekedett azok száma is, akik a záró években: negyedik és ötödik osztályban kaptak elégtelent. Így az egyes tanulócsoportokban a tantárgyi átlagok már nem minden esetben érték el a két egészet.
A beiskolázott tanulók alkalmassá tétele a rendszeres és logikus tanulásra minden évben nehezebb lett. Sok esetben a képességekkel is, de még gyakrabban a munkamorállal és a szemléletmóddal voltak problémák. A tanulási eredménytelenség hátterében személyiségi és neveltségi problémák is meghúzódtak. Gyakran a motiváció hiánya, a szocializáció alacsony foka, a pszichikai fejlettség hiányosságai okozták a kudarcot. Mindezek együttesen eredményezték a felismerést: munkánk csakis a teljes személyiségre hatóan lehet eredményes. Ennek során tanítványainkat alkalmassá kell tennünk középiskolai tanulmányok végzésére: meg kell tanítanunk őket tanulni, el kell velük sajátíttatnunk az ismeretszerzés módszereit, fejlesztenünk kell az alapvető tanulási készségeket, a nevelésnek pedig még nagyobb szerepet kell kapnia a tanári munkában.
A tanulói eredményesség fokozásának módszereivel több ízben is foglalkozott a tantestület. Nevelési értekezletünkön a tanulás tanításának témakörében az erről könyvet is írt Oroszlány Péter tartott előadást, a Pedagógiai Intézet tanfolyamát elvégző Kelbertné Nun Ilona pedig az osztályfőnöki órákon elvégezhető programot próbálta ki.
Az ifjúságvédelmi feladatok is folyamatosan szaporodtak. Ezek sorában a szociális hátrány mérséklése könnyebben kezelhető, sokkal nehezebb megoldani a mentálisan veszélyeztetett gyerekek segítését. Ehhez nyújt támogatást Kelbertné Nun Ilona tanárnő, aki 1996 októberétől az iskola ifjúságvédelmi felelőse.
A tantestület munkájában mindig kiemelt fontosságú volt a tehetséggondozás is. Versenyfelkészítőkkel, egyetemi előkészítőkkel segítettük a tehetséges, dolgozni tudó és akaró diákjainkat a kiemelkedő teljesítmények elérésében. A nehézségek sorolása után most következzenek ennek eredményei: a tanév kiemelkedő sikerei.
Az útépítők országos versenyét az ötödikes Tánczos Zoltán nyerte, a második helyen a negyedik osztályos Tóth Zoltán végzett, Balogh Zoltán ötödik, Schmidt Zoltán hetedik, Vadász Viktor nyolcadik lett. Felkészítő tanáraik Tövisháti Andrásné, Varga Imre és Tóth László voltak. A magasépítők versenyén Varsányi Gábor hatodik helyezést ért el. Felkészítő tanárai Császárné Boros Erzsébet és Vajnai Endréné.
1996 decemberében iskolánkban rendezték az Országos Tollaslabda Diákolimpiát. Mózer Edit tanárnő tanítványai remekül szerepeltek. Aranyérmes lett a Botos Anikó és Csizmadi Péter vegyes páros, ezüstérmes a Botos Anikó, Böröczky Nóra lánypáros és a Csizmadi Péter, Minárik József fiúpáros. Az összetett eredmények alapján a középiskolák között a Jáky csapata második lett. Az Országos Diákolimpia kerékpár versenyén Baltavári Barna végzett az első helyen.
A Kaszás Gábor labdarúgó kupán az iskola csapata harmadik lett, a legjobb kapus címet Takács Zsolt érdemelte ki, a gólkirály pedig Nemes Nimród lett. A megyei triatlon versenyen Nagy Sándor lett a győztes, Stohl Andrea a második.
A Fejér megyei középiskolások matematika versenyén a harmadik osztályos szakközépiskolai kategóriában Szabó Lilla tanárnő tanítványai voltak eredményesek. Sárkány Bence végzett az első helyen, a második helyen pedig Mundi József.
A városi Jedlik Ányos Elektronikai Versenyen ismételten jákys siker született: Tóth Zoltán első, Mundi József második lett. Fizika tanáruk Miklós Andrea tanárnő.
A megyei német nyelvi versenyen kategóriájukban Mónus Róbert első, Etlinger József harmadik lett. Felkészítő tanáraik Lukács Józsefné és Révay Lászlóné voltak.
Több történelmi versenyen is sikereket értünk el. 1996 szeptemberében a „Székesfehérvár katonái” megyei hadtörténeti vetélkedőt kiemelkedő teljesítménnyel nyerte a Kocsis Péter, Sárkány Bence, Farkas Márk, Bátor András összetételő csapat. Felkészítő tanáruk Szvoboda Ágnes tanárnő volt. A versenyre történő felkészülés során került sor a Hadtörténeti Múzeum meglátogatására. Ez is segítette a csapatot annak a dolgozatnak az elkészítésében, mely a magyar hadművészet fejlődésének elemzése mellett áttekintést adott a megye legfontosabb katonai eseményeiről is. A döntő délutánján iskolatársaik is segítették a csapatot azoknak a kérdéseknek a megválaszolásával, melyek a Vörösmarty Rádióban hangzottak el. Az „Örökségünk 48” országos történelmi verseny döntőjébe két forduló sikeres teljesítése után jutottunk. Ezek egyik feladata egy dolgozat elkészítése volt a szabadelvű nemesség szerepéről az 1848-as jobbágyfelszabadításban. Az iskola csapata „Fűződött-e érdeke a nemességnek ahhoz, hogy változtasson egy olyan rendszeren, amelynek kivételezettje” címmel írta meg esszéjét. Az országos döntőn 1997 márciusában Debrecenben az iskola csapata második lett. Kocsis Péter, Sárkány Bence és Uri Péter érték el ezt a jó eredményt, felkészítőjük Szvoboda Ágnes volt. Az „Európa 2000” vetélkedőn a Kassai Jánosné felkészítette Nemes Dóra, Pinczés Zita, Pap László összetételű csapat az országos döntőben a kilencedik helyen végzett.
A megyei egészségvédelmi verseny megnyerése után az országos döntőben a hatodik helyet szerezte meg a Lengyel Edina, Karsai Edina és Tóth Renáta alkotta csapat. A megyei elsősegélynyújtó versenyt is az iskola csapata – Lepsényi Miklós, Erdélyi Andrea, Sáfár Bernadett, Bárány Helmik Orsolya, Tóth Renáta – nyerte meg. A versenyzők felkészítője mindkét esetben Erdősi Ildikó tanárnő volt.
Az iskola dolgozói közül többen részesültek elismerésben. Tövisháti Andrásnét Pedagógus Szolgálati Érdeméremmel tüntették ki, Szvoboda Ágnes tanárnő tanácsosi címet, Holti Béla szakoktató főmunkatársi, Szabó Ferencné iskolatitkár munkatársi címet kapott. És valamennyien kaptuk a kötelező óraszám emelést: 1997 februárjától az 20 óra lett.
Az 1996–97-es tanévtől változásokat vezettünk be a magasépítéstan tantárgy tanításában és osztályozásában is. Negyedik osztályban a heti nyolc órás tantárgy bontásban kerül oktatásra: hét óra magasépítéstan, egy óra alapozási ismeretek. Az ötödik évfolyam ugyancsak nyolc órás tantárgya három részre került felosztásra: öt óra magasépítéstan, két óra épületgépészeti ismeretek, egy óra számítógépes tervezés. A félévi és év végi zárójegyek megállapítása mindkét évfolyamon a részek osztályzatainak óraszám szerinti súlyozásával kerül megállapításra. Állásfoglalás született arról is, hogy a tantárgyi osztályozhatósághoz szükséges a rajzi feladatok elégséges minősítése, mint ahogy az elméleti tananyag elégséges szintű elsajátítása is feltétele az osztályozhatóságnak.
A tanév eseményeinek sorába tartozik az Európai Unióhoz való csatlakozás népszerűsítésére az önkormányzat szervezésében szeptemberben megrendezett Európa Nap. Tanítás nélküli munkanap biztosította annak lehetőségét, hogy a diákok is részt vehessenek a rendezvénysorozaton.
Örömmel mutattuk be egykori tanítványaink munkáit jelenlegi diákjainknak. Jákys építészmérnökök munkáiból nyílt kiállítás a kultúrteremben. Tatai Róbert és Kása Miklós állították ki terveiket és fotókon mutatták be a terveik alapján készült épületeket. Nem ez volt az első ilyen kiállítás. A Jáky-évfordulón állított ki Németh László, Mórocz Mariann és Lőrincz Attila.
A rendszerváltás a hivatalos ünnepek sorában is változást hozott. Már 1990 márciusában kormányrendelet intézkedett október 23-a, mint a köztársaság kikiáltásának napja munkaszüneti nappá nyilvánításáról, majd az egy évvel később az állami és nemzeti ünnepekről megszülető törvény október 23-át, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapját nemzeti ünneppé nyilvánította. 1996 októberétől megünneplésére a városi megemlékezések programjában kerül sor. A megyei rendőrkapitányság épületénél, az 1956. október 24-iki sortűz áldozatainak emléktáblája előtt az iskola diákjai adnak ünnepi műsort.
Az 1997–98-as tanévben 21 osztályban 558 diák kezdte meg illetve folytatta tanulmányait. Iskolánk két kiváló tanára Tövisháti Andrásné és dr. Kujbus Sándorné „észrevétlenül” kezdték meg nyugdíjas éveiket. Munkájukat továbbra is az előző évtizedekhez hasonló lendülettel és odaadással látták el. Tanári tevékenységüket nemcsak tanítványaik és közvetlen környezetük ismerte el. A tanév során Tövisháti Andrásné a Magyar Köztársaság Érdemkereszt bronz fokozatát vehette át, dr. Kujbus Sándornét Pedagógus Szolgálati Érdeméremmel tüntették ki. A tantestületből Mózer Edit távozott, új tanárként a számítástechnikát és informatikát tanító Barna Endre érkezett. Évközben is történt személyi változás. 1997 decemberében vált meg az iskolától Szíjártó József, akinek számítástechnika óráit Pencsné Mészáros Erzsébet vette át. Kuna Lászlóné 1998 márciusi távozása után óráinak ellátása nagyrészt óraadókkal – Gallai György, Sztanek Tamás – történt meg. A kritikus helyzetben mindhármuk esetében jó megoldást sikerült találni. A kémia órák ellátását Kisteleki Tibor segítette óraadóként, a földrajzot pedig az előző évekhez hasonlóan – 1996 szeptembere óta – Szeredi Kálmánné tanította.
A nyári és évközi gyakorlatokon végzett produktív munkáknak ebben az évben is fő helyszíne az iskolaépület volt. 1997 nyarán elkészült újabb négy tanterem teljes felújítása és két tanteremben a padlóburkolat cseréje. A tanév során folytatódott a bejárati szint felújítása. László Sándor szakavatott irányításával elkészült a külső lépcső és a hozzá tartozó pihenő burkolása, és sor került a bejárati ajtók cseréjére is. Megtörtént a tornatermi bordásfalak felújítása, folytatódott a tetőszigetelés, valamint a nyílászárók javítása és cseréje.
Nélkülözhetetlen, hogy a felgyorsult műszaki-technológiai fejlődés követelményeinek megfelelően rendelkezzünk a képzéshez szükséges infrastruktúrával, korszerű laboratóriumokkal, számítógépekkel, modern információhordozókkal, nyomtatott- és audiovizuális taneszközökkel, valamint a legmodernebb szoftverekkel. Az eszközfejlesztés fő forrásait továbbra is a pályázati pénzek és a szakképzési alap közvetlenül hozzánk fizetett ös szegei biztosították. Intézményünknek ezekben az években 50-60 olyan gazdálkodó szervezettel volt együttműködési szerződése, amelyek szakképzési hozzájárulásukat közvetlenül az iskolának fizették.
1997-ben a szakképzési hozzájárulásból több mint ötmillió forint bevételhez jutott az iskola. A decentralizált szakképzési alap pályázatán 3 millió 100 ezer forintot nyertünk.
Ezekből a pénzekből 1 millió 200 ezer forintért geodéziai mérőállomást vásároltunk, a talajlabor berendezésére 1 millió 900 ezer forintot fordítottunk, a gyakorlati oktatáshoz vásárolt gépek 2 millió 800 ezer forintba kerültek. Számítástechnikai eszközök beszerzésére 600 ezer, sporteszközök és fizika szemléltetőeszközök vásárlására 200-200 ezer forintot költöttünk. A másológép, a videó lejátszók és az URH adóvevők vásárlási értéke 650 ezer forint volt.
Fejér Megye Közoktatásért Közalapítvány pályázatán könyvtárfejlesztésre elnyert háromszázezer forint is segítette a könyvállomány bővítését, melyre ebben a tanévben több mint félmillió forintot fordítottunk. Azt valljuk, hogy a könyvek a modern információhordozók korában is nélkülözhetetlenek, és nemcsak információhordozóként! Azok kézbevétele, lapozgatása része kell hogy maradjon mozdulatainknak, a könyvek semmihez nem hasonlítható illatát, a „könyvszagot” sem szabad elfelejtenünk, és az olvasásnak is változatlanul hozzá kell tartoznia évezredes kultúránkhoz. A hosszú évek óta folyó fejlesztés eredményeként a majd tizenötezer kötetes könyvtárunk állományának jelentős részét olyan könyvek alkotják, hogy tanárok és diákok egyaránt megtalálhatják a munkájukhoz számukra nélkülözhetetlen régebbi és legújabb szak- és szépirodalmat. Ezek állandó használatának feltételei és kulturált körülményei majd az 1999–2000-es tanév során születnek meg. Ekkorra készült el az új könyvtárhelyiség. Nagyrészt új berendezése már megjelenésében is esztétikus és kulturáltságot sugalló. De a múltat is őrizni fogjuk: Jáky professzor íróasztala és könyvszekrénye is helyet kap itt.
Az ODK túrákhoz is pályázaton nyert százezer forintot diákkörünk.
1998-ban a szakképzési hozzájárulás több mint hatmillió forint volt. Ebből oldottuk meg egy új, 12 munkahelyes gépterem kialakítását a 87-es teremben. A Decentralizált Szakképzési Alaphoz benyújtott pályázataink közül a laborfejlesztéshez kapcsolódó volt eredményes. Az előző évi pályázati pénzből már berendezett laboratórium felszereléséhez 2 millió 800 ezer forintot kaptunk. Az egyéb támogatás értéke is megközelítette a 15 millió forintot. Ebből a Sulinet-program közel hárommillió forint értékű, a többi összeg a központi szakképzési alapból került iskolánkhoz.
A legtehetségesebbek ebben a tanévben is több versenyen is bizonyították tudásukat. Teljesítményével közülük is kiemelkedik Sárkány Bence, aki több matematika versenyen volt eredményes: a megyei matematika verseny első helyének megszerzése mellett bejutott az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny országos döntőjébe is, ahol a 19. helyen végzett, és a Talentum Oktatási Stúdió által levelező formában szervezett versenyen is országos döntőbe jutott. Matematika tanára Szabó Lilla. A matematika mellett eredményesen szerepelt a megyei elektrotechnika és az országos történelmi versenyen is. Szombathy Csaba tanár úr tanítványa Gyenti Balázs a megyei matematika versenyen harmadik helyezett lett, Miklós Andrea tanárnő tanítványai a Jedlik Ányos elektrotechnikai versenyen diadalmaskodtak: Mundi József első, Sárkány Bence második, Kiss Csaba harmadik lett.
Az OSZTV utas döntőjében Németh István ötödik, Kassai Mihály nyolcadik helyezést ért el, a magasépítők versenyén Nyul Zsolt kilencedik lett. Az utas tanulók felkészítő tanárai Tövisháti Andrásné, Varga Imre és Tóth László voltak, a magasépítős versenyzőt Császárné Boros Erzsébet, Sztanekné dr. Apai Gabriella, Marton János és Csillag György készítették fel.
A veszprémi területi döntőn első helyezett Kocsis Péter, Sárkány Bence, Uri Péter alkotta csapat az „Örökségünk 48” történelem vetélkedő országos döntőjében hetedik lett. Felkészítő tanáruk Szvoboda Ágnes volt.
A Tollaslabda Országos Diákolimpián jákys diákok képviselték Fejér megyét. Miután a megyei versenyen minden kategóriát megnyertek, Csizmadi Péter, Minárik József, Botos Anikó, Böröczky Nóra, Hanz Gabriella az országos döntőbe jutottak.
Már több éve, hogy az iskola Erdősi Ildikó felkészítette csapatai bejutnak az vöröskeresztes versenyek országos döntőibe. A megyei elsősegélynyújtó versenyen első, az országoson az ötödik helyen végeztek.
Ezen évek szakmai programjainak fontos részét képezték a márkaképviseletek előadásai és termékbemutatói. A Baumit, az LB Knauf, a Duna-Dráva Cement- és Mészművek, a Rigipsz, a Velux, a Schiedel, az Ytong cégek tartották termék-, és építési bemutatóikat iskolánkban. A Ferrobeton Rt-vel kialakított jó kapcsolat ebben az évben is lehetővé tette a dunaújvárosi gyár meglátogatását, ahol a magasépítő osztályoknak a gyártástechnológiát és termékeiket mutatták be. A Közlekedéstudományi Egyesülettel is hagyományosan jó kapcsolat eredményeként februárban most is segítettük a Közutas Nap szervezését, és rendezvényeinken részt vettünk. Az egyesület vasutas tagozata segítette a tanulmányi kirándulást a gyöngyösi vasúti kitérőket gyártó vállalatnál, az ötödikes utas osztály pedig a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Hivatalába látogatott.
Országos konferenciákra is eljutottak diákjaink. Sztanekné dr. Apai Gabriellával Szegeden vettek részt az Országos Építészeti Diákkonferencián, Szvoboda Ágnessel pedig a Rubicon történelmi folyóirat szervezte előadás-sorozatot hallgatták meg.
A több irányban érdeklődő és művelt ember létformájának kialakításában is segítjük diákjainkat. Az igény felébresztésén túl alkalmakat is teremtünk ennek gyakorlására. Tóth László szervezőmunkájának eredményeként a zenekedvelők ebben a tanévben is az Erkel Színház és az Operaház bérletei közül választhattak. Tamás Ferenc a Vörösmarty Színház előadásaira szervezte az érdeklődőket. Mozgásra, sportolásra az Erdősi Ildikó és Meretei László vezette tömegsport órák biztosítottak lehetőséget: az osztályok közötti bajnokságoknak mindig sok résztvevője volt. A társastánc tanfolyam nemcsak a tánctudás elsajátítását biztosította, a viselkedés kultúrát is fejlesztette. Az egészségnevelés és a drog elleni prevenció is szervezetten folyt: ehhez segítséget a városi kapitányságtól és a mentőorvosoktól kaptunk.
A tankönyvvásárlás évtizedeken át osztálykeretekben, az osztályfőnökök irányításával történt. Ebben a változást az jelentette, hogy ezt a feladatot a tankönyvrendeléssel is foglalkozó Miklós Andrea vette át. 1992. január 1-től miniszteri rendelkezésre valamennyi tankönyv szabadáras. Az 1994–95-ös tanévre 1-3 ezer forintba, az 1997–98-as tanévre 2,5-8 ezer forintba kerültek, ezt követően a felső határ már jóval meghaladta a 10 ezer forintot, és az alsó érték is közelített az 5 ezerhez. A tankönyvek megvásárlásához a diákok több forrásból kaphatnak támogatást.
A mindennapi oktatási- nevelési feladatok ellátása, a felzárkóztatás és tehetséggondozás folyamatos végzése mellett a tanév kiemelt feladata volt az iskolánk feladatait és arculatát 2004-ig meghatározó pedagógiai program kimunkálása és a helyi tantervek elkészítése.
Feszített tempóban, nagyon kevés idő alatt kellett eljutnunk az oktatás tartalmi és szerkezeti átalakítását előíró dokumentumok megismerésétől a pedagógiai program és a helyi tantervek kimunkálásáig. Az intézmény szakmai önállóságának ilyen mértéke tantestületünk számára egyrészt kihívás és lehetőség volt, másrészt felelősség is. A tanévnyitó értekezleten határoztuk meg a munkamenetet. A munkaközösségek által összeállított munkaanyagok alapján az iskolavezetés elkészítette a pedagógiai program tervezetét, melyről először a szakmai közösségek mondtak véleményt. Mindeközben meghatározásra kerültek az oktatás szervezeti formáinak keretei is: a tantárgyi struktúra, az elméleti és gyakorlati tanórák órakerete, az évfolyamonkénti óraszámok, a tantárgyak óraszámai. A pedagógiai programtervezet elkészítését és az oktatás szervezeti formáinak meghatározását követően a tervezeteket a tantestület 1997. október 10-én egy tartózkodás mellett támogatólag elfogadta. Ezután kezdődhetett azok végleges megformálása.
A helyi tantervek elkészítése munkaközösségi keretekben történt. A közismereti tárgyak többségénél adaptálásokra került sor, történelemből készült önálló helyi tanterv. A Nemzeti Szakképzési Intézet által kidolgozott magasépítési illetve közlekedésépítő-útépítő szakmai programok helyi tantervi adaptálását a műszaki munkaközösségek végezték el: ennek alapján készítették el az OKJ követelményeinek megfelelő tantárgyi programokat. Megfogalmazásra került az informatika oktatásának koncepciója is, de a térinformatikai szakmai programot az MKM csak május végén adta ki, így helyi adaptálása csak ezután kezdődhetett. A pedagógiai program végső változatát Várkonyi Gáborné igazgató asszony készítette el.
A pedagógiai programot és a helyi tanterveket a tantestület 1998. január 30-án fogadta el. A benyújtott dokumentumokat a fenntartó szakértővel megvizsgáltatta, aki azokat igen pozitívan értékelve támogatólag terjesztette az oktatási bizottság elé, mely azt megtárgyalta és a Jáky programját a közgyűlésnek elfogadásra javasolta.
1996 szeptemberében az új szak indítása és ezzel a kínálat bővítése vonzerőt jelentett, de továbbra is keresni kellett a fejlesztés és megújulás lehetőségét. A szakképzés tartalmi és szervezeti megújítására a világbanki modellhez való csatlakozás teremthetett esélyt. 1991 és 1996 között az ifjúsági szakképzés fejlesztése „Az emberi erőforrások fejlesztése” világbanki program keretében valósult meg. Már első meghirdetésekor, 1991 februárjában próbáltunk a programba bekapcsolódni, de akkor az nem sikerült.
Az ifjúsági szakképzés korszerősítésére irányuló 1998-ban induló fejlesztési program részben folytatása volt az 1991-ben meghirdetett projektnek. Olyan érettségit adó középfokú szakképzést támogat, amely széleskörű, konvertálható szakmai alapozást nyújt mind a további felsőfokú képzéshez, mind a munkaerőpiaci irányultságú szakképzéshez, valamint az életpályán szükségessé váló szakmaváltáshoz is. A programba bekerülő iskolák segítséget kapnak – hazai továbbképzéseken és külföldi tanulmányutakon – a korszerű képzési programok megismeréséhez, az új szakképzési modell közismereti és szakmacsoportos tantervei alapján taníthatnak és jelentős eszköztámogatásban is részesülnek. Ez utóbbit azért preferálja a program, hogy a megújított oktatási tartalmak közvetítéséhez a legkorszerűbb eszközök álljanak rendelkezésre.
A program újabb résztvevőinek kiválasztása nyílt pályázat útján történt. A két fejlesztési területre vonatkozó pályázat 1998 márciusában jelent meg a napilapokban. A tantestület egyhangúlag döntött a pályázat benyújtásáról, és „Pályázunk, hogy pályán maradhassunk” jelszóval az iskolavezetés elkészítette azt. A projekt „Középfokú szakmai orientáció „B” komponensére” nyújtottuk be pályázatunkat. Erre olyan szakközépiskolák pályázhattak, melyek elfogadják az új szakképzési modellt és vállalják, hogy az „Emberi erőforrások fejlesztése” világbanki programban és a hozzá tartalmilag kapcsolódó EU Phare-programban kidolgozott tantervek alapján tanítanak, és legalább két OKJ szerinti szakmacsoportban tudják ezt teljesíteni.
Iskolánk két szakmacsoportban pályázott: az építőipari és informatika szakmacsoportban. Pályázati bemutatkozásunk éppúgy jelentette a szakok bemutatását mint az oktatás tárgyi feltételeinek és eszközrendszerének leírását és a tanári testület bemutatását. Tényekkel bizonyítottunk eddigi oktató-nevelő munkánk eredményességét és a tantestület innovációs képességét. Pályázatunkhoz mellékeltük a szakmai gazdálkodó szervezetek és az iskolafenntartó önkormányzat támogató nyilatkozatát is.
Pályázatunk 1998. május 4-én továbbításra került, az MKM-nek június 30-ig kellett döntését meghoznia arról, hogy melyik iskola pályázatát fogadja el. Az augusztusi értekezleten értesülhettünk pályázatunk eredményességéről.
Az 1998–99-es tanév bemutatása az oktató-nevelő munka feltételeinek számbavételével kezdődik.
Az oktatásirányítás új szerve az Oktatási Minisztérium lett, az új cél és jelszó: minőségbiztosítás. A székesfehérvári regionális tanévnyitó értekezlet miniszteri kijelentése szerint a tanulólétszám csökkenése ugyan nem jár forráselvonással, de követelmény lesz a minőségi képzés és a minőségbiztosítás iskolai rendszerének kidolgozása. Az iskolafenntartó önkormányzat állásfoglalása is ezzel összecsengő: a forrásokban való részesedésért az iskoláknak szakmai munkájukkal és szakmai érveikkel egymással kell megküzdeniük. Ezek az „üzenetek” még egyértelműbbé tették: az iskola vonzerejét és ezzel talpon maradását a szolgáltatásainak – milyen felszereltségű, mennyire kulturált környezetben, mit lehet tanulni és milyen egyéb szolgáltatásokkal kiegészítve – és tantestületének minősége biztosíthatja.
Oktatásunk tartalmát és szerkezetét, működésünk igazgatási és jogi kereteit több körülmény együttesen határozta meg. Munkánk alapját egyrészt a fenntartó önkormányzat által jóváhagyott dokumentumok – pedagógiai program, helyi tantervek, szakképzési programok, Szervezeti és Működési Szabályzat – jelentették, másrészt a közoktatási törvény 1998. április 16-tól hatályba lépett végrehajtási rendelete képezte, melynek paragrafusai az iskolai élet minden területét szabályozták.
Az álláshelyek túlórák terhére megvalósított betöltésével az 1998–99-es tanév alakuló értekezletén a tantestület három új tagját köszönthettük. Kuti Évát, aki magyar óráinak ellátása mellett szakképzett könyvtárosként az iskolai könyvtár vezetését is átvette az azt 1973 óta ellátó Szvoboda Ágnestől, Nardai Márta és Schönné Bak Ágnes tanárnőket, akik angolt illetve matematikát és fizikát kezdtek tanítani. Pencsné Mészáros Erzsébet pedig már kinevezett tanárként folytatta tovább munkáját bekapcsolódva a biológiatanításba is. Máhr Zoltán távozásával a magyartanítás augusztus végén lett probléma: a meghirdetett álláshelyre nem volt jelentkező. Óráinak ellátása részben „házon” belüli szétosztással, részben három óraadó kolléga – Kovácsné dr. Bauer Mária, Schmidt Flórián, Baráth Endre – megbízásával történt. A kémia, földrajz, gazdaságtan, épületgépészet, építésszervezés oktatását is óraadók segítették. Továbbra is Kisteleki Tibor, Szeredi Kálmánné, Gallai György és Sztanek Tamás látták el ezeket a feladatokat.
Első alkalommal és ebben a formában egyben utoljára is – egy tanévre szólóan – minőségi bérpótlék volt adható a pedagógusoknak. Ténye megosztotta a tantestületet, csakúgy mint annak idején az oly sok vihart és munkaügyi pert is kiváltott és azóta szintén eltörölt előnyösebb fizetési osztályt jelentő „F” fizetési kategória, melynek megadását a jogszabály bizonyos esetekben kötelezővé, más esetekben adhatóvá tette. A minőségi bérpótlékról többek mondták, hogy az „etióp bérek” mellett, még ha elosztása igazságos is, nem túl ízléses a különbségtétel. Ennél nagyobb felzúdulást már csak az eltörlésével szinte egyenértékű módosítása váltott ki.
Az előző évekhez hasonlóan ezen a nyáron is folytatódott az iskolaépület felújítása. A szakmai gyakorlatukat iskolában teljesítő diákok felújítottak hat tantermet, két szertárt valamint az összes mellékhelyiséget és lefestették a táblákat is. Az évközi faipari gyakorlatokon az udvari kijáratok fölé készített előtetők felállítására is ekkor került sor. A diákok mellett külső vállalkozók is dolgoztak: a nyári szünetben elkészült a lépcsőház, az aula valamint a tanári folyosó új műkőburkolata, és befejeződött az évek óta tartó tetőszigetelés is. Mindezen munkákkal jelentős értékek születtek, javultak a munkavégzés követelményei, esztétikusabb és kulturáltabb lett a tárgyi környezet.
A produktív feladatok elvégzését ugyan nehezítette a gyakorlati órák számának csökkenése, azért a munkák a tanév során is folytatódtak. A titkársági iroda teljes felújítása együtt járt új arculatának kialakításával is: a munkavégzést és a feladatok ellátását segítő, külső megjelenésében is divatos berendezése is ekkor készült el. Ugyancsak elkészült a földszinti folyosó lambériázása, melynek befejezéseként 1999 nyarán sor került a vitrinek cseréjére is. Azok új arculatának kialakítása a jubileumi év egyik feladata lett.
Javultak az oktatómunka tárgyi feltételei: gyarapodott és korszerűbb lett az iskola eszközállománya.
A számítástechnika és informatika oktatás hardver és szoftver állománya ebben a tanévben is sokat fejlődött, új lehetőségeket biztosítva ezzel az oktatásban. A Sulinet-program keretében már az előző tanév végére megérkeztek a hardver eszközök: hat munkahelyi számítógép és szerver, valamint a harminckét CD-t tartalmazó multimédia csomag és az Internet hozzáférés. Működésükhöz új számítástechnika termet alakítottunk ki.
Egyre több tanári munkahelyre – szertárba – került számítógép. A tanévtől a reál tantárgyak szakmai munkaközössége és a nyelvi munkaközösség is rendelkezett már számítógépekkel. Miután a Sulinet-program keretében kapott gépeken már működött az Internet hozzáférés, folytatódott a hálózat kiépítése, hogy az más termekben is és a tanári szertárakban is biztosított legyen. Ennek eredményeként az Internet-hálózat jelentősen bővült: a 87-es terem gépeiről és az idegennyelvi szertárból is lehetőséget biztosított a hálózat elérésére. Egy hordozható számítógép megvásárlása is bővítette a tanári munka lehetőségeit.
Az informatikát tanítók véleménye szerint nehézséget jelent a tankönyvek hiánya. „Ilyen tankönyvekről nem is igen lehet beszélni, inkább csak e témaköröket tárgyaló különböző szintű szakkönyvekről.” Ezért az informatikai alapismeretek oktatásához a szaktanárok oktatási segédleteket készítettek: Tamás Ferenc az operációs rendszerekről, a hálózatokról, a segédprogramokról és vírusokról, Barna Endre az adatvédelemről, a számítástechnika gyakorlati alkalmazásairól és mindezek történetéről.
Tanulóink számára a szaktanterem használata gyakorlásra és feladatmegoldásra a hét minden délutánján biztosított, és rendelkezésükre áll a világháló használata is. Az informatika robbanásszerű fejlődése amellett, hogy komoly szakmai kihívást jelent, állandó tudás- és gépparkfejlesztést követel, nevelési kérdéseket is felvet. Az emberi kapcsolatok ilyen mérvű kiszélesedése, de még inkább ilyen típusú átalakulása kapcsán ugyanis komoly etikai kérdések is felmerülnek és megválaszolásra várnak.
A számítástechnika eszközpark gyarapodása mellett a tanév során más területeken is jelentős előrelépés történt. Az Országos Szakképzési Tanács pályázatán 11 millió forint értékben komplett építési laborberendezést nyertünk. A technikusképzést segítő eszközök beállítása és beüzemelése november végére megtörtént. A Decentralizált Szakképzési Alap pályázatán elnyert összegből pedig a talajlabor eszközbeszerzése folytatódott. A kémia szaktanteremben az ugyancsak pályázaton nyert vegyi fülke felállítására és üzembe helyezésére került sor. Az oktatási bizottság rendelkezésére álló keretből 262 ezer forint került az iskolához. Felhasználása kötött volt: könyvtárfejlesztésre volt fordítható. Ennek jelentős részét az új, főleg világbanki tankönyvek beszerzésére fordítottuk, hogy megalapozottan, a tankönyveket ismerve tudjanak a munkaközösségek a rendeléskor dönteni. A Fejér Megye Közoktatásáért Közalapítvány pályázatán az idegen nyelvek oktatásának fejlesztésére nyert 450 ezer forint tette lehetővé a nyelvtanítás eszközállományának jelentős bővítését és korszerűsítését: számítógép, nyelvkönyvek és CD-k beszerzésére került sor ebből az összegből.
A világbanki pályázatunkról a tanévkezdéskor még csak annyit tudtunk, hogy intézményünk a nyertesek között van. Pályázatunkat „Az ifjúsági szakképzés korszerűsítéséért” világbanki tenderen elfogadták. Az októberi programindító értekezletet követően a csatlakozásról szóló szerződés 1998 decemberében készült el. Ennek alapján két szakmacsoportban: építészeti és informatikai, egy-egy osztályt indíthattunk a világbanki hitelből támogatott modellben. Az építészeti szakirányban egy magasépítő osztályban, az informatika szakirányban a térinformatikus osztályunkban kezdődhetett a program szerinti képzés. Mivel a szerződés csak decemberben született meg, így ebben a két osztályban is a pedagógiai programban elfogadott óratervekkel és tantervekkel dolgoztunk.
A világbanki képzésbe történt bekapcsolódásunk két területen a lehetőségek azonnali bővülését eredményezte. Már ebben a tanévben 7,2 millió forint értékben a közismereti tárgyak tanításához választhattunk ki eszközöket és a továbbképzések lehetőségei is megszaporodtak. Hét kolléga vehetett részt egyhetes felkészítő tréningeken a világbanki képzés kiemelt témaköreiben. Tanáraink számára ekkor vált lehetővé külföldi tanulmányutakon való részvétel is. Várkonyi Gáborné, Vajnai Endréné és Szvoboda Ágnes Hollandiába utazhatott, Lukács Józsefné Németországba, Tóth László pedig Dániába.
Annak felismerése, hogy az ismeretek megújítása tanárnak és iskolának egyaránt fontos, azt is eredményezte, hogy az érdeklődők szaktárgyi, szakmai programokon való részvételét, egy újabb képzettség vagy diploma megszerzését az intézmény már korábban is mindig támogatta. Így számunkra nem jelentett újdonságot a továbbképzések kötelezővé tétele. A közoktatási törvény ugyanis a pedagógus-szakvizsga letételét és a hétévenkénti továbbképzés követelményét kötelezettségként írta elő. Teljesítéséhez anyagi elismerést, nem teljesítéséhez szankciókat rendelt. Rendelkezése alapján a tanév során öt évre szóló továbbképzési programot és annak végrehajtására egy évre szóló beiskolázási tervet kellett készíteni. Ennek kapcsán megfogalmaztuk a továbbképzésen való részvétel elveit. Előnyben azok részesülnek, akik a továbbképzéssel olyan második vagy további oklevelet szereznek, melyet a helyi tanterv megvalósításában hasznosítani tudnak, illetve pedagógus végzettséghez jutnak.
Az oktatási törvény értelmében az 1998. szeptember 1-jén tanulmányaikat megkezdőknél képzésük csak az OKJ-ben szereplő szakmákban, az újonnan kiadott szakmai programok alapján volt indítható. Az átmenet két éve után 2000. szeptember 1-jétől pedig már a középiskolai oktatásban is a NAT indul. Hogy ez valóban így történik-e, arról majd a következő évkönyv számolhat be. Az viszont már tény, hogy 1998 szeptemberében a kilencedik évfolyamon az OKJ szerinti szakképzés követelményei szerint, az érvényes szakmai programok és az elfogadott helyi tantervek alapján kezdődött a tanítás.
Minden erőfeszítésünk ellenére az előző tanévek negatív tendenciái – a tanulói teljesítmények csökkenése, a tanulás iránt motiválatlan tanulók számának növekedése – továbbra is megmaradtak. Ezért a félévi nevelőtestületi értekezlet egy elemző felmérés készítéséről határozott: „A tantestület mérje fel és elemezze a tanulók tanulási szokásait és az eredménytelenség tipikus okait.” A felmérés a Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet segítségével készült, elemzésére a márciusi nevelési értekezleten került sor. A tanulói motivációk vizsgálatának fő tanulságai: tanulóink szeretik az iskolát, viszonylag reális az önértékelésük, tudják hogy nem megfelelően teljesítenek, a szülői ház nincs hatással a motivációra, az érdektelenség nem tantárgyspecifikus, a tanítási órán a pedagógus személye és módszerei a meghatározók. A helyzetértékelés során az is megállapításra került, hogy a tanulmányi kudarc és eredménytelenség jó néhány oka iskolán kívüli, pontosabban iskolai vetülete a család és a társadalom jelenségeinek.
Összegezésében az igazgató asszony arra hívta fel a tantestület figyelmét, hogy kudarcélményeink ne vezessenek rossz válaszok születéséhez, az alapállásunk csak az lehet: meg kell oldani a feladatot, meg kell találni a jelenség pedagógiai kezelésének módszereit. Ennek biztosítéka a tantestületnek az a szakmai és pedagógiai felszültsége, mely az eddigiekben is a vállalt feladatok jó színvonalú teljesítését eredményezte.
Az 1998–99-es tanév tanulmányi és sportversenyein ismét eredményesek voltak tanítványaink. A tudatos tehetséggondozás eredményeként is jó néhány kimagasló eredmény született. A megyében működő ipari szakközépiskolák között iskolánk a legsikeresebbek közé tartozik. Ezek a sikerek nagyon széles skálán helyezkednek el. Kiemelt jelentőségű, hogy szakképzési területeinken, az utas és a magasépítő szakokon is helyezetteink voltak az OSZTV országos döntőjében. De örömünkre szolgálhat az is, hogy a megyei hadtörténeti vetélkedőt is és az elsősegélynyújtó versenyt is az iskola csapata nyerte, hogy angolból, németből és matematikából is a megyei döntőbe jutottak diákjaink, hogy a Szép Magyar Beszéd verseny megyei döntőjében is volt helyezettünk, és jól szereplő diákjaink révén az Országos Diákolimpián is megismerhették a Jáky nevét.
Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen ebben a tanévben is folytatódott a hagyomány: a jákysok ismét ott voltak a legjobbak között. Az útépítő szakon harmadik helyezett lett Kovács Tímea, a negyedik helyen Papp Krisztina, a nyolcadikon Polacsek György végzett. Mindhárman az évfolyam egyetlen utas osztályának a 12.a osztálynak a tanulói. Felkészítő tanáraik Tövisháti Andrásné, Szigeti-Szászné Nagy Csilla, és Varga Imre voltak. Magasépítő szakon Sárkány Bence második, Mundi József kilencedik helyen végzett. Felkészítő tanáraik Császárné Boros Erzsébet és Vajnai Endréné tanárnők és Csillag György tanár úr voltak.
A megyei hadtörténeti vetélkedő témája az 1948–49-es forradalom és szabadságharc volt. Az első forduló írásbeli feladatainak megoldása után a több mint hatvan csapatból hét jutott a döntőbe. Az 1999 májusában „Buda várán újra magyar zászló” címmel megrendezett döntőn első helyezést értünk el. A győztes csapat tagjai Pongrácz Gábor, Gáspár Róbert, Remete Hajnalka és Juhász Imre voltak, felkészítő tanáruk Szvoboda Ágnes volt. A Szép magyar beszéd verseny megyei döntőjében Móré Boglárka harmadik helyezett lett, felkészítő tanára dr. Kujbus Sándorné. A megyei elsősegélynyújtó verseny első helyezettjeként országos döntőbe jutott az Erdősi Ildikó felkészítette Szemenkár Gergely, Tánczos Attila, Bebesi Edina, Kertész Balázs, Szabó József összetételű csapat.
Az Országos Diákolimpián tollaslabdában és atlétikában szerepeltek jól sportolóink. Tollaslabdában az országos középiskolás döntőben Csizmadi Péter és Botos Anikó vegyes párosban aranyérmet, Botos Anikó és Böröczky Nóra lánypárosban bronzérmet, Csizmadi Péter és Minárik József fiúpárosban ezüstérmet nyertek. Korcsoportjukban Listár Nikolett a 100 méteres, Bokodi Balázs az 1500 méteres síkfutásban lett első.
A diákélet hagyományos formái közül néhány működésképtelenné vált. Új szervezési formát kellett találnunk a Jáky-napra is. A tantestület 1998 októberében igen gazdag, élményt nyújtó programot szervezett, amelyből minden tanuló választhatott. Külső helyszínen nyolc nagy program volt. A Velencei tavon hajózás, a Velencei hegységben kirándulás, a Sóskút-Biatorbágy-Zsámbék útvonalon utas tanulmányi kirándulás, Budapesten a Planetárium, a Csodák Palotája és a Nemzeti Múzeum szerepeltek a programban. Székesfehérváron építéstörténeti városnézésre került sor, az első évfolyamosok a várossal való ismerkedést követően két kiállítást néztek meg, és többen sportoltak a Bregyó-közi sportcentrumban is. Az iskolában egészségvédelmi előadások hangzottak el „A korszerű táplálkozás”, „A kamaszkortól a felnőttkorig”, „A kábítószerről az orvos szemével” témákban.
Ebben a tanévben is szakmai programok sokaságának volt helyszíne az iskola. Olyan cégek tartották itt szakmai előadásaikat és bemutatóikat, melyek a magyar építőipar meghatározói. Így tanulóink is megismerkedhettek a korszerű anyagokkal és technológiákkal. Havonta tartott előadást és szervezett bemutatót a Baugroup, de a Baumit, a Nikecell, a Terranova, a Heraklit, a Villas, a Botament, a Duna-Dráva Cement- és Mészművek, az Ytong és az LB-Knauf cégek is megjelentek termékeikkel. Kiállítás volt a „Légi térképészet Közép-Európában” címmel, KTE előadás a „Forgalomszimuláció számítógépen” témában, a BME vasúttanszékének tanára a csatornaalagútról tartott beszámolót. A városban folyó építkezések felkeresésével a legkülönbözőbb építési technológiákat tudták diákjaink tanulmányozni. Sok szakmai érdekességet tapasztalhattak a Ferrobeton és az A Beton Rt-nél tett látogatásaik során és a Gaja-híd építésénél is.
Az egészségvédő program keretében Erdősi Ildikó vezetett elsősegélynyújtó szakkört, Geleszné Földváry Viktória pedig angolból tartott nyelvvizsga előkészítőt. A várospolgári tudat fejlesztését pedig ebben a tanévben is segítette, hogy 19 csapattal vettünk részt a városismereti versenyen.
A tanév eseményeihez tartozik, hogy Szombathy Csaba tanár úr oktatóprogramjainak bemutatására két alkalommal tartott előadást a megye matematika tanárai számára. Új iskolafilm is készült. Tervezők és kivitelezők – Vajnai Endréné, Sztanekné dr. Apai Gabriella, Szigeti-Szászné Nagy Csilla, Tövisháti Andrásné, Tóth László, Csillag György, Nagy Andor – jó munkájának eredményeként a Pályaválasztási Expóra gazdag információ tartalmú és igényes kivitelű iskolánkat bemutató tablók készültek. Ezek később az iskolában kerültek kiállításra, hogy a jubileumi év során iskolánkba látogatóknak is tájékoztatást nyújtsanak.
Tisztelt volt, jelenlegi és leendő Jákys Tanárok és Diákok! Hogy mi történt iskolánkban a jubileumi tanévben, 1999–2000-ben, arról már a következő évkönyvünk szól majd.

Szvoboda Ágnes

 
bottom

Támogatja a Project Server Projector Lamps & TFeri.hu. Valid XHTML and CSS.